Szívemből, ésszel.....

Nincs rosszkedvem, de mégis arra gondolok, nem fölösleges időpocsékolás ez a blogírás?Hiszen senkit sem érdekel, legfeljebb saját magamat _ mondjuk nem is másoknak írom, hanem magamnak, néha jó is visszaolvasni, bár ennek tükrében eléggé unalmas életet élek.....Otthon megint nagyobb munkákba vágtam bele, úgymint könyvespolc takarítás az egyik szobában. Minden könyvet áttöröltem, portalanítottam, s bár látszólag semmi változás, mondjuk kicsit nagyobb glédában állnak a könyveim, mégis olyan öröm töltött el, amikor végignéztem a munkám eredményén. Csütörtökön rámtört a gyakorolhatnék, és kb 50-szer játszottam el a szintin Balázs Fecó szépséges dalát: "Amikor vége....Maradj velem címűt. Istenem, micsoda ajándékot  kaptam az égiektől....Amikor  szép harmóniák jönnek össze, annyira jó érzés....Megint sikerült egy nagyon szuper könyvet kiolvasnom 3 nap alatt. A csokoládé folytatása, eszméletlen jó könyv, ez az írónő nagyon különleges stílusban alkot. Kicsit ugye boszorkányos a történet, de épp ez az izgalmas, hogy "mese", de mégsem....Jajj nagyon tetszett. Most meg egy , az inkákról szóló többkötetes könyvvel kezdtem foglalkozni, kíváncsi vagyok, hogy tetszik majd, mert ilyen jellegű könyv régen volt a kezemben./Talán a Passuth László "Esőisten siratja Mexikót" című volt ilyen, de arra már részleteiben nem emlékszem.../ Tegnap este kedves  Éva barátnőm szülinapját ünnepeltük a szokott társasággal, éjjel 1-re értem haza, kicsit táncikáltam, de nem volt az igazi. Drága barátosném igazán jó születésnapot mondhat a magáénak, lánya épp egy héttel ezelőtt védte meg a doktori disszertációját, fia nagyon jól van a munkahelyén, elismerik, sikeres, a családtól mosogatógépet, sütőt kapott a konyhába, ő maga nagyon csinos, egyáltalán nem látszik rajta az 56 év, szóval örültem, mert boldognak, kiegyensúlyozottnak, elégedettnek láttam, s azt hiszem meg is érdemli.
Sütöttem egy lavórnyi túróspogácsát, valószínűleg ízlett a társulatnak, mert az utolsó szemig elfogyott. Azt vettem észre, hogy a többiek, bár 8-10 évvel fiatalabbak mint mi "öregek" nagyon  öregesre vették a dolgot, alig-alig táncoltak, beszélgetni is érdektelen témákat vettek elő, szóval  nem volt egy nagy durranás. De azért mégis legalább nem otthon punnyadtam.- Voltam a doktornéninél, és  észrevette, hogy fogytam egy kicsit, nagyon megdícsért. Remélem, ha legközelebb megyek, megint sikerül 2-3 kilóval kevesebbnek lennem, aztán nyárra már egészen emberi formám lesz....Örülnék neki....
- Ma megint a munka frontján, de nem sokan vannak még az üzletházban. Talán majd délután....Reménykedjünk... Nnna, uff , én beszéltem