Ma már egyszer írtam, de eltűnt az egész....Szóval mire beértem, már megint össze voltam esve.Még el is szunyókáltam. Most nem csinálok ebből bűntudatot. Örülök, hogy egyáltalán be tudok jönni. Úgysincs itt senki, nem arról szól, hogy itt pezsegni kell. Nem is tudom, mit írtam reggel. Ja, asszem arról írtam, hogy István elengedett 6-kor tegnap, mondta, hogy ő, még akar valamit, neki nem számít, én meg biztosan örülök. Igenám, csakhogy olyan rémes volt a közlekedés, hogy a délinél már nem bírtam tovább és kiszálltam. De addigra már nagyon ki voltam. Otthon Andris kedves volt, evett, aztán felment. Egy kicsit olvastam, és nagyon jól aludtam. Reggel is minden ok volt, kiteregettem a mosott ruhát, becsomagoltam a kaját. De ahogy kitettem a lábam otthonról, már megint szédültem. Na mindegy, most már csak előbb-utóbb történik velem valami, várom Marcsi reagálását...Közben Andris telefonált, hogy felvették őt az üzletbe, örülök neki, hátha ezek a dolgok kicsit komolyabbá teszik. Felelősségteljesebbé . Most tulajdonképpen átmenetileg megint nyugi van, de én már nem vagyok úgy rendben , ahogy kell. Kíváncsi vagyok, mit mond egy szakorvos .......Na, egyelőre ennyi
