Szívemből, ésszel.....

Hétfő-kedd zéró látogatottság. Egy emberkének csináltam konyhatervet, de tuti, hogy nem veszik meg, azt érzi az ember....Szerdán takarítottam,  vasaltam, főztem egy kis resztelt májat csirkéből, ki se nagyon dugtam az arcom otthonról mert szakadt az eső. Barátnőm felhívott, kiértékeltük az esküvőt, kicsit kibeszéltük az embereket, de nem rosszindulattal, csak hát mindegyikünknek  van véleménye...Délután elszunyókáltam egy kicsit, aztán nekiálltam a spájzot rendbe tenni, hűtőt kisikálni, szóval mindig találok tennivalót. Utána egész estig zongoráztam, lenne mit gyakorolni....Az esti rövidke tv-zés után már mentem is aludni, Cincike a cicám valamit ehetett, mert nincs igazán jól, nem nagyon eszik, és nagyon bújós. Most már 3 napja bekérezkedik este, s az ágyam tetején a térdhajlatomba befészkeli magát, s ott alszik. Remélem, hamarosan rendbejön, mert így nem tudok nyugodtan aludni, 3-4 óra körül elkezd mászkálni, persze, hogy felébredek. Csütörtökön kihasználva, hogy nem esik, biciklivel mentem a postára, majd bevásárolni, nagyon bénáztam a csomagokkal, majd felborítottam a bringát. Néha olyan esetlen tudok lenni....Főztem tökfőzeléket, tudtam, hogy este Andrisék örülni fognak neki.......Még az is belefért a napba, hogy levágassam a hajam, most jól sikerült, nekem tetszik....Este a gyerekek jól bevacsoráztak, még Kriszti is rendesen evett. Andris hiszti nélkül nekiállt kivasalni  a 7 pólóját, ami már megszáradt, közben tv-ztünk, békésen telt az idő. Lehet, hogy szép lassan benö gyermekem feje lágya??????????Nagyon dícsértem, hogy milyen ügyes, meg minden, remélem komolyan is vette..... Reggel nem is  indultam undorral dolgozni, hátha.... de  lám már fél 1 van és ember nem jött még be az üzletbe......Most pedig maratoni hetem lesz egészen jövő péntekig, mert hétvégén a fiamékhoz megyek Balatonra, s Attila péntek-szombat fog helyettesíteni, s István pedig jön vasárnapra.Utána hétfő, kedden dolgozom, meg szombat vasárnap, viszont utána én megyek el két hétre. Még nem tudom, hogy mire fogom felhasználni a szabadságot, de szeretnék egy kis pozitív élményt  begyűjteni.Persze addig jó volna valamit eladni, mert teljesen üres a kassza.......Meg az én zsebem is... Na, mindegy, majd lesz valahogy....Juci barátnőm egészségi állapota  nem tökéletes, még folynak a vizsgálatok, az éttermükkel gondok vannak, az önkormányzat nem akarja megújítani a bérleti viszonyt, de az egész olyan zűrös, nem tudom, hogyan fogják elintézni, hogy jól jöjjenek ki belőle????A kis babaruhaboltja  nem hoz bevételt, Jánost már egyáltalán nem szereti, a férje az új nővel van, már nem akar vele újrakezdeni semmit, nem is értem, hogy még nem roppant össze, de hát erős ember az én barátnőm, de akkor is féltem....Mikor összehasonlítom a magam talán szerényebb életét a többiekével, akkor mindig úgy érzem, hogy senkivel nem cserélnék. Hordom az én batyuimat, terheimet, azokat már megszoktam, és próbálok pozitív gondolatokat erősíteni magamban, hogy elviselhető legyen az életem. Lehet, hogy Juci élete színesebb, izgalmasabb mint az enyém, de én ilyen konfliktusokra nem vágyom. Nem is tudom, hogy  tudnék-e így élni??????Biztosan nem!!!!!!!! De úgy sem, ahogy Évi, hogy nem szereti már a férjét évek óta, és ennek sokszor  hangot is ad, ahogyan beszél a férjével,  nyilván más is érzi a hangsúlyokból, de nyilvánvaló, hogy 56 évesen nem fog elválni, én értem, de milyen szörnyű lehet így együtt lakni.........Tulajdonképpen csak anyagi szempontból van jelentősége a kapcsolatuknak, hiszen  két jövedelemből könnyű fenntartani a házukat, fizetni a fizetnivalókat, meg hát azt hiszem meg is szokták egymást, tehát még a zsörtölődéseik is kellenek, hogy "otthonos" legyen a légkör.....Lehet, hogy ez a jó házasság????????????? Hát igen, sokszor érzem azt, milyen jó lenne egy kedves, normális pasival tölteni a napokat, de a jelenlegi munkabeosztásom és életvitelem, már  nehezen tudna  egy másik emberhez igazodni . Sokszor töprengek azon, hogy ennyi volt , és most már csak teljesen egyszerű, unalmas hétköznapok várnak, egyre több gonddal, vagy tartogat  még valami  jó meglepetést az élet számomra is. Ha kompromisszumot kéne kötnöm, bizonyos vonatkozásban hajlandó lennék rá, de hát ebben a korban ez nemcsak elhatározás kérdése.......Most egészen jövő hét végéig dolgozom egyfolytában, nem lesz könnyű, de mit tehetek?????Utána megpróbálom  a magam számára is kellemes időtöltéssel "jutalmazni" magam......CSAKAZÉRTIS!!!!!!!!!