Ma egész jó kedvűen keltem, s reménykedtem, hogy jobb lesz a nap, de délelőtt már megint leblokkoltam, a Selvából néztek egy tálaló szekrényt, meg egy kétajtóst, s annyira ügyetlen voltam, hogy az borzalom. Marcsi csak jövő héten tud valakit, Szentendrén is csak október 5-e körül lehet a pszichiátriára menni, én pedig annyira szarul vagyok, hogy folyton elsírom magam, tele vagyok aggodalommal és egyre rosszabbul érzem magam.Most ha teljesen objektiven próbálom n ézni, feltehetően 4-5 nap alatt nem halok meg, de mégis sohasem éreztem magam enyire elesettnek. Nem tudom, mi vár rám, mennyi idő múlva tudom jobban érezni magam, és egyáltalán, mi ez az egész????Ha arra gondolok, hogy az egész életem is megváltozhat hát nem semmi, hogy lehet ezt feldolgozni? Most nem gerjesztem magam, megpróbálok nyugodt és türelmes lenni, - amit elég nehéz megélni - s várom mit mondanak az okosok. Hétvégén pedig elmegyek Balázsékhoz.Hogy jó lesz -e az majd kiderül, csak el ne rontsam a vasárnapjukat... Nem szeretnék tényleg ilyen zakkant lenni, de nem tudok most mást, mint aggódni. Nem is írok tovább, mert belelovallom magam. Istenkém, segíts, kérlek!!!!!!!
