Szívemből, ésszel.....

Ma már egyszer írtam, de eltűnt az egész....Szóval mire beértem, már megint össze voltam esve.Még el is szunyókáltam. Most nem csinálok ebből bűntudatot. Örülök, hogy egyáltalán be tudok jönni. Úgysincs itt senki, nem arról szól, hogy itt pezsegni kell. Nem is tudom, mit írtam reggel. Ja, asszem arról írtam, hogy István  elengedett 6-kor tegnap, mondta, hogy ő, még akar valamit, neki nem számít, én meg biztosan örülök. Igenám, csakhogy olyan rémes volt a közlekedés, hogy a délinél már nem bírtam tovább és kiszálltam. De addigra már nagyon ki voltam. Otthon Andris kedves volt, evett, aztán felment. Egy kicsit olvastam, és nagyon jól aludtam. Reggel is minden ok volt, kiteregettem a mosott ruhát,  becsomagoltam a kaját. De ahogy kitettem a lábam otthonról, már megint szédültem. Na mindegy, most már csak előbb-utóbb történik velem valami, várom Marcsi reagálását...Közben Andris telefonált, hogy felvették őt az üzletbe, örülök neki, hátha ezek a dolgok kicsit komolyabbá teszik. Felelősségteljesebbé . Most tulajdonképpen átmenetileg megint nyugi van, de én már nem vagyok úgy rendben , ahogy kell. Kíváncsi vagyok, mit mond egy szakorvos .......Na, egyelőre ennyi

Szombat, vasárnap egész jó volt. Kitakarítottam a lakást, és utána Szombaton kinn voltam Csömörön, Krisztiék aranyosak voltak, vigasztaltak, és arra akarnak rávenni, hogy hagyjam ott Pomázt, van benne valami, de  nagyon sok mindent kell ahhoz még megcsinálni, hogy eladhatók legyenek a lakások. Este úgy jöttem el, hogy még  temlpomban is voltam, így  vasárnap erre nem kellett figyelnem. Vasárnap békésen bevásárolni mentem, de már hazafelé  iszonyú fáradt voltam, fel sem mertem ülni a biciklire csak toltam. Töltöttpaprikát csináltam, azt hiszem, finomra sikerült, Andriséknak is nagyon izlett.  Én tudom, hogy elfelejtettem bele majorannát tenni.....Azon töröm a fejem, hogy tulajdonképpen mi történhetett velem?????Az agyam sérült meg,  vagy mi ez az egész, időnként szavak nem jutnak eszembe, Marcsi ígérte, hogy a hét elején telefonál, hogy mikor, kihez mehetek, jó lenne  TUDNI végre , hogy mi van velem......Attól, hogy jobb kedvem volt, azt reméltem, hogy agyilag is jobban vagyok, de sajnos nem......Legalább azt tudnám, hogy vissza lehet fordítani ezt az egészet, vagy szép lassan meghülyülök?????? És akkor mi vár rám a hátralévő életemben?Nagyon remélem, hogy azért ez még nem a vég.......Most próbálok "itt lenni" De a fejem az teljesen üres. Nem tudtam egy árat kiszámítani, szörnyű volt.....Jutka nagyon kedves volt - az ülőgarnitúrás - meglátogatott, érdeklődött.....Este majd együtt megyünk haza. Mindjárt felhívom a másik Juci barátnőmet is, bár nem valami nagy büszkeség, ami van, de hát mégis a barátnőm, csak el kell mondanom neki, ha rossz is amit érzek.Vajon mit szól majd ehhez??? Na, egyelőre enyi.....

Ma egész jó kedvűen keltem, s reménykedtem, hogy jobb lesz a nap, de délelőtt már megint leblokkoltam, a Selvából néztek egy tálaló szekrényt, meg egy kétajtóst, s annyira ügyetlen voltam, hogy az borzalom. Marcsi csak jövő héten tud valakit,  Szentendrén is csak október 5-e körül lehet a pszichiátriára menni, én pedig annyira szarul vagyok, hogy folyton elsírom magam, tele vagyok aggodalommal és egyre rosszabbul érzem magam.Most ha teljesen  objektiven  próbálom n ézni, feltehetően 4-5 nap alatt nem halok meg, de mégis sohasem éreztem magam enyire elesettnek. Nem tudom, mi vár rám, mennyi idő múlva tudom jobban érezni magam, és egyáltalán, mi ez az egész????Ha arra gondolok, hogy az egész életem is megváltozhat hát nem semmi, hogy lehet ezt feldolgozni? Most nem gerjesztem magam, megpróbálok nyugodt és türelmes lenni, - amit elég nehéz megélni - s várom mit mondanak az okosok. Hétvégén pedig elmegyek Balázsékhoz.Hogy jó lesz -e az majd kiderül, csak el ne rontsam a vasárnapjukat... Nem szeretnék tényleg ilyen zakkant lenni, de nem tudok most mást, mint aggódni. Nem is írok tovább, mert belelovallom magam. Istenkém, segíts, kérlek!!!!!!!

Továbbra is nyugtalanít a közérzetem. Este beraktam egy adagot mosni, majd rögtön lefeküdtem. Aludni jól aludtam, de hogy el ne késsek a templomból, már 3/4 5 kor  felkeltem, nyugodtan készültem, kiteregettem a ruhát, megreggeliztem, elraktam az elmosogatott edényeket, szép rendet hagytam otthon. Viszont nem értettem semmit a templomban, végigszunyókáltam a misét - egy külföldi pap volt, törve beszélte a nyelvünket,   amikor vége lett a misének, úgy éreztem a lábaim ólomból vannak, hihetetlen rossz érzés. Ugyanígy Törökbálinton, mikor leszálltam, csak vánszorogtam. Mikor beértem, ittam egy kávét, ez kicsit jobb kedvre derített, nem érzem olyan elesettnek magam, de mégis nagyon el vagyok a közérzetem miatt kenődve. Ha hétfőn elmegyek az orvoshoz fogalmam sincs, hogyan kezdjek neki a problémának. A másik gondom: Az interneten szívesen olvasgattam a blogokat, ma csupa olyan került elém, hogy nem értek semmit belőlük, most nem tudom eldönteni, hogy én lettem tényleg hülye, vagy ezek az emberek mind ilyen számítógépes megszállottak, akik már nem is tudnak hétköznapian gondolkodni. Bármelyik cikket néztem, úgy éreztem, hogy én kimaradok már mindenből, nem tudom milyen események zajlanak a háttérben, nekem már semmi más nincs az életemben, mint a "Casa Italia" és a családom, nem látok, nem hallok, nem tudom mi vár rám, rémes ez az önértékelési gond. És úgy gondolom, ez fokozatosan alakult így, mert bezártam magam, nem kívánok különösen elmenni sehova, keveset nézek tv-t is, pár napja még az olvasás se megy, pedig az mindig is a kedvenc szórakozásom volt. Mostmegint sírok, annyira nehéz felfogni, hogy egyik pillanatról a másikra így megváltozhaz az ember élete, és nem tudom, mit tegyek......Ezek a blogok pedig tényleg mintha egy másik, műveltebb, okosabb világból jönnének, de el sem tudom képzelni, hogy ennyire ne tudjam már követni a gondolkodásmódjukat....Nagyon szeretném, ha a doktornőnek lenne ötlete, hogy mi történ hetett velem, s mi erre a segítség, mert m ég szeretnék kiegyensúlyozott és kicsit boldog lenni.....Egyelőre nem nagyon sikerül.....

A három szabadnapot igyekeztem hasznosan és jól eltölteni. Szerdán főztem levest, meg spenótot, bevásároltam, porszívóztam, Krisztinek bementem és bevittem az ajándékot, könyvutalványt meg virágot.Sajnos elsírtam magam, meséltem erről a furcsa érzésről, ami most van bennem.Igazán aranyos volt.Este Balázs is felhívott  és mindjárt arról beszélt, hogy majd segítenek új lakást venni valahol hozzájuk közel, nagyon jól esett, bár még nem érzem aktuálisnak, de a jövőre nézve esetleg.....A nagy öröm miatt egészen jól éreztem magam, pénteken főztem friss levest és kacsát, felhordtam az őszi ruhákat, a nyáriakat levittem, itt volt a gázszerelő is, végre meleg van, de sajnos  még van tennivaló mert csöpög valami, jövő héten, vagy azután azt is megcsinálja, kb. 30000 Ft..........Szóval látszólag rendben volt minden....Ma jött Istvánnak vevője, és teljesen pánikba estem,ifjúsági  bútor, iróasztal, ágy, stb, szines dolgok,  persze meg tudtam csinálni, de remegett a kezem, és megint ezeket a furcsa érzéseket éreztem, úgyhogy  nincs mese, hétfőn el kell mennem orvoshoz. Istenem, mi lehet velem??????Meghülyültem?????? El sem tudom képzelni, hogy mi történt, de nagyon meg vagyok rémülve. A konyhatervet is csak nagy keservesen tudtam megcsinálni, állandóan elfelejtem hogyan kell, tényleg mintha megzavarodtam volna???????Nem tudom rendesen kezelni a számítógépet, a blogra is alig tudtam bejönni. Többször is elfelejtem a kódokat meg egyebet, úgyhogy tényleg valami nagy gáz van....Istenem, mindig arra voltam büszke, hogy okos vagyok, most meg teljesen hülyén érzem magam. A katalógusokat sem úgy kezelem  mint rég. Tényleg kétségbe vagyok esve....Istenkém kérlek, segíts meg!!!!!!!!!

Na, megint itt vagyok, de még mindig nem jól.....Szombaton Attila születésnapjára mentem, egész jól sikerült.Egyrészt én csak  1/4 9-re értem oda, s így már volt aki elment, nem kellett annyi ismeretlennel foglalkozni. Az ajándék kuka nagy siker volt, tényleg lehet neki örülni, meg vicces is volt. Ami nagyon tetszett az a kis film, amit a  gyerekei csináltak az életéről, tényleg látszik, hogy nagyon szeretik. Kicsit kajáltunk, kicsit táncoltunk éjjel 3-kor mentem haza. Másnap majdnem 9-ig aludtam, utána főztem egresszószt, meg csirkét, meg tésztát, meg tudomisén mit. A hangulatom nem sokkal jobb. Hétfőn borzalmas idő volt, végülis  elmentem az üzletből du. 4-kor kitakarítani Paolo lakását, s így már este 8-ra otthon voltam, ráadásul még volt kedvem vasalni is, úgyhogy este jobb hangulatban feküdtem le. Nem tudom mitől lehetne jobb kedvem, de reménykedem, hogy végetér ez a rossz periódus, mert nagyon  negatív a hangulatom.Az  üzletet is utálom, a munka hiányát is, és valami olyan  furcsa a közérzetem, el vagyok bizonytalanodva. Pedig még jól is jött ki, hogy megint eladtam, mert Bruno vett egy emeletes ágyat, István szó nélkül a  nevemre írta /,,,/ de leadta a megrendelést is... A takarításért is kaptam 6 ezer forintot, úgyhogy még pozitív is a mérleg.....Bűntudatom van, hogy nem mentem templomba, de olyan pocsék idő volt, egyszerúen nem tudtam össze kaparni magam. Most ez az egész cirkusz azóta van, hogy Andrist kirúgták, s nagyon kétségbeestem, mi lesz vele  és  így velünk???Valami stratégiát kell kialakítani, amivel el tudom ezeket a nehézségeket viselni, de még sohasem éreztem hasonlót. Ma reggel pl. elszédültem a kádból kilépve, és el is estem, szerencsére nem nagyon ütöttem  meg magam. Lehet, hogy az idegeim kipurcantak, mert teljes lefagyás van, a vevőkkel sokkal bátortalanabb vagyok, s mindenben olyan bizonytalan....Félelmetes érzés....Na, ma már előre örülök, hogy most 3 napig majd nem kell jönni. Sajnos 20-án  Kriszti szülinapjára nem tudok menni, mert dolgozom, de megpróbálok előtte találkozni vele, s felköszöntöm... Most megtervezem azt a konyhát, amit ma kértek, de biztos, hogy nem veszik meg /legalábbis nem biztos..../Ez is olyan durva, hogy értelmetlenül dolgozom....Mindegy, legalább van mit csinálni.Na, megyek is, hogy hasznosan töltsem az időt!Pá, pá....

Még mindig nem érzem magam tökéletesen...Úgy érzem, minden amiben otthon éreztem  régebben magam, elvész, nem tudom követni a változásokat, nem vagyok biztos magamban, a legegyszerűbb dologban is bizonytalan lettem. Mintha hirtelen meghülyültem volna......Tulajdonképpen azóta  van ez, mióta kiderült, hogy Andrist megint lapátra tették, de a dolog már jó ideje érik...Nem érzem magaménak az üzletet, nincs még a lehetősége sem, hogy valamit jobban csináljunk, ráadásul István "otthon" van, én meg úgy  "vagyok".....Nem tudom, hogy mit lenne helyes tennem, nem vagyok már magabiztos, sokszor egészen zavart vagyok, szerintem már beszélni sem tudok úgy mint régen. Túl sokat vagyok egyedül, kevesen jönnek be, semmi sem úgy működik mint ahogy szeretném, és annyira magam alatt vagyok, hogy hihetetlen.....Most szedek egy kis Valeriana-t, de ez csak elviselhetővé teszi az ittlétet, de a probléma nem oldódik meg........Pedig sosem akartam nyugtatót, s most mégis szükség van rá...TEGNAP Juci barátnőm itt volt és elemeztük a helyzetet, de nem lettem sokkal okosabb tőle. Jól esett, hogy mellettem áll, de nekem kell megoldani a dolgokat. Juci egy álomvilágban él. Még az Imre felesége, de már 3 éve a Jánossal él.Romokban az üzletük, Imre nem is akar vele foglalkozni, de nyilván nem akarják csak úgy  hagyni , fontos, hogy el tudják adni. Most Juci utána járt dolgoknak, és talán sikerül mégegyszer megkapniuk, s akkor el tudják adni, de nem értem, hogy tud így élni, hogy se jövedelme, se otthona, csak csapódik ide-oda, és mégis tud ábrándozni valami extravagáns új étteremről, meg házról, és lejár az esztergomi körmöshöz /mert még mindig EZ fontos neki/ s közben  tulajdonképpen kihasználja a Jánost, akit már rég nem is szeret, még az Imrét is  vissza akarja szerezni, de nekem ez magas, hogy hogy lehet így élni....Nem mondom, hogy ő rossz lenne, dehogyis, hiszen tudom, hogy milyen nehéz helyzetben van, csak nem értem, hogy tud így lavírozni a pasik között. Mi lehet a titka, hogy annyira ragaszkodnak hozzá, hogy ő még mindig  tud levenni róluk, ahhoz, hogy jól éljen....És az optimizmusa ennyi zűr után is, ami végülis sikerrel is járhat......El kellene tanulnom ezt az életszemléletet tőle, persze nekem nincs senkim, akire támaszkodhatnék a bajokban.....Hozzám nagyon jó, tényleg sok próbát kiállt a barátságunk, úgyhogy én csak jót kívánhatok neki, de érteni nem értem a dolgokat. /Most igazából semmit sem értek, nagyon bizonytalan vagyok, de remélem csak sikerül kilábalni ebből a negatív periódusból/  Hétvégén a szentendrei barátokkal születésnapozok, remélem fogom tudni jól érezni magam??????????Attilának lesz a szülinapja, úristen, már ő is 50 éves....Nem néz ki annyinak....Édes Jó Istenkém! Segíts rajtam, találjak megint magamra, mert így nem valami fényes az élet.... Most nem tudok összerendezetten írni, nagy zagyvaság van bennem......Talán szép lassan kikristályosodik bennem, hogy mit lehet tennem?????Most ennyi.......

Ahárom szabadnap érdekes módon zajlott. 2 órát ültem a doktornőnél, szerencsére a cukrom nem változott, a koleszterinem teljesen jó, viszont a doktornő még a vérnyomásomat sem nézte meg /?/ Furcsán éreztem magam. Bevásároltam, majd lemondtam Jutkával a találkozót. Úgy gondoltam lesz mit tennem, s nem is  érzem  jól magam, nem alkalmas ilyenkor másokat hívni. Nem is igazán emlékszem, hogy hogyan telt a nap, tudom, főztem gombalevest, rántott sajtot és gombát /a sajt Andrisnak/ takarítottam, meg a  megszáradt cuccot kivasaltam, de valahogy nagyon depis voltam, tán még aludtam is?????Csütörtökön folytattam a takarítást, kinn locsoltam, meg  mit tudom én, ja bicikliztem, vásároltam kacsát, mert mégis azt csináltam a vendégeknek, voltam Békáson, vettem farmert - olcsót - gyümölcsöket, de úgy éreztem magam mintha - tudom nevetséges -  magamon kívül lennék.Valami rágott belülről, s nem tudtam szabadulni a rossz érzéstől. Szerencsére, míg különféle hasznos tevékenységeket végeztem, nem volt annyira rossz, de este megint nyomott volt a hangulatom. Nem ismerek magamra...Na, mindegy, végülis a péntek már a  vendégség jegyében telt, arra készültem nagy szeretettel, 9 főre nem olyan egyszerú, átrendezni a szobát, megteríteni, üdítő, sör, bor, ki mit szeret, gyümölcsleves - nagyon fínom lett - kacsa, káposzta, krumplipüré, dobos torta,de azt hiszem egészen kellemesre sikeredett - legalábbis remélem a többiek is így gondolták....Kriszti nagyon kedves volt, beszédes, Balázs is jó fej volt, mondjuk az unokák olyan semmilyen, dehát most nem róluk szólt a történet. Exem láthatólag jó néven vette a meghívást, kedves volt, bár nagyon "öreg" hatást keltett, de virágot, italt hozott, és mondom láthatóan jól esett neki, hogy köztünk volt. 10 óráig voltak, egész jól eltelt az idő...Mikor elmentek természetesen rendet kellett raknom, meglepő - és pozitív- volt, hogy  Andris kérés nélkül  a székeket és az asztalt visszavitte a garázsba, Kriszti pedig egy kicsit mosogatott. Gondolom ezzel akarta viszonozni, hogy mégiscsak Andrist ünnepeltük....Miután felmentek a lakásukba én még vagy 1 órát mosogattam, felmostam, lemostam, ahogy szoktam.  Nem tudtam rögtön elaludni, de inkább pozitív töltete volt az izgalmamnak, szóval jól sikerült azt hiszem....Ma reggel teljesen jó érzéssel ébredtem, nem volt az a nyomás rajtam. Virágot locsoltam, jókedvűen intéztem a dolgaimat. Útközben  a csempéseknél dolgozó csajjal jót beszélgettem, még ez is más volt. Benn először mérges voltam, mert István az én vevőmnek adott el, és akkor most hogy is van ez?????Aztán kedvesen felhívtam, és megkérdeztem tőle, hogy hogyan gondolja, mire  mondta, hogy jó, ezt nekem adja /?????/ Na most le van adva már a megrendelés, de végülis ez is jó, hogy ugyan nem az én nevem van alatta, de a pénz az enyém lesz....Most elég sok mindent kell intézni , megpróbálok nagyon összerendezetten intézkedni, talán sikerül átlátni a dolgokat - kamion leasing, stb.Próbálom újra megtalálni magam, nem adom fel....Arra gondoltam, talán azért volt ez a rosszullét, rossz közérzet, mert azért az én idegeim sincsenek vasból, és olykor megengedhetem magamnak, hogy nehezen viseljem el a dolgokat, most szedni fogok napi 2 Valeriana-t, s meglátom, hogy segít-e, hiszen eddig soha sem szedtem nyugtatót /!!!!!!!/ Édes jó Istenkém, köszönöm, hogy átsegítettél ezeken a nehezebb napokon. Ja, a gyerekek hittanra járnak /mondjuk még nem lehet tudni, mi lesz az eredménye, de hátha meg tudnak mozdítani bennük valamit a hitoktatók...Egy esély....../ Na ennyi volt , most nekiállok a hivatalos dolgoknak. Aztán meglátjuk........Fel a fejjel Zsuzsi!!!!!!!!!

Ahogy elterveztem, szombat-vasárnap Balatonkenesére mentem Katához, aki  Rózsival együtt egy nagyon régi barátság, még amikor nagyon fiatal voltam, s ez lelkileg meg is maradt, valamikor tavasszal már találkoztunk., s most újra. A két nap alatt megint a 100 %-os  tisztaság, /már lelkiismereti/ szeretet, öszinteség, jó ötletek, tervek, mindegyikünknek vannak gondjai, szomorúságai, de tudunk azért néha örülni így is, pláne, hogy az ember látja, a másiknak milyen gondjai vannak...Nem vittük túlzásba sem az evést sem az ivást, viszont mindkét nap tudtunk fürödni, és regeteg jó ötletünk volt. Próbálom Katát egy kicsit felébreszteni, hogy adjon jobban magára, ha eladná a lakását és kisebbet venne, maradna egy csomó pénze, és szépen be tudná rendezni az új lakást, könnyebb lenne tisztán tartani is, és több öröme lenne benne. Nála egyik gyerek sem lakik, tehát könnyebben szánhatná el rá magát. Lehet, hogy elmegyek egy ilyen agykontrollra, hátha ad valami lökést, hogy jobban tudjam érteni a saját problémáimat, és azok megoldásaira a lehetőségeket, meg talán másoknak is tudnék segíteni. Egyre többször jut eszembe, hogy ha esetleg megszünik a bolt, valami családsegítő, vagy hasonló céghez kéne próbálkoznom, mert van bennem valami, úgy szeretnék az elesettebbeknek segiteni....

Itthon este mikor megérkeztem, rögtön nekiálltam mosni alvás előtt, s reggel teregettem ki,s örülök, hogy megint a szokásos reggeli aktivitásomat éreztem. Akezdés se volt rossz, mert a Princz Gábor jött be és hipp-hopp megvette a tükröt. Közben Attila is bejött, elszámolt nekem, volt egy szerelésem, az Altea konyha, s az is hozott egy kis pénzt a konyhára.Úgyhogy ma igazán pozitív napkezdés volt. Persze vigyázok is arra, hogy ne  legyenek negatív előrejelzéseim, ráérek  akkor aggódni, ha már baj van, kár megmérgezni a jó napokat is félelemmel.....Ennyi pozitív élmény után tényleg baromság sírni......Milyen sokat számít néhány jó nap......Rózsi is mindig próbálkozik valamivel. Most éppen Angliába megy, valami egészségügyi segítő központba, s majd kap embereket, akikről gondoskodni kell, ápolni, kb fél évre.Milyen talpraesett, és egyáltalán nem gyáva...Persze amit a társáról mesélt, az is magyarázza a lépését, addig sem kell vele lenni......Kata aranyos, kedves, de kicsit össze van zuhanva. Neki is a lánya, Zsuzsi elvált és most sokat kell neki segíteni, mert egyedül van 2 gyerekkel, akik között majd 10 év van. A 18 éves kamasz nagyon kegyetlen, sokszor igazságtalan az anyjával.....Jó, emlékszem rá, hogy Zsuzsi is fura szerzet volt már gyerekként, biztosan hibás ő is a dolgok ilyetén alakulásában, de sajnos a férje sokszor meg is verte és erre nincs elfogadható magyarázat. A vele kapcsolatos érzései Katának hasonlóak lehetnek az Andrissal való kapcsolatomhoz. Egyrészt nagyon szeretem és szeretnék neki segítani, de sok furcsa és hülye dolog  van, amivel nem értek egyet....Hát így vagyunk mi anyák....Andris szülinapját péntek este tartjuk, hívtam Imrét, Ancsit is /ex férjem, féltestvér/ meg Balázsékat, valami finomat csinálok, de nem meleget, mert akkor előre el tudom készíteni és nem kell folyton rohangálni a konyhába. Örülnék, ha jól sikerülne a születésnapja!!!!!!!!Hátha tudnak valami tanácsot adni neki, vagy csak egyszerűen érezheti a szeretetet. Szerdán a csillaghegyi Jutka jön át hozzám, biztosan jól elbeszélgetünk majd. Csütörtökön pedig takarítok és bevásárolok az ÜNNEP-re. Én pénzt adok a gyereknekl, mert tényleg nem tudom, hogy minek örülne. Most 10000-t akartam adni, de így, hogy most jött egy kis pénz, adok neki 20000-t, ebből azért tud venni valamit, ami örömet szerez. Tele van a szívem kis örömökkel, Attilától is kaptam virágot, jól esett. Marcsiékhoz 21-én nem tudok menni, mert pont dolgozom., majd meglátom mit tudok tenni.....Most elhatároztam, hogy megpróbálok csak pozitívan  gondolkodni.....Szerda délelőtt megyek a laborvizsgálat papírjáért, izgulok!!!!Mára ennyi, aztán HAJRÁ!!!!!!!!Zsuzsi.

 ....

Gondolom - ha valaki olvas - láthatta, hogy eléggé magam alatt vagyok. Na, ma reggel összefutottam Zsuzsival, akivel az egyik neves lakberendezési újság kapcsán ismerjük egymást, s mellesleg lányait is taníitottam általánosban, Szentendrén. Ide jött ki a Maxi vezetőségéhez, s útközben elmesélte pillanatnyi problémáját - meg is döbbentett......Ők már vagy 10 éve különváltak a férjével, aki egy sármos, jóképű, okos újságíró volt. Nos ez az úriember eljutott oda, hogy mindenféle adóssága volt, s egy szépnapon  összeverve találtak rá, de olyan szinten, hogy tartós sérülések miatt nem is rehabilitálható, hol vannak tiszta gondolatai, hol nem, mozgásában is korlátozva van, és totálkár az egész pasas.....No és ki segít rajta????Az ex feleség, a gyermekei anyja, mert úgy érzi, hogy mégiscsak segíteniük kell valahogy neki. Úgy végiggondoltam, mit rinyálok én???Zsuzsi 1 évvel idősebb mint én, ugyanabban a helyzetben mint én, hogy tele van stresszel, hogy bírja az iramot a fiatalokkal...Semmi garanciája nincs, hogy vállalkozóként meddig alkalmazzák, s neki is olyan alacsony a nyugdíja, mint nekem, nem, 1000 Ft-tal több.....Az egyik kislány jobban kötődött a papához, vele együtt próbálnak az exnek segíteni, a másik leány haragszik a papára, úgy gondolja megérdemelte a sorsát.....Micsoda drámák.......A pasi rendkívüli fazon volt, az iskolában, ha ő jött szülői értekezletre, vagy szervezett valamit az iskolában, mindig tette a szépet nekünk, persze akkor nem gondoltuk, milyen érzés lehetett a feleségnek......És így bevégezni!!!!!!!A teher pedig  azért Zsuzsin is nagy....Hááát, megint csak azt mondom, nem cserélném el a puttonyát.... A világvége hangulatom elzavarom, és megpróbálok pozitívabban gondolkodni - bár ez sem könnyű......Úgy látom, az emberek többet bírnak, mint gondoltam, mert Zsuzsi is, ha nem meséli el a történetét, látszólag jól van, kiegyensúlyozottnak tűnik.....Kár, hogy nem hiszek az agykontrollban, mert lehet, hogy rámférne némi képesség, hogy könnyebben irányíthassam az életem , és befolyásolni tudjam a lelkiállapotomat, hogy ne adjak fel semmi reményt arról, hogy igenis befolyásolni lehet a dolgokat...Mindig tanulok, csak ezek a tapasztalatok elfelejtődnek, újra kéne tanulnom élni!!!!!!!!Na, most ennyi........

Hát augusztus 28 van, s ahhelyett, hogy örvendeznék a szabadság örömei miatt, megint végtelen szomorúság van bennem. Tulajdonképpen akár jó is lehetett volna, ha úgy vesszük, hiszen 3 napot Balatonon voltam Juciékkal - igaz a Balatont csak az ablakból láttam. 3 napot a gyerekekkel töltöttem a Balatonon, itt már nagyon jó élmények voltak, akkor 3 napig nálam voltak az unokák, de ott már meg volt a rossz kedv, mert kiderült, Andrist megint elküldték a munkahelyéről, és most megint az őrület, hogy mi lesz velünk?????Saját magammal sem tudok zöldágra vergődni, valami rettenetes  önbizalom visszaesés van nálam. Úgy érzem, lelassultam, nem vág úgy az eszem mint régebben, csak azt látom, hogy István elad, és elad, hozzám meg be se jönnek az üzletbe. Most gépeket adtam el, meg mosogatót, létrát egy gyerekszobába, és elszarakodtam egész nap a tennivalókkal, mert olykor mintha kikapcsolna az agyam. Próbálok mindent nagyon precizen csinálni, hogy legalább baj ne legyen, de rettenetesen  aggódom, hogy kiborulok, hogy valamit elfelejtek, nem jól csinálok, stb. Ezt az érzést eddig nem ismertem. Otthon tényleg jól próbáltam tölteni az időmet, jöttek a szentendrei barátok, voltam moziban, gyönyörűen megtisztítottam az ablakokat, a lakás mindig rendben, de még így is  Andris olyan hangon beszél velem, kritizál. Valószínűleg kifolyt valami olaj, s a só, liszt, prézlis edények alá folyt, ezért hangyák jöttek. De ezt úgy adta elő, mintha én koszos lennék és kiszórta a dolgokat, kimosta a tartályokat... Namost, ha ő csak fele annyit takarítana mint én, már boldog lennék, de hogy még kritizál is, ő.... engem......Ezek így leírva nevetségesnek hatnak, de az érzés az rettenetes.....Folyton sírni kezdek, és egyre rosszabb........ISTENKÉM KÉRLEK SEGÍTS!!!!!!!!!!Nem akarok beteg lenni, nem akarom ezt a rossz közérzetet!!!!!!!Voltam vérvételen, vittem vizeletet is, és most izgulok, hogy mi lesz az eredmény.........78,5 kg vagyok tehát 11,5 kg-mal lettem 8 hónap alatt kevesebb, kevesebbet eszem, már annyira nem is  izgat az étkezés sem. Rettenetesen egyedül vagyok. Nem is  tudom, hogy mi lenne jó? Ha Balázsék megjönnek a nyaralásból, beszélek vele, hogy üljünk össze Andrissal és próbáljunk a lelkére beszélni, hogy azért nekem is tartozik azzal, hogy megbeszélje velem a terveit, mit akar, hogyan ,stb.....De lehet, hogy semmire sem megyünk ezzel, ma nem olyan könnyű állást találni.  Istenkém, m it ajánlhatnék fel, hogy a dolgok jobbra forduljanak?????????? Most nem siránkozom tovább, hanem megint megpróbálok a Jóistenhez fordulni, ő az egyetlen , akire számíthatok......

Vasárnap 3/4 2 körül van, és elmélkedem....Tegnap iszonyú rossz nap volt, de miért is????Tulajdonképpen semmi rossz nem történt, csak a banki átutalás nem ment és nagyon zabos voltam a Cib bankra., meg megint nem sokan jöttek be, és nem vettek semmit Most várhatom a hétfőt, hogy  kódot váltsak, és tudjam utalni a dolgokat. Pedig már szabira mennék.....Valami talán az időjárás is befolyással lehetett , de pocsék kedvem  volt. Csináltam egy árajánlatot konyhára, és meglepően olcsóra jött ki, a fiatalok, akiknek csináltam, nem tudtak volna milliós konyhát megrendelni, reméltem, hogy tetszik az elképzelésem. Mára jött a válasz, s lehet, hogy meg is rendelik.....Reggel elmentem megint templomba, erős bűntudatom volt, s ma megint pont nekem szólt a szentbeszéd: - Ne féljetek kicsinyhitűek.....Megint megkönnyeztem, utána voltam anyunál-apunál, vittem nekik virágot, s most megint jobb a lelkem....Milyen furcsa ez, hogy mégis van egy mankó, ami segít a rossz beállítódás javítására....Kár, hogy még mindig annyira vágyom a sikerre, hogy értelmes dolgot szeretnék csinálni, nem ezt, ami most itt van, dehát ha most ez a kis konyha összejön, akkor megint van egy kis öröm....Megpróbálom a könyvelőt is elintézni hétfőn, és akkor jöhet a szabadság.....Vajon hogyan tudnám a lelkemből száműzni az írigységet, hogy Öcsinek  egészen elfogadhatóan alakulnak az eladásai én pedig csak vergődöm. Úgy érzem, hogy ez nem igazságos helyzet így, ahogy csináljuk......Mindegy, most erőt gyűjtök, megpróbálom rendberakni magam. Arra gondoltam, hogy nyaralás helyett tényleg többször elmegyek úszni, 2-3 napra az unokák is itt lesznek, moziba is megyek, esetleg a barátnőmmel, vagy  a szomszédasszonnyal, szóval nem folyton takarítani, meg mosni , vasalni fogok, hanem kicsit  ÉLNI - kíváncsi vagyok, hogy sikerül majd?????? Szerzek ilyen műsorfüzetet, hátha van érdekes program. A gyerekekkel egyik nap a csillaghegyi strandra megyek, másik nap moziba viszem őket, 3. nap pedig hajókázni szeretném vinni a drágáimat, remélem az égiek megsegítenek, hogy sikerüljön minden jól, és érezzék jól magukat velem. Szóval a holnapi nap még az ördögé, de utána  SZABADSÁG!!!!!!!!! /És nem szabad arra gondolnom, hogy ezalatt István mennyit ad el!!!!!!!! Nem rajtam múlt, hogy az ő szabadsága alatt én csak neki tudtam eladni nagyobb dolgokat. Kíváncsi vagyok, hogy visszajövő vevőimnek, ha venni akarnak, hogyan fogja eladni?????????Most fog  "vizsgázni" tisztességből......Én tudom, hogy korrekt voltam abszolute!!!!!! Augusztus  25-én,  hétfőn fogok legközelebb írni, majd beszámolok, mivel töltöttem el az időmet.....Holnap lesz a névnapom: vajon kinek jut eszébe?????Tutu néni már ma felhívott, hogy ő legyen az első.......Aranyos. Na, egyelőre itt tartunk.....Pápá

Tegnapi nagy búbánatomra jól hatott a kiadós  alvás, meg a bőgés, ma megint egész normális hangulatban vagyok. Még tegnap a takarító csajtól kaptam ajándékba egy csomó gombát, felét Jutkának adtam, a másik felét még este megcsináltam gombapörköltnek. /Remélem, nem bolondgomba..../Azt hoztam  ma magammal ebédre. Andris  ma volt a "hülye BKV"-s felirat miatt az önkormányzatnál, azt mondja 20000 Ft-ra számít büntetésre. Khm....az sem kevés.....Este egészen békés hangulatban volt, de ma megint ideges lesz, mert  még a macskát el kell vinnie oltásokra, aztán a tb-s papírjait kell intézni, és ő az ilyeneket útálja. Ma van Krisztina nap, menyem, és Andris  barátnője az ünnepelt. Telefonon felköszöntöm őket, aztán majd a legközelebbi találkozáskor megkapják az ajándékot, könyvutalványt. Ami a munkával kapcsolatos bánatomat illeti, azért nem vertem ki a fejemből a változtatás ötletét, és rágódom rajta....Hátha lesz egy épkézláb gondolatom.....Lehet, hogy Marcsival beszélek a Forever termékek miatt....Próbálkozni kell, csak sajnos  ez egyben befektetés is.....Na, majd meglátjuk.....Ma azért lesz mit csinálnom,mert megjött az áru és ki kell értesítenem a vevőket, szerveznem kell a kiszállításokat, egyeztetni az időpontokat. Most nem is írok tovább, majd, ha történik valami említésre méltó.....

Kezdjük az elején: Pénteken hajnalban, de már későn /!!!/ 1/2 5-kor ébredtem, úgyhogy gyors mosdás után, smink nélkül rohantam elérni a Hévet. Szerencse, hogy még csütörtök este munka után megvettem a jegyet, s a bőröndbe mindent  bepakoltam, s az öltözékemet is előkészítettem, így aztán a Hév-et is elértem, s időben a Déliben voltam...Na az első izgalom után végigszunyókáltam az utat Tapolcáig, ott egy órát kellett várni a csatlakozásra, így legalább picit kisminkeltem, meg  megreggeliztem, mindjárt jobban éreztem magam...Balázsék vártak, anyóstársék is ott voltak látogatóban, szóval együtt a nagy család. Egész délután a vízben voltunk, nagyon jól éreztem magam.Azt hiszem kukoricát ettem vacsorára, úgyhogy nem  zabáltam most sem. Este elég hamar elaludtam, a gyerekek még néztek valamit a tv-ben , de arra már nem emlékszem, hogy mit....Szombaton már csak  mi voltunk együtt, kedvesek voltak velem nagyon, jól is esett. Tipikusan magyar  dolog volt egyébként, ami történt: A strandbelépőt ugyanúgy ki kellett fizetni, de a strand felét lekerítették, szinpadot  építettek rá, meg ilyen felfújható gyerekvárat, és + 3000 Ft-ért át lehetett volna menni ott "szórakozni" Na, most ez abszolute nem volt korrekt, bele is sültek, mert  mindenki morgott, főleg a késbb érkezők, s senki nem men át az elkerített részbe...Délben aztán már 1000 forintra levitték a díjat, persze addigra az emberek jól felbosszantották magukat, és juszt sem...Ennek az lett a következménye, hogy sokan átúsztak a nádas mellett és röhögve ugyanúgy bejutottak arra a részre, persze fizetés nélkül...Na most a program úgy volt szar, ahogy csak lehet, a lelkes moderátor hiába  próbálta a happy érzést erőltetni, a sárga pólós stábon  kívül 20-nál több ember nem kapcsolódott be a műsornak nevezett szörnyszüleményen. Először én is körbeúsztam a nádast, csak kíváncsiságból, de utána Balázs befizette az 1000 forintokat, úgyhogy "belülről" is láttam, hogy egy rosszul szervezett, átgondolatlan, gyenge szórakoztató programért vártak el komolyabb belépőt....Nem értem....Ki, és miből fizette ki a fellépőket és a stábot, és kinek volt  jó ez az egész igénytelen, szervezetlen szar????? Ilyenkor kezdek azon  gondolkodni, hogy az ilyen rendezvények pénzmosásra alkalmasak, hiszen  végülis van költség, de lehet bevételt is  prezentálni, s máris valami mocskos pénz szűzi tisztaságúvá válik, ennyi meg egy bambi.....Hiszen senki sem tudja kontrollálni, hány néző fizetett 3000 Ft-ot....Nagyon  rosszul érintett, hogy mik vannak itt nálunk Magyarországon, és gondolom ez csak a jéghegy csúcsa, van hasonló ezerszám....De hát közöm.....Ugyanez a színpad várt vasárnap is, de már csak közvetlen a színpad közelében volt lekerítve, így kényelmesebben fértünk. Délig nem is hallottam semmit, hogy lesz-e műsor, vagy sem???Szóval - sajnos - tipikus magyar szituáció.....

Délben  a gyerekek - okosan - kikerülendő a nagy visszaforgalmat, elindultak hazafelé, és remekül jöttünk, 3-kor már a lakásban voltam, hálás voltam nekik a 2 és fél szép  napért, az együttlétért, s a szeretetért. Otthon azonban hamar elment a jó kedvem. Pontosan nem is tudom, hogy kezdődött. Kisebbik fiam, Andris a barátnőjével éppen valami kaját kutyult otthon, örültem, hogy látom őket, aztán felhívtam Istvánt, a kollegámat, hogy akkor hogy lesz, mint lesz hétfőn, kedden, s kiderült, hogy bement 2 napra , s eladott közel 2 milliót. Ráadásul ebből megint egy rendelés , kb. 700000.-Ft azoké, akikkel a múlt héten beszéltem, s mint kiderült azokkal is már beszélt régebben, tehát az is az övé. Most egy kicsit besokalltam......És megint tehetetlen vagyok....Aztán a gyerek "takarított" ó borzalom, hogy mi volt fenn, akkor lehozták a szennyest, ágyneműt, mindent, 3 adag mosást tettem be, a kirándulás előtti napi mosás megszáradt, azt kivasaltam, és kibőgtem magam. Szégyen, gyalázat, de annyi keserűség és düh lett benem, hogy nem bírtam elmenni templomba, úgy éreztem, hogy ez, ami mostanában  velem történik, annyi igazságtalanság  van benne, annyi kérdőjel, hogy miért, miért, és nagyon fáj. Szóval nem találom a helyem, nem tudom, hogy mit akarok, nem tudom, hogyan lépjek, hová...Eszembe jut Marcsi az 5 évvel nálam idősebb unokatestvérem, hogy milyen nagyon sikeres volt az egészségügyben is, és most is talált rögtön valami állást, és mellette csinálja azt a Forever programot, csak én vagyok ilyen béna, hogy nem találok kiutat a kínomból. Nem bízom magamban, hogy képes lennék még megújulni, de nem is tudom, mi érdekelne, mit tudnék csinálni. Csak itt siránkozom, de ötletem sincs, hogyan kellene változtatni az életemen, ha így nem jó???? Egy csődtömegnek érzem magam, gyakran azon veszem észre magam, hogy elfelejtek dolgokat, nem jutnak szavak az eszembe, mintha szisztematikusan elhülyíteném magam, csak a szomorúságaim miatt, mert szükségem lenne sikerre és szeretetre, hiányzik, s egyre szarabbul vagyok emiatt. Mi lesz ebből?????????A hétvége mérlege: 2,5 nap boldogság, 7óra bosszúság - Na, a végén kiderül, hogy jó volt a hétvégém....!!!!!!!!!!!

Döbbenten vettem a tegnapi  információt, hogy a második világháborús bombát ma este/?????/ akarják hatástalanítani, és 16.000 embert kellett "evakuálni"... Rémes, hogy 63 év után még mindig találni ilyesmit....Vajon minek köszönhető, hogy nem vették eddig észre?

Nyilván burkolták már többször az utat, vagy volt csőtörés, vagy tudomisén....Egy kedves idős, 87 éves nő, édesanyám régi barátnéja szintén érdekelt a dologban, mivel a Vaskapu utcában lakik. Nagyon aggódom érte, de reméljük jól tűri az izgalmakat. Reggel próbáltam hívni, de már nem volt otthon. Biztosan azoknál van, akik eltartási szerződést kötöttek vele. Remélem a tűzszerészek ügyesebbek lesznek, mint az afganisztáni kollegák!!!!!!!!Azért úgy gondolom, iszonyúan felelőségteljes, és nagy fegyelmet és szakértelmet kívánó, kockázatos munka az övék. Minden elismerésem  az ezen a területen dolgozó tűzszerészeknek!!!!!!!!Imádkozom értük, tiszta szívből!!!!!!!

Más! Ma  és tegnap megint túl csendes a ház. Mondjuk ma sem unatkozom, de én jobban szeretnék aktívan, lelkesen dolgozni, de úgy látom ez már nem megy. Viszont végre a  MOL-os vevőm áruja ma érkezik  a raktárba, s remélem, hogy hétvégére már ki is tudjuk szállítani /?/ Készülök a gyerekekhez, pénteken biztosan jó korán megyek majd a Délibe, hogy minél korábban odaérjek. Remélem szép 3 nap lesz.....Nem akarok sok cuccot vinni, fölösleges cipelni.Utána még asszem dolgozom pár napot, s utána megyek szabadságra. Attila  augusztus 18-tól akar menni. Ezt is figyelembe kell venni.....Na, majd meglátjuk, hogyan sikerül összeszervezni. Van megint egy csomó utalni való, de bevételünk nem nagyon jön.....Mi lesz majd?......Biztosan Istvánnak megint szerencséje lesz, s akkor  talán ki tudjuk fizetni a kötelezőket, máskülönben nagy bajban leszünk......Nem is szeretek erről beszélni......./.Na, megint fél hat van már, csak 2,5 óra és mehetek haza./ Rémes, hogy nem  tudok ezen a helyzeten változtatni!!!!!!! Kíváncsi vagyok, hogy milyen lesz nekünk az év vége???????Ugye a szerződés lejár.......Pénz az ablakban....1997-ben, amikor megcsináltam a Paolónak a céget, bizony nem gondoltam, hogy 10 év után nem fogunk tudni újra erőre kapni....Milyen jó is volt az első évek fejlődése, az 5.6.7. év volt a legjobb, s aztán jött  a lecsúszás kezdete, most meg itt tartunk....Cinivel is beszélnem kell, hogy a banki dolgokkal mi legyen? Ilyen nehéz szívvel még nem mentem szabadságra.... Mindenesetre nem hagyom, hogy elrontsa a hangulatomat.......Jól akarom érezni magam!!!!!!!!!

Szóval reggel mondtam, hogy majd  jelentkezem, hát most, 1/2 6-kor jutottam oda, hogy kajáljak - legalább jobban esett a kaszinótojás, meg a saláta, s már vacsoráznom sem kell. Megint adtam ajánlatot konyhára, megrajzoltam a tegnapiakat, elküldtem az e-mail címekre, adtam ajánlatokat ülőgarnitúrára, asztal szék-re,  válogattunk a szövetek között, nagyon kedves fiatal, babát váró pár akar sok mindent, de hát nem tudom meddig ér a takarójuk????? Mindenesetre nem unatkoztam. Most játszom kicsit valamelyik kedvencemmel, már szívesen mennék haza.....Annyira jó lenne még eladni valamit!!!!Holnap biztosan a szokásos hétfői semmi lesz, úgyhogy itt hagyom a könyvem, mert úgyis olvasni fogok. Este meg nagyon hamar lefekszem, mert iszonyú álmos voltam reggel is, alig aludtam 5 órát....Jaj, még felhívom Pankát és felköszöntöm. Na, pááááá!

Tegnap megint 1/2 11-re értem haza, mert egy régebben már kétszer ittjárt házaspár jött be 1/2 8 kor, s aktuálissá vált a konyhatervezés. Naná, hogy megint megcsináltam mindent, persze 1/2 9-kor tudtam csak hazaindulni...Bárcsak megvennék!!!!!!! Ha a héten még lenne 3 eladásom.......Fúúúú, de örülnék....Ma reggel 1/2 5-kor keltem, virágot locsoltam, fürdés, 1/2 8-as mise a Batthyányiban, hálaadás a tegnapi napért, kis sírdogálás, - a szokásos érzelmi kitörésem, szinte minden alkalommal, ha Elemér atya beszél, mindig szíven talál- szóval bizakodva nézek a nap elé. Most nekiállok a konyha rajzoknak, azzal is telik az idő, hátha jelentkeznek a kliensek!!!!!Tegnap valamelyik "kedves" látogató szépen lenyúlta a "SzépLak" újságomat, szemétség, 500.-Ft körül van, azért ehhez pofa kell!!!!!!!Azt hinné az ember, hogy ide nem járnak tolvajok!!!!!Hát de!!!!Én vagyok a hülye, miért tettem az újságokat a bemutató térbe.....Közben jár az agyam, hogy vajon  milyen lesz a 3 nap Balázsékkal?????Elég nehéz lesz összepakolni, hiszen minden  nap dolgozom addig, jó, mondjuk 3 napra nem kell olyan sok cucc!!!!!!!Orvosságokat nem elfelejteni!!!!!!!!Lehet, hogy - mivel ma korábban megyünk haza, összekészítem a kisbőröndöt, s akkor nem kell  csütörtökön kapkodni...Na, ez egy jó ötlet asszem....Pápá, megyek dolgozni, majd a nap végén vagy holnap referálok, milyen volt a vasárnap????

Lám-lám, ma reggel már imádkoztam az égiekhez, hogy történjen már valami, mert megbolondulok....Erre dél körül bejött egy kedves hölgy a nagylányával,és 10 perc alatt eldöntötte, hogy rendel egy köralakú fotelt 324.000.-Ft-ért. Na most ez végülis semmi, de mégis úgy örültem mintha valami nagy dolog történt volna....Mindjárt jobb kedvem lett, s hamarosan egy régi kedves vevőnk jött, akinek a jelenlegi lakásában én  csináltam a konyhát, amit imád, s most lett kész az új házuk, kellene a konyha ugyanaz a fehér.....Természetesen boldogan ajánlottam fel, hogy megtervezem, csak hozza el a méreteket, remélem sikerül a kedvére  való rajzokat elkészíteni. Nemcsak ő vásárolt nálam, hanem a fia, a fogorvosom is, meg a lánya , aki ügyvéd. Rendkívül rokonszenves család, sikeres gyerekekkel, és egészen jó kapcsolatba kerültünk. Most  8 hónapos a 2. gyermeke a fogorvosnak, s rögtön eszembe jutott, hogy ha év végén esetleg megszűnik itt az üzlet, milyen jó kis baby sitter lehetnék, ha a csaj vissza akar menni dolgozni......Igen, valószínűleg így kéne gondolkozni a kapcsolatok vonatkozásban, talán még nem késő, hogy valami kis tőkét kovácsoljak az ismeretségünkből, hiszen neki sem lenne mindegy, hogy valaki, akit ismer és pedagógus végzettségű, megbízható, stb törődhetne a gyerekeikkel....Na, majd meglátjuk!!!!!Zsuzsi, Zsuzsi, megint álmodozol.......Egyébként megint blogokat olvastam és döbbenten látom, hogy hány fiatal talál magának külföldön lehetőségeket, s bejárják a világot, de, hogy honnan van olyan rengeteg pénzük, hogy  Svédországból utaznak Vietnamba, aztán  Olaszországba ugranak át , meg a fene tudja milyen kirándulásokat tesznek, szinte hihetetlen....Na, most megint érdeklődők jöttek és talán  kedden, szerdán  meg is rendelnek asztalt, meg 6 széket, mások ülőgarnitúrát néztek, olyan jó, hogy nem unatkozom. Egy fiatalember ígérte, hogy a héten jön megrendelni lámpát, szóval most 1/2 5 van és még nem ebédeltem....De sokkal vidámabb vagyok mint az elmúlt héten bármikor...Na, megyek enni, mert éhenhalok - milyen jó, így legalább nem kell vacsorázni. Most kéne átbillenni a 79 kilóra!!!!!!!!!Vaúúúúúúú! Na, majd jövök!!!!!

Hétfő-kedd zéró látogatottság. Egy emberkének csináltam konyhatervet, de tuti, hogy nem veszik meg, azt érzi az ember....Szerdán takarítottam,  vasaltam, főztem egy kis resztelt májat csirkéből, ki se nagyon dugtam az arcom otthonról mert szakadt az eső. Barátnőm felhívott, kiértékeltük az esküvőt, kicsit kibeszéltük az embereket, de nem rosszindulattal, csak hát mindegyikünknek  van véleménye...Délután elszunyókáltam egy kicsit, aztán nekiálltam a spájzot rendbe tenni, hűtőt kisikálni, szóval mindig találok tennivalót. Utána egész estig zongoráztam, lenne mit gyakorolni....Az esti rövidke tv-zés után már mentem is aludni, Cincike a cicám valamit ehetett, mert nincs igazán jól, nem nagyon eszik, és nagyon bújós. Most már 3 napja bekérezkedik este, s az ágyam tetején a térdhajlatomba befészkeli magát, s ott alszik. Remélem, hamarosan rendbejön, mert így nem tudok nyugodtan aludni, 3-4 óra körül elkezd mászkálni, persze, hogy felébredek. Csütörtökön kihasználva, hogy nem esik, biciklivel mentem a postára, majd bevásárolni, nagyon bénáztam a csomagokkal, majd felborítottam a bringát. Néha olyan esetlen tudok lenni....Főztem tökfőzeléket, tudtam, hogy este Andrisék örülni fognak neki.......Még az is belefért a napba, hogy levágassam a hajam, most jól sikerült, nekem tetszik....Este a gyerekek jól bevacsoráztak, még Kriszti is rendesen evett. Andris hiszti nélkül nekiállt kivasalni  a 7 pólóját, ami már megszáradt, közben tv-ztünk, békésen telt az idő. Lehet, hogy szép lassan benö gyermekem feje lágya??????????Nagyon dícsértem, hogy milyen ügyes, meg minden, remélem komolyan is vette..... Reggel nem is  indultam undorral dolgozni, hátha.... de  lám már fél 1 van és ember nem jött még be az üzletbe......Most pedig maratoni hetem lesz egészen jövő péntekig, mert hétvégén a fiamékhoz megyek Balatonra, s Attila péntek-szombat fog helyettesíteni, s István pedig jön vasárnapra.Utána hétfő, kedden dolgozom, meg szombat vasárnap, viszont utána én megyek el két hétre. Még nem tudom, hogy mire fogom felhasználni a szabadságot, de szeretnék egy kis pozitív élményt  begyűjteni.Persze addig jó volna valamit eladni, mert teljesen üres a kassza.......Meg az én zsebem is... Na, mindegy, majd lesz valahogy....Juci barátnőm egészségi állapota  nem tökéletes, még folynak a vizsgálatok, az éttermükkel gondok vannak, az önkormányzat nem akarja megújítani a bérleti viszonyt, de az egész olyan zűrös, nem tudom, hogyan fogják elintézni, hogy jól jöjjenek ki belőle????A kis babaruhaboltja  nem hoz bevételt, Jánost már egyáltalán nem szereti, a férje az új nővel van, már nem akar vele újrakezdeni semmit, nem is értem, hogy még nem roppant össze, de hát erős ember az én barátnőm, de akkor is féltem....Mikor összehasonlítom a magam talán szerényebb életét a többiekével, akkor mindig úgy érzem, hogy senkivel nem cserélnék. Hordom az én batyuimat, terheimet, azokat már megszoktam, és próbálok pozitív gondolatokat erősíteni magamban, hogy elviselhető legyen az életem. Lehet, hogy Juci élete színesebb, izgalmasabb mint az enyém, de én ilyen konfliktusokra nem vágyom. Nem is tudom, hogy  tudnék-e így élni??????Biztosan nem!!!!!!!! De úgy sem, ahogy Évi, hogy nem szereti már a férjét évek óta, és ennek sokszor  hangot is ad, ahogyan beszél a férjével,  nyilván más is érzi a hangsúlyokból, de nyilvánvaló, hogy 56 évesen nem fog elválni, én értem, de milyen szörnyű lehet így együtt lakni.........Tulajdonképpen csak anyagi szempontból van jelentősége a kapcsolatuknak, hiszen  két jövedelemből könnyű fenntartani a házukat, fizetni a fizetnivalókat, meg hát azt hiszem meg is szokták egymást, tehát még a zsörtölődéseik is kellenek, hogy "otthonos" legyen a légkör.....Lehet, hogy ez a jó házasság????????????? Hát igen, sokszor érzem azt, milyen jó lenne egy kedves, normális pasival tölteni a napokat, de a jelenlegi munkabeosztásom és életvitelem, már  nehezen tudna  egy másik emberhez igazodni . Sokszor töprengek azon, hogy ennyi volt , és most már csak teljesen egyszerű, unalmas hétköznapok várnak, egyre több gonddal, vagy tartogat  még valami  jó meglepetést az élet számomra is. Ha kompromisszumot kéne kötnöm, bizonyos vonatkozásban hajlandó lennék rá, de hát ebben a korban ez nemcsak elhatározás kérdése.......Most egészen jövő hét végéig dolgozom egyfolytában, nem lesz könnyű, de mit tehetek?????Utána megpróbálom  a magam számára is kellemes időtöltéssel "jutalmazni" magam......CSAKAZÉRTIS!!!!!!!!!

Na, megint itt a hétfő.....Szombaton egész délelőtt vasaltam, majd hajfestés, készülődés az eskövőre. Végülis felvettem a kalapom, persze mindenki azon csámcsogott, hogy úgy nézek ki mint az "amerikai nagynéni", de nem érdekel , én jól éreztem benne magam és kész. A menyasszony gyönyörű volt, az esküvő hosszadalmas, mindent megismételtek angolul is. A násznép meglehetősen , és izgalmasan vegyes volt. Japán, afrikai, holland, indiai és az ég tudja még hányféle náció. Végülis ez még jót is tett a hangulatnak. A vacsora tipikusan "parasztlagzi" volt, húsleves, vadpörkölt, baromi sós, töltött káposzta, szintén túl sós, hideg sült csirke franciasaláta, bevallom meg sem kóstoltam, mert nem volt valami bizalomgerjesztő. De nem zavart a dolog, ettem egy picit, amennyi feltétlen szükséges volt és kész. Volt zenekar, s  tényleg mindenféle zenéket játszottak. A barátok közül két srác Botond, és Zsombor ragyogó népitáncot adtak elő, nagyon kedves dolog volt. Zsófiék kis rövidfilmet csináltak gyerekkori képekből megismerkedésük előzményeit illetőleg. A holland barátok is énekeltek ilyen csasztuska szerűen a Dont Verry Bi Happy dallamára, vicces volt. Kicsit táncoltam az "örömapával", meg egy másik haverommal, de már nem pörögtem annyira, mint régebben szoktam. Éjjel 3 órakor hazamentem, hogy valamellyest kipihenjem magam. Vasárnap a 11 órás misére beértem a Batthyányiba, utána  utaztam ki Csömörre Pankát köszönteni születésnapján. Rendkívüli módon örültem, mikor a buszról leszállva szembetalálkoztam az unokákkal meg a fiammal, ez az öröm mindjárt megadta a délután alaphangulatát. Ugye utoljára volt egy kis gubanc, s tartottam tőle, hogy esetleg még mindig van feszültség, de szerencsére nem. Mikor hazaértünk, már terített asztal /!!!!!!/ várt, sült hús, krumpli, uborka, jó hideg sör - el voltam ájulva.....Persze oltári kupi volt, de most van mentség, mivel  most hétfőn jönnek a gyerekszobát kettéosztani, gipszkartonozás, festés, tapétázás, stb nem írigylem a fiamékat utána rendet rakni. Panka táborban lesz Szelidi-tón, Buci pedig "Egyiptomos" táborban, ahonnan este hazajön.Kivételesen csicseregtek is, mesélték, hogy lesz mint lesz a program. Persze ebéd után csak rábuktak a számítógépre, de hát mondom ez náluk természetes. Próbáltam ismerkedni a játékkal, tulajdonképpen érdekes....Buci meg az apjával játszott valami "Star Wars" legós figurás játékkal. Fénykardoztak, robbantottak, megöltek minden ellenséget, stb. De az nagyon tetszett, hogy együtt játszott apja, s fia. Menyem csak egy célzást tett a múltkori esetre, mondván, "nagyon útáltál múltkor?", mire az igazat válaszoltam: Nem útáltalak, csak fájt, hogy a fiam miattad olyan szomorú volt.A menyem nekem is elmondta, hogy  hát ő csak táncolni volt, meg az bosszantotta, hogy Balázs nekem elmesélte a konfliktust....Mondtam: Nézd én boldog vagyok, hogy a fiam, ha szomorú, vagy baj van, akkor hozzámfordul, de - és ezt tapasztalhattad is - nem szóltam bele a dolgotokba, sőt, azt tanácsoltam a fiamnak, hogy vigyen el néha táncolni, ha ez neked olyan örömet okoz, s mint temagad mesélted, már többször is voltatok pl. a "Zöld pardon"-ban. Na ennyi volt, s azután már nem is beszéltünk róla többet....Este kikísértek a buszmegállóba, ők meg az ott lévő étterembe mentek vacsorázni, mert ez volt Panka kívánsága a szülinapján, engem is hívtak kedvesen, de nem akartam túl későn hazaérni. Így is már 10 óra volt, mire beértem Pomázra. Nagyon messze van  ide Csömör....Na, végülis a hétvégi programok jól sikerültek, szavam sem lehet......Most megint jön  a "börtön", szomorúan láttam, hogy kis kollegám semmi üzenetet nem hagyott, tehát nem volt semmi forgalom. Ma biztosan nem jön senki, a hétfő mindig ilyen. Na, nekiállok átutalásokat csinálni, aztán meglátjuk, hogyan tovább? TÖRTÉNJEN MÁR VALAMI POZITÍV VÁLTOZÁS!!!!!!!!!!!!!!

Tegnap este rámtört a szorgalom, kimosattam Julcsával /mosógépem neve/ 2 adagot, egy fehéret és egy színeset. Éjjel 2-kor teregettem, mert ki akartam olvasni a könyvet. Meg is történt, csak éppen 1/2 3-tól 1/2 6 ig azért nem olyan sok ennyi alvás....Végre legalább néhány érdeklődő volt benn, adtam árajánlatokat is. Most, hogy István szabadságra ment lehetne jobb esélyem az eladásra, de hát szerintem egyik sem volt komoly vásárló.....

Holnap fodrászhoz kéne mennem reggel, azután vasalni kell, aztán Andris cuccait kimosni, kicsit porszívózni, fürdőszobát kisikálni, spejzban egy kis rendet teremteni, megint ezer nylon zsák bedobálva, macskakajás zsákok, szir-szar mindenféle. Szerintem idén időszerű lenne egy jó kis meszelés a kamrában, frissítés a polcokon a papírborításban, szóval, lesz mit csinálnom augusztusban. Reggel megmértem magam: 80 kg vagyok. Szóval az első 10 kg lement. Most kíváncsi vagyok, hogy a karácsonyi 70 kg-os cél elérhető-e? A szabadságom alatt legalább 2-szer úszni fogok hetente, s ezt próbálom folyamatossá tenni, ugyanúgy a biciklizést, csak feljebb kell tetetni a nyerget, úgy jobb pedálozni, kényelmesebb......Kíváncsi vagyok, hogyan sikerül jól érezni magam az esküvőn??????Most az álmosságtól összevissza írok, de nem fontos, csak el ne aludjak,,,,Pityipőőőő, ja csak kicsit horkolok......Muszáj egy kávét innom, mert ezt nem lehet elviselni....Na, pá!!!!!!

Micsoda őrült időjárás.....Hétfőn elmentem a fülészetre, mert úgy vettem észre, hogy nagyon rosszul hallok, s barátnőm is arról beszélt, hogy nagyon hangosan beszélek...Természetesen szarrá áztam, a nadrágom és kabátom oldala az esernyő védelme mellett is csurom víz volt, de jó sokat kellett várni, így szépen rajtam megszáradt. A kis kedves doktornő kérdezte, mi a panasz - előadtam a történetet. Alaposan megvizsgált, ilyen  hang- próbákat tett, s megállapította, hogy a világon semmi baj nincs a fülemmel....Érdekes....Mondjuk örülök, de akkor tényleg nem értem, miért nem értem mindig, amit pl. a pap mond a templomban, vagy a kevés bejövő vevő kérdez, folyton vissza kell kérdeznem....Lehet, hogy ők motyognak???? Kedden főnököm lakását kellett kitakarítanom, mivel az utolsó percben szólt, s már nem tudtam takarítónőt keríteni, legalább kerestem egy kis pénzt.....Utána otthon kicsit főztem, rendet raktam, s már vége is lett a két "szabadnapnak". Most megint "börtönben" leszek 3 napot. Hétvégén szombaton lesz szentendrei "csapat társunk" lányának esküvője. Vajon milyen lesz, jól fogom-e érezni magam? Ha nem, akkor szépen éjfél körüll hívok egy taxit és huss haza....De végülis miért ne érezném jól magam, hiszen sok ismerős lesz, meg egy kis változatosság a hétköznapok után. Remélem  táncikálni is fogok, valaki majdcsak felkér......Annyira szeretném, hogy csinos legyek, szombat reggel még fodrászhoz is kéne menni, nem mintha éppen én lennék fontos ezen az esküvőn, de jót tenne az egómnak, ha elégedett lehetnék a megjelenésemmel. Kíváncsi leszek, hogy van Józsi, az örömapa, ők ugyanis pár évvel ezelőtt elváltak, s az új feleség nem jöhet Zsófi esküvőjére.....Józsi évtizedes barátunk, persze ez a válás sajnos eltávolított minket,meg amúgyis  ő most lassan egy fél éve Svédországban dolgozik, jó lesz vele is beszélgetni, hogyan alakulnak a dolgai. Éva megint  "oktatott" /már csak röhögök rajta/, hogy ne politizáljak, ne kezdjek provokatív  beszélgetést senkivel - nyilván egy esküvő alkalmával van annyi jóérzés bennem, hogy csak  jókedvű, vidám beszélgetéseket folytassak, s ne m ilyen alkalommal akarjam megoldani az élet nagy kérdéseit.....Végülis Évit is így kell elfogadni, a maga módján még jót is akar, probléma egy szál se.....Magamban meg azért  röhöghetek egy kicsit, igaz????  Más! Megint új könyvem van Barbara Bradford Taylor:A Ravenscar dinasztia című, egy trilógia első része.Már a könyv közepén járok, de bevallom a régi könyvei jobban tetszettek az írónőnek, most valahogy kicsit vontatott a történet. A másik  új Nora Roberts  könyv most hálisten jó volt, két nap alatt ki is olvastam. Az az érzésem, hogy az  újságosnál megjelenő vacakabb könyveit tán nem is  Nora Roberts írta......Vagy ezek még a kezdeti írásai közül valók???? Most van egy csomó olvasni valóm, remélem lesz köztük megint maradandó élmény....Na , mára ennyi - mondom, hogy velem nem történik semmi.....

Ma sem tolonganak hosszú, tömött sorban a vásárlók.....Így van időm, tegnapi  agymenésemet leírni: Itt a házban  van egy 45éves csaj, kedves, barátságos, jópofa és tud élni.....Nem egy szépség, de ápolt, jó ízléssel öltözködik, szoláriumosan barna, ápolt köröm, szőrtelen lábszár és hónalj és valami abszolute pozitív életérzés sugárzik róla. Tegnap elmesélte, hogy különböző pasikkal ismerkedik, végre le tudta magában zárni az előző kapcsolatának kudarcát, s most keres....Van 35 éves, 41 éves, 45 éves stb. Most éppen a 45 évessel töltötte az éjszakát, s fenomenális volt.......Na most, én csak  ájuldozom, képtelen lennék első találkozáskor lefeküdni valakivel, nem is kívánnám rögtön, még ha nagyon tetszik is, mert bizalmatlan lennék, hiszen nem is ismerem. Biztosan legalább 1-2 hét kellene, hogy eljussak oda, hogy - félve ugyan, de megkockáztatnék egy szeretkezést, s azt is természetesen óvszerrel. Ő nem, nem fél, látja a pasin, hogy milyen, meg különben is annyira egymásra voltak gerjedve.....Egész éjjel dugtak.....És láthatóan ragyog az elégedettségtől...Vidám, vicces és picit írigykedem is, hogy ilyen lazán fogja fel a dolgokat. Tudok örülni az örömének, sőt bizonyos fokig fel is nézek rá, hisz tud valamit, amit én nem....Mégis...Már aggódom, hogy mi lesz, ha ez a pasi is csak párszor megkeféli, aztán otthagyja a francba, mert túl könnyen volt kapható......Vagy ezt csak én hiszem???? Aztán az írigységemet felváltja a féltés: hiszen ezek a pasik biztosan nemcsak őt dugják, nem kap-e valami nyavalyát????? S bár átfutott az agyamon egy kósza vágy, hogy milyen jó lehet ilyen egyszerűen, természetesen megélni a szexuális kapcsolatokat, de rögtön utána  úgy gondolom, a világ minden kincséért sem cserélnék vele....Maradok "vén" nagyanyó, aki már ezekben az örömökben nem tud részesülni, mert túl magasra tette a lécet. Úgy gondolom, hogy engem nem lehet csak úgy lefektetni. Nekem igényem a szexen kívül az is, hogy egy férfi szeressen, tiszteljen, és monogám legyen, tehát  ne kockáztassa az egészségemet. Lehet, hogy ez maradi gondolkodásmód, de én már nem tudom, s nem is akarom a gondolkodásmódom megváltozását, ezért is vagyok egyedül.A férfiak ebben a korban nem is akarnak megfelelni . Akik "társkeresők" kivétel nélkül laza, kötetlen kapcsolatokat akarnak - persze biztos van 100-ból 1, aki komolyan gondolja a párkeresést - de az is nehezen talál partnert. Én nagyon félnék így élni, és biztosan lelkifurdalásom is lenne, ha mégis megpróbálnám, emiatt pedig az eredmény  is kiszámítható, vagyis nem tudnék feloldódni egy ilyen kapcsolatban, tehát nem érné meg a kockázatot. Magam sem tudom, hogy a vallásos neveltetésem mennyire játszik  közre a viselkedésemben, biztosan ez is része az "elveimnek". De hát anyám is vallásos volt, mégis ő szerencsésebb volt a párválasztásban is meg a házaséletük is láthatóan nagyon  jó színvonalú, sok örömöt adó volt...Hm...Hát nem vagyunk egyformák ezekben a dolgokban sem....Érdekes, hogy fiatal kislányként azt terveztem, hogy szeretnék a szerelemben lelkes, őszinte nem megjátszós nő lenni, s az élet mégis olyan helyzetet hozott, hogy  a válásom után  éltem át életem első orgazmusát, s azt is ún. "tudományos alapon", tehát saját magammal - ez mondjuk elég szomorú - de azok a férfiak, akikkel azért mégiscsak próbálkoztam, sosem tudtak felvinni igazi magaslatokba. Hogy miért? Nem tudom...Lelkesnek lelkes voltam, de  mindig az volt a cél, hogy a partneremnek minél több örömet szerezzek, s így a magamé kicsit elsikkadt. Ezért is ámulok, hogy pl. az előbb említett leányzó hogyan tud egy teljesen új partnerrel rögtön feljutni a "mennyországba"???? Hát igen, nagyon különbözőek vagyunk.....Úristen, most aztán nagyon kibeszéltem magam, nem is tudom, hogy vettem ehhez a vallomáshoz a bátorságot???? De ha már így történt, maradjon.....Ennyi kockázatot a múltra visszamenőleg már 58 évesen csak bevállalhatok,  nem??????

Az elmúlt 3 nap végső mérlege végülis pozitív - mihez képest?????

Szerdán elhatároztam, hogy lenyírom a sövényt, ameddig csak tudom. Reggel 8 tól délután 5 ig dolgoztam. Bár a sövény nem az enyém, hanem a két szomszédomé, de egyik sem foglalkozik vele, ami az én kertemet teszi tönkre, szóval mondjuk magamnak csináltam. Négy  hatalmas 3 x 3 m-es  zsákkal kellett kihordanom a  lenyírt ágakat a patakhoz. Lefürödtem, s utána valami elementáris zsibbadt fáradtság öntött el. Hát hiába, már nem vagyok 20 éves....De büszke voltam, hogy sikerült. Persze még olvasni sem nagyon tudtam, tiszta kómában éreztem magam...Csütörtökön a könyvelőhöz mentem, délután pedig moziba: A Szex és Newyork-ot néztem meg, nem volt rossz film - annyira jó sem, mégis valami kikapcsolódás.  Pénteken kitakarítottam a lakást, megfőztem a lecsót, postán voltam, bicikliztem kicsit, majd délután olvastam a kertben. Felhívtam a barátnéimat :Jucinak még mindig nem tisztázták, hogy mi az oka a vashiányos vérszegénységének, meg most ideges az étterem miatt, mivel az önkormányzat nem korrekten járt el velük szemben, be akar menni beszélni a polgármesterrel......A másik Éva barátnőm megint nevelni kezdett, hogy múltkor, mikor olyan jól éreztem magam a halászlés baráti összejövetelen, már megint hangosan beszéltem, meg hogy nem kell foglalkozni a jövővel, meg a nyugdíjjal és egyebekkel, mert én sokkal jobb helyzetben vagyok mint  azok az ex kollegáim, akikről írtam is, hogy  3 gyerekkel két pedagógus fizetésből élnek. Miért hiszi minden ismerősöm, hogy csak az az üdvözítő, amit ő mond, vagy gondol, miért érzik úgy, hogy engem folyton "nevelni" kell, hogy ők mindent jobban tudnak....Félelmetes ez az önbizalom....Néha irritáló is, de hagyjuk....Én biztos vagyok benne, hogy Évinek volt valami kellemetlensége, s én voltam a "kiskutya" akibe bele lehet rúgni, mert úgysem rúg vissza.....Az elmúlt 28  évben eléggé kiismertem a barátaimat is....De azért szeretem őket, csak sokszor fáj, hogy miért bántanak....Évi rendkivüli módon kritikus mindenkiben talál fogást, persze elég jók a meglátásai, de azért  nem mindig jóindulatú....Persze nekem  őszintén /?/ elmond mindent, de a többiek biztosan nem örülnének azoknak  a csípős megjegyzéseknek, ahogyan ő vélekedik másokról...Ha az ember  igényt tart  kapcsolatokra, akkor ezeket e kis malőröket le kell nyelni, túl kell lépni rajta, különben teljesen egyedül marad. Ugyanígy a családdal.....Kerülni kell a konfrontációt, nem szabad beleszólni mások életébe, és még akkor sem biztos, hogy zökkenőmentes a kapcsolat...Persze az emberben a sok kis tüske előbb-utóbb sündisznó-szindrómát alakít ki, vagyis védekező mechanizmusként az ember kívül is szúróssá válik....Bonyolult az élet.Persze, sokat vagyok egyedül, túl sok időm van morfondírozni a dolgokon, de amikor még a gyerekek kisebbek voltak, meg anyu is velünk volt, tehát ezerszer több feladatom, tennivalóm volt, akkor is agyaltam mindig az "élet nagy kérdéseit" Micsináljak, ilyennek születtem.....Mikor egészen kicsi voltam 7-8 éves, határozottan emlékszem, hogy akkor is sokszor éreztem, hogy "Mert engem senki se szeret....." Pedig biztosan szerettek a szüleim is, meg a rokonok, ismerősök is, de mégis, én valahogy egy nagyobb "elfogadásra" vágytam, s így van ez ma is..... Nem vagyok senkinek kedvence........Az elmúlt 20-30 évben iszonyatos változásokon mentem át, hogy elfogadjanak, de még most sem igazán érzem, hogy érdemes volt önmagamon erőszakot tenni....mert nem érzek sokkal  nagyobb elfogadást. A hátralévő 15-25 év /ha az égiek is így akarják.../ során már nem is akarok annyira megfelelni, elég már ebből. Akinek jó vagyok így, jó, akinek nem az hagyjon a fenébe, nem fogom teljesen kicserélni magam. Én nem ártok senkinek, nem bántok senkit, hagyjanak engem is olyannak, amilyen vagyok...Na!!!!!

Nem is tudom, miről fogok írni, mert nem történik velem semmi különös....Ja, vasárnap nagyon jól sikerült az unokahúgom és férje vendéglátása. Gondolom ők is jól érezték magukat, mivel 1 -re jöttek, s  kb. fél 8 -kor mentek haza. Szombaton a szokásos takarítást végeztem el, erkély, virágok, fűnyírás, porszívózás, fürdőszoba, konyha, rendben volt minden, finomat főztem, lehetett választani hideg meggyleves, vagy gombaleves, után  sajtos husi volt krumplival - ezt nagyon jól és gusztusosan lehet egyszerre sütni - a desszert pedig isteni gyümölcssaláta - a vendégeknek fagylalttal felturbózva. Nagy szeretettel és örömmel készítettem, fogyott is rendesen. Nagyon jól elbeszélgettünk, sokat nevettünk, pozitív délután volt. Este ágyat húztam, jó fáradt voltam, de nagyon elégedett. Jól esett tevékenykedni, "szervezni" a teendőket, azt éreztem, hogy ÉLEK....Gyermekem önellátása folytatódik: éppen ma szabadnapos, s nekiállt mosni - örülök neki, én is betartom a fogadalmamat, nem zaklatom kérdésekkel, meglátjuk hová fejlődik a dolog......A munkahelyemen továbbra  sem változik semmi, István eladott egy lámpát, meg egy szönyeget a hét végén, hétfőn és kedden zéró mozgás.....Kevés a pénzünk, a kötelező fizetni valókat szinte biztos, hogy nem fogjuk tudni kifizetni...Öcsi még mindig a  túlzott nyugalom szobra, szerinte nem kell görcsölni, ha most nem tudunk fizetni, majd fizetünk, ha jobb lesz a forgalom, most nyár van, mondja, stb. Nem kell aggódni......Szerintem ez hülyeség, mert  valóban attól, hogy aggódom, nem lesz jobb semmi, de legalább reálisan látom a dolgokat, és gondolhatok a jövőnkre is, vagy legalábbis törhetem a fejem, hogy mi van, ha itt becsukjuk az üzletet, mivel próbálkozhatnék....Néha  írigylem Öcsit, mert annyira laza, semmi sem  hozza ki a sodrából, és nem "vonzza be" - divatos szófordulattal - a negatív dolgokat. Neki még jobban sikerül is néha eladni valamit....Át kéne programozni az agyamat??????? Ami az itt töltött időt illeti, egyedül az internetezés és a játékok, amivel képes vagyok lekötni magam, s elviselhetővé tenni az ittlétet. Kíváncsi vagyok, míg Öcsi szabadságon lesz, mit fogok tudni alakítani???????Most beszéltem egy régi kolleganővel, nyugdíjas férjjel, aki építészmérnők, vagy gépész volt, s a nyugdíja csak 10000,.Ft-tal több mint az enyém.  Nagyon oda kellene figyelnem, hogy minél több pénzt tegyek félre arra az időszakra, amikor már csak a nagyon pici nyugdíj lesz.....Reménykednem kellene, hogy lesznek pozitív változások, hátha  tényleg számít ez is???????