Szívemből, ésszel.....

Ma sem tolonganak hosszú, tömött sorban a vásárlók.....Így van időm, tegnapi  agymenésemet leírni: Itt a házban  van egy 45éves csaj, kedves, barátságos, jópofa és tud élni.....Nem egy szépség, de ápolt, jó ízléssel öltözködik, szoláriumosan barna, ápolt köröm, szőrtelen lábszár és hónalj és valami abszolute pozitív életérzés sugárzik róla. Tegnap elmesélte, hogy különböző pasikkal ismerkedik, végre le tudta magában zárni az előző kapcsolatának kudarcát, s most keres....Van 35 éves, 41 éves, 45 éves stb. Most éppen a 45 évessel töltötte az éjszakát, s fenomenális volt.......Na most, én csak  ájuldozom, képtelen lennék első találkozáskor lefeküdni valakivel, nem is kívánnám rögtön, még ha nagyon tetszik is, mert bizalmatlan lennék, hiszen nem is ismerem. Biztosan legalább 1-2 hét kellene, hogy eljussak oda, hogy - félve ugyan, de megkockáztatnék egy szeretkezést, s azt is természetesen óvszerrel. Ő nem, nem fél, látja a pasin, hogy milyen, meg különben is annyira egymásra voltak gerjedve.....Egész éjjel dugtak.....És láthatóan ragyog az elégedettségtől...Vidám, vicces és picit írigykedem is, hogy ilyen lazán fogja fel a dolgokat. Tudok örülni az örömének, sőt bizonyos fokig fel is nézek rá, hisz tud valamit, amit én nem....Mégis...Már aggódom, hogy mi lesz, ha ez a pasi is csak párszor megkeféli, aztán otthagyja a francba, mert túl könnyen volt kapható......Vagy ezt csak én hiszem???? Aztán az írigységemet felváltja a féltés: hiszen ezek a pasik biztosan nemcsak őt dugják, nem kap-e valami nyavalyát????? S bár átfutott az agyamon egy kósza vágy, hogy milyen jó lehet ilyen egyszerűen, természetesen megélni a szexuális kapcsolatokat, de rögtön utána  úgy gondolom, a világ minden kincséért sem cserélnék vele....Maradok "vén" nagyanyó, aki már ezekben az örömökben nem tud részesülni, mert túl magasra tette a lécet. Úgy gondolom, hogy engem nem lehet csak úgy lefektetni. Nekem igényem a szexen kívül az is, hogy egy férfi szeressen, tiszteljen, és monogám legyen, tehát  ne kockáztassa az egészségemet. Lehet, hogy ez maradi gondolkodásmód, de én már nem tudom, s nem is akarom a gondolkodásmódom megváltozását, ezért is vagyok egyedül.A férfiak ebben a korban nem is akarnak megfelelni . Akik "társkeresők" kivétel nélkül laza, kötetlen kapcsolatokat akarnak - persze biztos van 100-ból 1, aki komolyan gondolja a párkeresést - de az is nehezen talál partnert. Én nagyon félnék így élni, és biztosan lelkifurdalásom is lenne, ha mégis megpróbálnám, emiatt pedig az eredmény  is kiszámítható, vagyis nem tudnék feloldódni egy ilyen kapcsolatban, tehát nem érné meg a kockázatot. Magam sem tudom, hogy a vallásos neveltetésem mennyire játszik  közre a viselkedésemben, biztosan ez is része az "elveimnek". De hát anyám is vallásos volt, mégis ő szerencsésebb volt a párválasztásban is meg a házaséletük is láthatóan nagyon  jó színvonalú, sok örömöt adó volt...Hm...Hát nem vagyunk egyformák ezekben a dolgokban sem....Érdekes, hogy fiatal kislányként azt terveztem, hogy szeretnék a szerelemben lelkes, őszinte nem megjátszós nő lenni, s az élet mégis olyan helyzetet hozott, hogy  a válásom után  éltem át életem első orgazmusát, s azt is ún. "tudományos alapon", tehát saját magammal - ez mondjuk elég szomorú - de azok a férfiak, akikkel azért mégiscsak próbálkoztam, sosem tudtak felvinni igazi magaslatokba. Hogy miért? Nem tudom...Lelkesnek lelkes voltam, de  mindig az volt a cél, hogy a partneremnek minél több örömet szerezzek, s így a magamé kicsit elsikkadt. Ezért is ámulok, hogy pl. az előbb említett leányzó hogyan tud egy teljesen új partnerrel rögtön feljutni a "mennyországba"???? Hát igen, nagyon különbözőek vagyunk.....Úristen, most aztán nagyon kibeszéltem magam, nem is tudom, hogy vettem ehhez a vallomáshoz a bátorságot???? De ha már így történt, maradjon.....Ennyi kockázatot a múltra visszamenőleg már 58 évesen csak bevállalhatok,  nem??????