Szívemből, ésszel.....

Gondolom - ha valaki olvas - láthatta, hogy eléggé magam alatt vagyok. Na, ma reggel összefutottam Zsuzsival, akivel az egyik neves lakberendezési újság kapcsán ismerjük egymást, s mellesleg lányait is taníitottam általánosban, Szentendrén. Ide jött ki a Maxi vezetőségéhez, s útközben elmesélte pillanatnyi problémáját - meg is döbbentett......Ők már vagy 10 éve különváltak a férjével, aki egy sármos, jóképű, okos újságíró volt. Nos ez az úriember eljutott oda, hogy mindenféle adóssága volt, s egy szépnapon  összeverve találtak rá, de olyan szinten, hogy tartós sérülések miatt nem is rehabilitálható, hol vannak tiszta gondolatai, hol nem, mozgásában is korlátozva van, és totálkár az egész pasas.....No és ki segít rajta????Az ex feleség, a gyermekei anyja, mert úgy érzi, hogy mégiscsak segíteniük kell valahogy neki. Úgy végiggondoltam, mit rinyálok én???Zsuzsi 1 évvel idősebb mint én, ugyanabban a helyzetben mint én, hogy tele van stresszel, hogy bírja az iramot a fiatalokkal...Semmi garanciája nincs, hogy vállalkozóként meddig alkalmazzák, s neki is olyan alacsony a nyugdíja, mint nekem, nem, 1000 Ft-tal több.....Az egyik kislány jobban kötődött a papához, vele együtt próbálnak az exnek segíteni, a másik leány haragszik a papára, úgy gondolja megérdemelte a sorsát.....Micsoda drámák.......A pasi rendkívüli fazon volt, az iskolában, ha ő jött szülői értekezletre, vagy szervezett valamit az iskolában, mindig tette a szépet nekünk, persze akkor nem gondoltuk, milyen érzés lehetett a feleségnek......És így bevégezni!!!!!!!A teher pedig  azért Zsuzsin is nagy....Hááát, megint csak azt mondom, nem cserélném el a puttonyát.... A világvége hangulatom elzavarom, és megpróbálok pozitívabban gondolkodni - bár ez sem könnyű......Úgy látom, az emberek többet bírnak, mint gondoltam, mert Zsuzsi is, ha nem meséli el a történetét, látszólag jól van, kiegyensúlyozottnak tűnik.....Kár, hogy nem hiszek az agykontrollban, mert lehet, hogy rámférne némi képesség, hogy könnyebben irányíthassam az életem , és befolyásolni tudjam a lelkiállapotomat, hogy ne adjak fel semmi reményt arról, hogy igenis befolyásolni lehet a dolgokat...Mindig tanulok, csak ezek a tapasztalatok elfelejtődnek, újra kéne tanulnom élni!!!!!!!!Na, most ennyi........