Még mindig nem érzem magam tökéletesen...Úgy érzem, minden amiben otthon éreztem régebben magam, elvész, nem tudom követni a változásokat, nem vagyok biztos magamban, a legegyszerűbb dologban is bizonytalan lettem. Mintha hirtelen meghülyültem volna......Tulajdonképpen azóta van ez, mióta kiderült, hogy Andrist megint lapátra tették, de a dolog már jó ideje érik...Nem érzem magaménak az üzletet, nincs még a lehetősége sem, hogy valamit jobban csináljunk, ráadásul István "otthon" van, én meg úgy "vagyok".....Nem tudom, hogy mit lenne helyes tennem, nem vagyok már magabiztos, sokszor egészen zavart vagyok, szerintem már beszélni sem tudok úgy mint régen. Túl sokat vagyok egyedül, kevesen jönnek be, semmi sem úgy működik mint ahogy szeretném, és annyira magam alatt vagyok, hogy hihetetlen.....Most szedek egy kis Valeriana-t, de ez csak elviselhetővé teszi az ittlétet, de a probléma nem oldódik meg........Pedig sosem akartam nyugtatót, s most mégis szükség van rá...TEGNAP Juci barátnőm itt volt és elemeztük a helyzetet, de nem lettem sokkal okosabb tőle. Jól esett, hogy mellettem áll, de nekem kell megoldani a dolgokat. Juci egy álomvilágban él. Még az Imre felesége, de már 3 éve a Jánossal él.Romokban az üzletük, Imre nem is akar vele foglalkozni, de nyilván nem akarják csak úgy hagyni , fontos, hogy el tudják adni. Most Juci utána járt dolgoknak, és talán sikerül mégegyszer megkapniuk, s akkor el tudják adni, de nem értem, hogy tud így élni, hogy se jövedelme, se otthona, csak csapódik ide-oda, és mégis tud ábrándozni valami extravagáns új étteremről, meg házról, és lejár az esztergomi körmöshöz /mert még mindig EZ fontos neki/ s közben tulajdonképpen kihasználja a Jánost, akit már rég nem is szeret, még az Imrét is vissza akarja szerezni, de nekem ez magas, hogy hogy lehet így élni....Nem mondom, hogy ő rossz lenne, dehogyis, hiszen tudom, hogy milyen nehéz helyzetben van, csak nem értem, hogy tud így lavírozni a pasik között. Mi lehet a titka, hogy annyira ragaszkodnak hozzá, hogy ő még mindig tud levenni róluk, ahhoz, hogy jól éljen....És az optimizmusa ennyi zűr után is, ami végülis sikerrel is járhat......El kellene tanulnom ezt az életszemléletet tőle, persze nekem nincs senkim, akire támaszkodhatnék a bajokban.....Hozzám nagyon jó, tényleg sok próbát kiállt a barátságunk, úgyhogy én csak jót kívánhatok neki, de érteni nem értem a dolgokat. /Most igazából semmit sem értek, nagyon bizonytalan vagyok, de remélem csak sikerül kilábalni ebből a negatív periódusból/ Hétvégén a szentendrei barátokkal születésnapozok, remélem fogom tudni jól érezni magam??????????Attilának lesz a szülinapja, úristen, már ő is 50 éves....Nem néz ki annyinak....Édes Jó Istenkém! Segíts rajtam, találjak megint magamra, mert így nem valami fényes az élet.... Most nem tudok összerendezetten írni, nagy zagyvaság van bennem......Talán szép lassan kikristályosodik bennem, hogy mit lehet tennem?????Most ennyi.......
