Kezdjük az elején: Pénteken hajnalban, de már későn /!!!/ 1/2 5-kor ébredtem, úgyhogy gyors mosdás után, smink nélkül rohantam elérni a Hévet. Szerencse, hogy még csütörtök este munka után megvettem a jegyet, s a bőröndbe mindent bepakoltam, s az öltözékemet is előkészítettem, így aztán a Hév-et is elértem, s időben a Déliben voltam...Na az első izgalom után végigszunyókáltam az utat Tapolcáig, ott egy órát kellett várni a csatlakozásra, így legalább picit kisminkeltem, meg megreggeliztem, mindjárt jobban éreztem magam...Balázsék vártak, anyóstársék is ott voltak látogatóban, szóval együtt a nagy család. Egész délután a vízben voltunk, nagyon jól éreztem magam.Azt hiszem kukoricát ettem vacsorára, úgyhogy nem zabáltam most sem. Este elég hamar elaludtam, a gyerekek még néztek valamit a tv-ben , de arra már nem emlékszem, hogy mit....Szombaton már csak mi voltunk együtt, kedvesek voltak velem nagyon, jól is esett. Tipikusan magyar dolog volt egyébként, ami történt: A strandbelépőt ugyanúgy ki kellett fizetni, de a strand felét lekerítették, szinpadot építettek rá, meg ilyen felfújható gyerekvárat, és + 3000 Ft-ért át lehetett volna menni ott "szórakozni" Na, most ez abszolute nem volt korrekt, bele is sültek, mert mindenki morgott, főleg a késbb érkezők, s senki nem men át az elkerített részbe...Délben aztán már 1000 forintra levitték a díjat, persze addigra az emberek jól felbosszantották magukat, és juszt sem...Ennek az lett a következménye, hogy sokan átúsztak a nádas mellett és röhögve ugyanúgy bejutottak arra a részre, persze fizetés nélkül...Na most a program úgy volt szar, ahogy csak lehet, a lelkes moderátor hiába próbálta a happy érzést erőltetni, a sárga pólós stábon kívül 20-nál több ember nem kapcsolódott be a műsornak nevezett szörnyszüleményen. Először én is körbeúsztam a nádast, csak kíváncsiságból, de utána Balázs befizette az 1000 forintokat, úgyhogy "belülről" is láttam, hogy egy rosszul szervezett, átgondolatlan, gyenge szórakoztató programért vártak el komolyabb belépőt....Nem értem....Ki, és miből fizette ki a fellépőket és a stábot, és kinek volt jó ez az egész igénytelen, szervezetlen szar????? Ilyenkor kezdek azon gondolkodni, hogy az ilyen rendezvények pénzmosásra alkalmasak, hiszen végülis van költség, de lehet bevételt is prezentálni, s máris valami mocskos pénz szűzi tisztaságúvá válik, ennyi meg egy bambi.....Hiszen senki sem tudja kontrollálni, hány néző fizetett 3000 Ft-ot....Nagyon rosszul érintett, hogy mik vannak itt nálunk Magyarországon, és gondolom ez csak a jéghegy csúcsa, van hasonló ezerszám....De hát közöm.....Ugyanez a színpad várt vasárnap is, de már csak közvetlen a színpad közelében volt lekerítve, így kényelmesebben fértünk. Délig nem is hallottam semmit, hogy lesz-e műsor, vagy sem???Szóval - sajnos - tipikus magyar szituáció.....
Délben a gyerekek - okosan - kikerülendő a nagy visszaforgalmat, elindultak hazafelé, és remekül jöttünk, 3-kor már a lakásban voltam, hálás voltam nekik a 2 és fél szép napért, az együttlétért, s a szeretetért. Otthon azonban hamar elment a jó kedvem. Pontosan nem is tudom, hogy kezdődött. Kisebbik fiam, Andris a barátnőjével éppen valami kaját kutyult otthon, örültem, hogy látom őket, aztán felhívtam Istvánt, a kollegámat, hogy akkor hogy lesz, mint lesz hétfőn, kedden, s kiderült, hogy bement 2 napra , s eladott közel 2 milliót. Ráadásul ebből megint egy rendelés , kb. 700000.-Ft azoké, akikkel a múlt héten beszéltem, s mint kiderült azokkal is már beszélt régebben, tehát az is az övé. Most egy kicsit besokalltam......És megint tehetetlen vagyok....Aztán a gyerek "takarított" ó borzalom, hogy mi volt fenn, akkor lehozták a szennyest, ágyneműt, mindent, 3 adag mosást tettem be, a kirándulás előtti napi mosás megszáradt, azt kivasaltam, és kibőgtem magam. Szégyen, gyalázat, de annyi keserűség és düh lett benem, hogy nem bírtam elmenni templomba, úgy éreztem, hogy ez, ami mostanában velem történik, annyi igazságtalanság van benne, annyi kérdőjel, hogy miért, miért, és nagyon fáj. Szóval nem találom a helyem, nem tudom, hogy mit akarok, nem tudom, hogyan lépjek, hová...Eszembe jut Marcsi az 5 évvel nálam idősebb unokatestvérem, hogy milyen nagyon sikeres volt az egészségügyben is, és most is talált rögtön valami állást, és mellette csinálja azt a Forever programot, csak én vagyok ilyen béna, hogy nem találok kiutat a kínomból. Nem bízom magamban, hogy képes lennék még megújulni, de nem is tudom, mi érdekelne, mit tudnék csinálni. Csak itt siránkozom, de ötletem sincs, hogyan kellene változtatni az életemen, ha így nem jó???? Egy csődtömegnek érzem magam, gyakran azon veszem észre magam, hogy elfelejtek dolgokat, nem jutnak szavak az eszembe, mintha szisztematikusan elhülyíteném magam, csak a szomorúságaim miatt, mert szükségem lenne sikerre és szeretetre, hiányzik, s egyre szarabbul vagyok emiatt. Mi lesz ebből?????????A hétvége mérlege: 2,5 nap boldogság, 7óra bosszúság - Na, a végén kiderül, hogy jó volt a hétvégém....!!!!!!!!!!!
