Szívemből, ésszel.....

Szombat, vasárnap egész jó volt. Kitakarítottam a lakást, és utána Szombaton kinn voltam Csömörön, Krisztiék aranyosak voltak, vigasztaltak, és arra akarnak rávenni, hogy hagyjam ott Pomázt, van benne valami, de  nagyon sok mindent kell ahhoz még megcsinálni, hogy eladhatók legyenek a lakások. Este úgy jöttem el, hogy még  temlpomban is voltam, így  vasárnap erre nem kellett figyelnem. Vasárnap békésen bevásárolni mentem, de már hazafelé  iszonyú fáradt voltam, fel sem mertem ülni a biciklire csak toltam. Töltöttpaprikát csináltam, azt hiszem, finomra sikerült, Andriséknak is nagyon izlett.  Én tudom, hogy elfelejtettem bele majorannát tenni.....Azon töröm a fejem, hogy tulajdonképpen mi történhetett velem?????Az agyam sérült meg,  vagy mi ez az egész, időnként szavak nem jutnak eszembe, Marcsi ígérte, hogy a hét elején telefonál, hogy mikor, kihez mehetek, jó lenne  TUDNI végre , hogy mi van velem......Attól, hogy jobb kedvem volt, azt reméltem, hogy agyilag is jobban vagyok, de sajnos nem......Legalább azt tudnám, hogy vissza lehet fordítani ezt az egészet, vagy szép lassan meghülyülök?????? És akkor mi vár rám a hátralévő életemben?Nagyon remélem, hogy azért ez még nem a vég.......Most próbálok "itt lenni" De a fejem az teljesen üres. Nem tudtam egy árat kiszámítani, szörnyű volt.....Jutka nagyon kedves volt - az ülőgarnitúrás - meglátogatott, érdeklődött.....Este majd együtt megyünk haza. Mindjárt felhívom a másik Juci barátnőmet is, bár nem valami nagy büszkeség, ami van, de hát mégis a barátnőm, csak el kell mondanom neki, ha rossz is amit érzek.Vajon mit szól majd ehhez??? Na, egyelőre enyi.....