Szívemből, ésszel.....

Hát augusztus 28 van, s ahhelyett, hogy örvendeznék a szabadság örömei miatt, megint végtelen szomorúság van bennem. Tulajdonképpen akár jó is lehetett volna, ha úgy vesszük, hiszen 3 napot Balatonon voltam Juciékkal - igaz a Balatont csak az ablakból láttam. 3 napot a gyerekekkel töltöttem a Balatonon, itt már nagyon jó élmények voltak, akkor 3 napig nálam voltak az unokák, de ott már meg volt a rossz kedv, mert kiderült, Andrist megint elküldték a munkahelyéről, és most megint az őrület, hogy mi lesz velünk?????Saját magammal sem tudok zöldágra vergődni, valami rettenetes  önbizalom visszaesés van nálam. Úgy érzem, lelassultam, nem vág úgy az eszem mint régebben, csak azt látom, hogy István elad, és elad, hozzám meg be se jönnek az üzletbe. Most gépeket adtam el, meg mosogatót, létrát egy gyerekszobába, és elszarakodtam egész nap a tennivalókkal, mert olykor mintha kikapcsolna az agyam. Próbálok mindent nagyon precizen csinálni, hogy legalább baj ne legyen, de rettenetesen  aggódom, hogy kiborulok, hogy valamit elfelejtek, nem jól csinálok, stb. Ezt az érzést eddig nem ismertem. Otthon tényleg jól próbáltam tölteni az időmet, jöttek a szentendrei barátok, voltam moziban, gyönyörűen megtisztítottam az ablakokat, a lakás mindig rendben, de még így is  Andris olyan hangon beszél velem, kritizál. Valószínűleg kifolyt valami olaj, s a só, liszt, prézlis edények alá folyt, ezért hangyák jöttek. De ezt úgy adta elő, mintha én koszos lennék és kiszórta a dolgokat, kimosta a tartályokat... Namost, ha ő csak fele annyit takarítana mint én, már boldog lennék, de hogy még kritizál is, ő.... engem......Ezek így leírva nevetségesnek hatnak, de az érzés az rettenetes.....Folyton sírni kezdek, és egyre rosszabb........ISTENKÉM KÉRLEK SEGÍTS!!!!!!!!!!Nem akarok beteg lenni, nem akarom ezt a rossz közérzetet!!!!!!!Voltam vérvételen, vittem vizeletet is, és most izgulok, hogy mi lesz az eredmény.........78,5 kg vagyok tehát 11,5 kg-mal lettem 8 hónap alatt kevesebb, kevesebbet eszem, már annyira nem is  izgat az étkezés sem. Rettenetesen egyedül vagyok. Nem is  tudom, hogy mi lenne jó? Ha Balázsék megjönnek a nyaralásból, beszélek vele, hogy üljünk össze Andrissal és próbáljunk a lelkére beszélni, hogy azért nekem is tartozik azzal, hogy megbeszélje velem a terveit, mit akar, hogyan ,stb.....De lehet, hogy semmire sem megyünk ezzel, ma nem olyan könnyű állást találni.  Istenkém, m it ajánlhatnék fel, hogy a dolgok jobbra forduljanak?????????? Most nem siránkozom tovább, hanem megint megpróbálok a Jóistenhez fordulni, ő az egyetlen , akire számíthatok......