Szívemből, ésszel.....

Hjaj, 2 cm-re lebegek a Föld fölött....Pedig igazából semmi rendkívüli nem történt. Egyszerűen jól éreztem magam a régi "fiúval". 5-kor találkoztunk a Batyin, s mivel gyönyörű volt az idő, megkérdeztem: ahelyett, hogy beülnénk valahova, nincs-e kedve inkább sétálni egyet???Volt..Felsétáltunk a Várba, rengeteget beszéltünk múltról, jelenről, sokat nevettünk, picit azt hiszem mindketten visszavedlettünk kamasszá....Később mégis beültünk még egy órára az Angelikába, s búcsúzáskor kaptam két puszit a számra, de tényleg csak puszi volt, mégis a szívem csordultig volt örömmel.Eszembe is jutott Kovács Kati régi száma: "Találkozás a régi szerelemmel" c. száma: ..."Könnyes mosollyal búcsút int az ember, s közben érzi, sírni volna jó...." Kíváncsi leszek, hogy milyen hamar jelentkezik újból????? Van értelme? Ha normális korlátok közé szorítjuk ezt a kapcsolatot, és nem lépjük át a határt, akkor azért sok kellemes percet adhatnánk egymásnak, és senkinek nem  okoznánk rossz érzést, vagy fájdalmat. De nem tudom, hogy van-e értelme???????? Mindegy...Tegnap volt egy jó estém...Én végülis szabad vagyok, ő pedig a felesége tudtával találkozik velem....Én nem kezdeményeztem semmit, nincs egy csepp bűntudatom sem.....Lehet, hogy megint hónapok telnek majd el, mire újra  látjuk egymást, és akkor tényleg csak barátság  van köztünk...Az pedig nem bűn....