Szívemből, ésszel.....

Nos, a színházlátogatás jól sikerült, hazafelé is vidám volt a gyerekekkel, még elmentünk a játszótérre, ott kiugrálták magukat, s utána otthon jóétvággyal ettek, s együtt megnéztük az Uri Geller produkciót....Háát nem nagyon tetszett....Ulmann Mónika és Hargitay Bea kicsit túljátszották a megilletődött, zavarodott, "csodákban" hívő szőkéket. Maguk a csodák sem rendítettek meg...Mindegy....Éjszaka a gyerekek kitúrtak az ágyamból, helycserés támadással ők az én szobámba mentek, s mikor végre  elaludtak, én  a gyerekszobában próbáltam aludni. Vasárnap délelőtt elkészítettem a sült libacombokat, igen nagy sikere volt /mint mindig.../Buci másfél combot benyomott.....Az azért nem semmi....Viszonylag korán hazavitték  fiamék a gyerekeket, mert még leckét kellett írniuk.Sajnos közben kiderült, hogy egy tragédia történt a házban. A már egy hete lázas kis 10 éves  szomszéd kislány begörcsölt, rohammentők vitték a László kórházba, ott kiderült, hogy agyvelőgyulladása van, hétfőn EMERI vizsgálatnak vetették alá, de kedden valami történt, és átvitték az agysebészetre, meglékelték az agyát, de már nem tudtak segíteni. Azóta tulajdonképpen a kislány agyhalott, de a szülők a nagy sokkot  nem tudják feldolgozni /nem csoda!!!!!!!/ésa kicsit lélegeztető gép tartja mondjuk így "életben" de hát ez már nem élet!!!!!!!Iszonyatos az eset, nagyon mélyen érint, és borzasztóan sajnálom az édesanyát, hiszen pillanatnyilag ő az, aki a legjobban szenved, hogy a helyes, okos, talpraesett, sokatígérő kicsi lánya egy hét alatt egy öntudatlan kis  ideggóc, de már nem ember......Az ilyen tragikus események megint csak megerősítenek abban, hogy a napi apró bosszúságok, kisebb szomorúságok eltörpülnek  az ilyen helyzetekhez képest. Nem fontos semmi, csak az egészség és a szeretet....Minden további jó csak hab a tortán....
Nem szabad elégedetlenkedni, ha az egészség megvan, akkor szinte minden van, ha egészség nincs, akkor semmi sincs......Sokat gondolkodtam az eseten, és mérhetetlenül együttérzek a családdal....Bár segíthetne az ember, de ebben nem lehet.....
Még többet dolgoztam otthon, hogy eltereljem a figyelmemet erről a szomorú helyzetről. Beültettem a virágpalántákat, most szép a kert, olyan jó volt kinn dolgozni. Péntek este pedig még a vidéki életemből előkerült 2 velemkorú exbarátnő, akikkel egy jót dumcsiztunk, együtt vacsoráztunk, és igazán nagyon jól éreztük magunkat, tipikusan ott folytattuk, ahol  28 évvel ezelőtt abbahagytuk.....Mondjuk képben voltunk, kivel mi történt nagy vonalakban, mert egy-egy levél, telefon e-mail, iwiw-üzenet ment, de ilyen tartalmas összejövetelen nagyon régen voltunk.Nagyon jól esett.....Lehet, hogy együtt elmegyünk Olaszországba.....Valamikor május végén!!!!!!De jó is lenne!!!!!Bár 10 nap összezárva??????Na, ezt végig kell gondolni!!!!!!!Ma megint nagyon csöndes az üzletház, de nem görcsölök, hiszen kedden is visszajött egy vevőm, s megrendelte a nagyon  drága kiválasztott bútorát, úgyhogy jól indult a hónapom.  Sajnos a házban történt tragikus események nagyon rányomják a bélyeget a hangulatomra. Nem lehet nem  gondolni rá.....Azt hiszem, ha a Jóisten szereti ezt a kis lánykát, akkor nem hagyja, hogy ilyen szörnyű helyzetben kelljen lennie, most már jobb lenne, ha fentről a "mennyországból" lógathatná a kis lábait, hogy a szülei is elkezdhessék feldolgozni ezt a  fájdalmas helyzetet. Amennyire csak lehet kerülöm  a találkozások lehetőségét is, mert annyira sajnálom őket.....