Szívemből, ésszel.....

A telefonálás megtörtént. Barátnőm a legutóbbi két alkalommal teljesen maga alatt volt, tényleg nagyon aggódtam érte. Most pedig teljesen hideg fejjel elmesélte az eseményeket, hogyan próbálkozott a férjével, hogy visszamenjen hozzá, de a pali nem úgy reagált, mint ahogy várta, innentől kezdve 180 fokos fordulat. Mégis visszamegy a szeretőjéhez, akit eddigi saját bevallása szerint már nem is szeret, és azt  mondja "más világ" fog következni, csak a saját érdekeire fog koncentrálni. Úgy érzem, most már sokszor nem mond igazat, a szívem mélyén szomorúság is van, mert összevissza kavar, és nekem pedig mást mond, aztán elfelejti, hogy mit mondott és új helyzeteket talál ki, szóval magam sem tudom, barátnőm-e még? Velem mindig kedves, szeretetteljes, de hát miértis ne lenne, viszont a sok hazudozás megkérdőjelezi a kapcsolatunk minőségét.Édes Istenem, de furcsa ez az egész.....Vajon ő a szívében legbelül hogyan vélekedik a már  negyedszázados barátságunk jelenlegi helyzetéről?????? Most megint  arra gondolok, hogy én a barátaimnak sohasem hazudok, tényleg 100%-osan őszinte vagyok, sosem szépítem a dolgokat, ha jó, ha rossz rám nézve, a valódi arcomat mutatom. Annyi róható fel, hogy nem mindig mondom meg az őszinte véleményemet a dolgaikról, mert nem akarom bántani őket . Nekem furcsa az, hogy összevissza csalják a férjeket, szeretőket, és még csak különös lelkiismeretfurdalásuk sincsen. Lavíroznak a  férfiak között, és mindenkiből kihúzzák azt, ami számukra kedvező. Ezért cserébe olykor a testüket, olykor a lelküket adják, de vigyázva arra, hogy  egyik kapu se legyen végleg bezárva. Én sohasem tudtam volna így élni.  Én, amikor rádöbbentem, hogy tönkrement a házasságom, és nem sikerült rávennem a férjemet, hogy dolgozzunk rajta, akkor elváltam, és vállaltam a kockázatot, hogy nem lesz könnyű egyedül, de nem kavartam összevissza, hanem a válással tiszta helyzetet teremtettem, és azóta sem  bántam meg, sőt így tudunk egymással normálisan beszélni, a gyerekeket sem befolyásoltam, nem hangoltam ellene, a kapcsolatuk olyan, amilyet ő kialakított velük. Nem vagyok a volt férjemre féltékeny, mert a fiúk tartják vele a kapcsolatot, így normális.  Lehet, hogy ezek a barátságok nem is érnek semmit??????Csak én akartam, én ragaszkodtam ezekhez az emberekhez??????Nem, azért ez nem így van....Csak most  valahogy nem az igazi....