Szívemből, ésszel.....

Nem tudom, mit gondoljak magamról......Itt rinyálok a barátságok lelazulásáról, kételyeim merülnek fel a barátságaim mélységéről és ekkor, - csodák csodája - jön egy telefon:
Szia! Ibolyának 11-én van az 50. szülinapja, este megyünk szerenádozni, ugye Te is jössz????Hát persze, hogy megyek....Némi kis visszapillantás: A baráti kör régi pedagógus kollegáim és csatolt részeikből alakult ki a 80-as években. Ebből a "szívbéli" egyik barátnőm az "igazi", de a többieket is szeretem, csak sajnos bővült a kör, és a nagy csapat már nem olyan könnyen működik, olykor óriási politikai, szemléletbeli különbségek zavarják meg az amúgy idilli és sokak által írigyelt összhangot. Én is hibás vagyok, hogy nem tudom a munkám miatt már velük járni az országot, vizitúra, gyalogtúra, "hülye túja" , ahogy az egyik kisded annó megjegyezte /azóta is idézzük az elfáradt kiskorú dühös reagálását/Szóval megint összejön a CSAPAT....Közös ajándék, bár a csapat egyre kevésbé engedhet meg magának plusz költségeket, de azért az 50 éves szülinap az mégis különleges. És a szerenád...Már legalább 10-15 éve csináljuk, hogy este 8-9 között az ünnepelt házához gyülekezünk, gyertyafénynél/a forró viasz összeégeti az ujjunkat, mert megint nem gondoltunk az alátétre..../és jön a "Dalárda" Újra itt van, újra itt van a nagy csapat, Üüdv rád és házaad népére, Azért vannak a jó barátok, Nemcsak a 20 éveseké a világ és Boldog-boldog-boldog születésnapot.......És jönnek a nagy beszélgetések, az emlékezések előző nagy szülinapokra és egy pár napra megint helyreáll a lelkünk, mert együtt voltunk és nagyon jó volt együtt.....Plusz kérés nélkül értem jöttek, utána hazavittek, nem kellett bumlizni sárban, latyakban, szóval törődtek velem, kedvesek voltak hozzám, valakik szerettek...És ettől most megint jobban érzem magam.Hiába, na Ádvent van....várjuk a kis Jézust, úgylátszik sokunknak telik meg újra és újra a szíve reménnyel, szeretettel, és ez még ebben az elvadult, hajszolt világban is örömet ad...Mégiscsak szép az élet!!!!!!