Szívemből, ésszel.....

Nahát!!! Ma reggel csupa jó dolog volt. Kényelmesen elkészültem, Juci barátnőm várt a Batthyányin, hogy odaadja a lottószelvényeit, mert jövő héten síelni mennek. Ő is felszabadult, mert a CT semmi rosszat nem mutatott. Én mondtam neki, hogy így lesz. Egyértelmű, hogy a lelki nyavajái miatt vannak a szédülései, meg a fogyása is. Amíg rendbe nem teszi a pasi-dolgait és el nem dönti végérvényesen, hogy kivel akar élni, addig nem is hiszem, hogy javulni fog a közérzete. De azért zárójelben, írigység nélkül, azért csak könnyebb elviselni a nehézségeket, ha közben egyhetes síelésre utaznak  Ausztriába....Mondjuk oldalkocsi is van, mert a pasijának a huszonéves skizofrén lánya is megy velük, hűűűű de happy lesz....../Na ezt sem írigylem!!!/ Milyen kár, hogy sosem volt bátorságom próbálkozni a síeléssel, bár ez a szórakozás amúgy sem az én pénztárcámhoz való..../Valószínűleg az utóbbi hozta  az előbbit..../ A villamoson átmentem süketbe, a fülemben a CD szólt, George Michel, imádom a pasit....A Kosztolányi téren várakozva a ragyogó nap felé fordítottam az arcomat, és igen kellemes volt érezni, hogy már van egy kis melege....Talán még el is mosolyodtam az élvezettől, s akkor vettem észre, hogy egy 45 körüli /!!!!!/ pali többször is rámnéz, elsétál előttem, visszafordul. Picit zavarba jöttem, végigvizslattam magam tetőtől talpig, nem szakadt-e el valamim, nem lettem sáros, nem kenődött-e el a szemfesték, stb. Milyen hülye az ember, már teljesen elszoktam attól, hogy valakinek esetleg szimpatikus lehetek, esetleg valaki úgy néz rám mint egy NŐ-re. Pedig ez most  az volt, biztosan, mert még fel is szállt a 72-esre, rámmosolygott, én elpirultam, de egy félénk visszamosolyt azért megkockáztattam. A Maxiban dolgozó lányok közül kettő is odaült, üdvözöltek, kérdeztek, s így már a pasi nem mert  bepróbálkozni, a következő megállónál le is szállt, de még visszanézett és mosolygott.....Lehet, hogy semmi különös, mégis felpezsdült  egy picit a kedvem. Lehet, hogy mégiscsak jön a tavasz??????