Szívemből, ésszel.....

Olyan jókedvem lett....Egy gyermekkori szerelmem megtalált az iwi-n. Nagyon kedvesen írt, meg is hatódtam .Aztán az ő ismerősei között rátaláltam egy másik  régi fiúra....Írtam neki 2 sort, s hosszú választ kaptam. Még emlékszik a negyven évvel ezelőtti csókra, pontosan leírta hol, hogyan, mikor történt, esküszöm megkönnyeztem....Nagyon érdekes így utólag rádöbbenni, hogy akikkel valamiféle kapcsolatom volt így vagy úgy ennyi év után is  szívükben hordanak, nem felejtettek el, tavaly is jelentkezett egy régi diákszerelmem, s egy éve egy olasz férfi is, akiben állítólag szintén mély nyomot hagyott 3 éves kapcsolatunk.Lehet, hogy kevés az önbizalmam?????Ezt a szerencsétlen elvált exem nek köszönhetem, aki sikeresen beledöngölt  a földbe azzal, hogy  nem tudott jól szeretni, s azt hittem, nem vagyok elég jó nő, barát, ember, azért nem szeret. Mindenesetre nagyon jót tesz a lelkemnek, hiszen - még ha az emlékek olykor meg is szépülnek, de ezek a férfiak igazán minden érdek nélkül közölték , amit fontosnak tartottak, és azt akarták, hogy tudjam, hogyan emlékeznek rám szeretettel. Hogy ifjúkoruk egyik meghatározó személye voltam, tudtam olyan érzéseket kiváltani belőlük, amik egy életre is szólnak. Hát most ettől picit megint boldogabb vagyok, még ha a múlt vissza nem is hozható.....