Szívemből, ésszel.....

Meglehetősen jó a kedvem. A hétfő-keddi szabadnapomon megint suvickoltam a konyhát: hihetetlen, hogy annak ellenére, hogy rendes vagyok otthon, de azért a főzésnek mindig vannak nyomai. Leszedtem a fűszertartót, csempét, mindent, üvegeket lesikáltam, csillog-villog minden, na de meddig???? Jó, persze élünk a lakásban, de tényleg a házimunka sziszifuszi dolog, befejezed az egyiket, kezdheted a másikat. Na nam baj, most nagyon örültem az eredménynek. Kivasaltam  mindent , bevásároltam, gyalogoltam egy jót, aztán megint szintetizátoroztam végkimerülésig.Más! Én nem értem, hogy hogy lehet, már lötyög rajtam a nadrág, de a mérleg  még mindig 87-88 kg között mutat.Most egy kicsit még  szigorúbbra veszem a diétát: áprilisra, a szülinapomra meg akarom  lepni magam valami új ruha félével, mert most már kicsit unom a tizenéves ruhatáramat. Igaz, hogy sok holmim van, és nagyon vigyázok is rá, de azért örülnék már valami újnak...Bár, ha sikerülne megint jobban lefogyni, akkor  arra a súlycsoportra is vannak kedvelt darabjaim, amiket már évek óta nem tudtam hordani, ezért szerencse, hogy nem a divatot követem, hanem van egy saját stílusom, ami mindig jól mutathat, nincs "Trend"-hez kötve, legfeljebb a kiegészítőkkel, táska, sálak, stb. lehet feldobni.Na, a végén egészen nőcisre sikeredett a szövegem...Nem ismerek magamra - talán ez a tavasz lehe?????Tegnap eladtam egy nagy konyhát, biztos vagyok benne, hogy nagyon szép lesz, a vevő szeretni fogja. Magával hozta a kis 7 hónapos babáját, hát meg lehetett zabálni olyan kis barátságos, mosolygós, kis kedves volt, meg nagyon vicces az elöl 2 szem fogacskájával, ahogy vigyorizott...Olyan jól esik a lelkemnek, hogy az ilyen kis ösztönlények mindig kedvelnek, ők, mint a kis állatok megérzik a belőlem érkező szeretethullámokat  és viszonozzák is...Na, most nekiugrom a konyhagépes katalógusoknak, hogy ajánljak a leányzónak mindent , amire a konyhában szüksége lehet. Szép napot mindenkinek. Várok néhány levelet a régi fiúktól, kíváncsi vagyok mit írnak magukról?