Szívemből, ésszel.....

Alapvetően jó hangulatban vagyok. 1./ Kiszedték a varratokat, kicsit fájt, mert a doki  kvázi kitépte a "kötelet" a sebből, de túléltem....Persze a szövettan eredm énye még nem jött meg, mondta hívjam pénteken. Ha az orvosok tudnák, hogy mi játszódik le az emberben, ha egy ilyen eredményre vár......Reggel 8-tól délután 3-ig kb 50-szer próbáltam, nem sikerült vele beszélni. A hülye agyam elkezdett körözni, már készültem a lábam levágására, stb....Persze 3-kor, mikor megmondta, hogy egy teljesen jóindulatú daganat volt, egy másodperc alatt eltűnt a félelmem, és már pörögtem is , végeztem az otthoni dolgaimat és
tök jó kedvem lett. 2./ Régi iskolatársam, gyermekkori szerelmem már megint megkeresett, találkozni akar velem...Miután házasságban él és  én magamat nem tartom a 86 kg-ommal annyira "kívánatosnak" nem hiszem, hogy ilyen irányú az érdeklődése, nincs is ezzel semmi baj, de mégis csiklandoz valami, hogy vajon ő milyennek lát most engem mint nőt? Igazából nincs valós képem sajátmagamról, mert a tükör az nem ugyanaz...Barátnőm szerint - dehát ő elfogult - koromhoz képest csinos vagyok, még a sok-sok kiló ellenére is, mert ez a súly  valóban egyenletesen oszlik el rajtam, s most már a pocim sem olyan  nagyon nagy. Olyan az öltözködési stílusom, hogy eltakarja a nemkívánatos részleteket, s igyekszem ápoltsággal, rendezett frizurával, sok mosollyal javítani a természet által adott külsőmön. Igazából sosem foglalkoztam karcsúbb koromban sem a külsőmmel, én úgy gondoltam, a belső értékek szá-
mitanak elsősorban. Ma már látom, hogy ez nem feltétlen így van...Tegnap a Nők Lapja Cafén szörfözve kezembe került  /Nem rossz....virtuálisan kezembe kerül, hahaha.../egy kis cikk, Egy férfiú panaszkodik Somának, hogy a barátnője felszedett néhány kilót, s a kis narancsbőrös popsi nem kelti fel a vágyát, ezért kérdezi, hogy mit tegyen, hiszen eddig hiába mondta el  a barátnőjének, hogy fogyjon le....Soma a maga "karcsúságával "és mérhetetlen önbizalmával le is savazza a leányzót, merthogy egy nőnek mindent meg kell tennie, hogy karbantartsa magát, és évek után is vonzó legyen a párjának, lám maga Soma is  jógázik, tornázik, stb, stb.Hát szerintem ezek mind ilyen féligazságok...Végülis elhiszem, hogy egy pasinak nem működik a "szerszáma,"  ha nem plakátcsaj a párja hamvas bőrrel, plasztikázott cicivel, kemény popsival, de kérdezem , a férfiak saját magukkal szemben is ilyen igényesek???Gondolnak-e arra, hogy a kocsmaillat, dohányfüst íz a szájban, a büdös zokni vajon mennyire ébreszti fel a nők libidóját?????Iszonyú sok nő  magányos, s ha nagyon fontosnak tartja azt, hogy párkapcsolatban  éljen , óriási kompromisszumokat köt, s így a férfiaknak piszok jó dolga van, mindig találnak maguknak nőt. Igenám, de a párkapcsolat nemcsak a szexről szól.....A közös célok együttes megvalósítása, a kedves, szeretetteljes, gondoskodó nővel együttlakás, a gyermekek "létrehozása" és nevelése, stb, stb is iszonyú fontos kellene, hogy legyen, és én azt hiszem, az a férfi, akinek a társa olyan  egészségesen gondolkodó, kedves , intelligens nő, nem  veszítheti el a szexuális érdeklődését sem a szeretett nővel kapcsolatban, csak azért, mert 2-3 kg plusz van rajta. Az ilyen férfi egyszerűen nem szeret!!!!!!!Lehet, hogy a kövér nők éppen a férfiak viselkedése miatt kezdenek el "bánathájat" növeszteni, mert nem kapják meg azt a szeretetet, amit talán megérdemelnének, , vagy elvárnának. Azt hiszem, ha őszinte vagyok magamhoz, nálam is ilyesmi volt a helyzet....Az egészséges életmód valóban nagyon vonzó, de elég nehezen élhető, ha az embernek egy család minden gondját a saját  hátán kell cipelni....Ha nincsen társa a feladatok megoldásában, s ha úgy érzi, neki kötelességei vannak, amelyeket a szeretett gyermekeknek és férjnek a kényelméért, jó közérzetéért meg kell tennie. És akkor az evés lesz egy olyan boldogságforrás, amivel éppen azt éri el, hogy meghízik, és kevésbé lesz vonzó....Hát itt a kérdés, hogy ezt hogyan tudják mások okosabban csinálni??????? Jellemző rám, hogy megint elmélkedem a múlton, ami visszafelé már nem változtatható meg....Előre  kell néznem. .....Na és most vissza a gimnáziumi szerelemhez: Miért akar velem megint találkozni????Azért mert most is tetszem neki, vagy azért, hogy az ellaposodott, de azért jó házasságát egy kicsit feldobja, hogy mással is találkozik? Vagy tényleg csak beszélgetni szeretne velem? Végülis ez egy kellemes  program, na de 38 év után, háát nem tudom......
Mindenesetre a lelkemnek jól esik, hogy még kíváncsi rám, és ez mindenképpen pozitív.Kedden találkozunk, majd kiderül, hogy mi a mozgatórugó.../Bár ősszel sem  láttam, hogy igazából mi mozgatja felém...../
3./ Pici fiam ugye a 30. évét tapossa, és még  - a kis művészlélek - nem igazán teremtett egzisztenciát magának. Az utóbbi hetekben többször is  kellemetlenül reagált minden  megjegyzésemre, és majdhogynem az jött le , hogy miattam rosszul érzi magát a bőrében, merthogy én nem veszem észre, hogy ő már felnőtt, és ne kérjem számon, hol jár, mit csinál, és hogy én  állandóan  kritizálom őt. /Sajnos van miért.../ Magamba szálltam századszor, megállapítottam, hogy a szeretetem - nem először életemben - fordított reakciót váltott ki belőle, kvázi gyökeres változásokra van szükség. Most hagyom őt....Nem telefonálok rá, hogy hol van, nem sündörgök kérni tőle, hogy hozza le a szennyest, nem  rohanok főzni, ha hazavárható, próbálom elengedni őt is, mint a másik szerencsésebb csillagzat alatt született gyermekemet, de belül nagyon fáj, hogy ezt kell tennem. Nem tudom, hogyan fog alakulni, ha neki ez jobb, legyen!!!!Szívesen beszélgetnék hasonló cipőben járó jó szülőkkel, akik más látószögből tudják elfogadni ezt a fajta "leválást". Szóval próbálom az "eszemet" használni a szívem helyett, de nagyon nehéz....
Hááát, ritkán írok mostanában, de akkor nagyon
4./ A munkahelyemen kezd javulni egy kicsit a helyzetem, már megint sikerült egy többmilliós eladást csinálnom, s kezd visszatérni az önbizalmam, próbálom - talán sikerrel visszafogni az írigységemet, hogy a barátomnak jobban megy, végülis a helyzetről nem ő tehet, s 10 évvel fiatalabb mint én, tehát ő most van a csúcson, 10 évvel ezelőtt nekem is jobban mentek a dolgok, energikusabb voltam....Most is jöttek utánam régi vevők, éppen most adtam el kiegészítőt a régi konyhájukhoz, amit pár éve csináltam, s azt mondják, imádják.....Szóval nekem is vannak sikereim....
5./ Születésnapom után megyek Milánóba, a bútorkiállításra 17-től 20-áig. Remélem, jó idő lesz, és kellemes  időtöltés. Na...Mára ennyi...Már sok is.