Szívemből, ésszel.....

Szép születésnapom volt! Reggel folyamatosan jöttek a telefonos és sms-es üdvözletek, örültem, hogy a szeretteim, barátaim gondoltak rám. Április 16-án lettem 58 éves. Szép kor.....11 órakor találkoztam barátommal, kollegámmal, s indultunk Milánóba a nagyszabású bútorvásárra. Öcsi nagyon jól vezet, úgyhogy abszolut kellemes volt az utazás. Klágenfurtban megaludtunk, s másnap folytattuk az utat. Eszméletlen jól tájékozódik a pasi, mindig oda érkeztünk, ahova kellett.Szerencsésen megérkeztünk Milánóba, ahol az egész város a bútorkiállítás lázában ég, a METRO dugig van a hazai és külföldi látogatókkal, iszonyú volt a tömeg.  Csütörtök reggeltől 3 napon keresztül jártuk a tavaly épült új vásárvárost, érdekes, hogy nem kaptunk csömört a bútorok látványától, de az biztos, hogy jól összekeveredett bennünk a túl sok látnivaló. Idő kell míg leülepednek az élmények. Nagy változások stílusban nincsenek, továbbra is a minimál a trendi, de a technikai kütyük megint okoztak meglepetéseket. Gardrob tolóajtajában tévé beépítve, a konyha mosogatós, sütős szigetét egy mozdulattal el lehet tüntetni a ráhúzható tetőlappal, s már fogyaszthatjuk is a bárszékről az elkészített étket, tehát egyben asztalunk is van....Szóval azért mindig próbálkoznak valami újjal. Azért nézegettünk klasszikus, stílbútorokat is, meg volt bőven a dagályos, csilivili, "királyi" bútorokból is. Ahogy informálódtunk erre főleg az amerikai és orosz vásárlóknak van igénye. Nyugodtan még három napig lett volna mit nézni, annyiféle stand volt. Rengeteg prospektust gyűjtöttünk, még itthon is fel tudjuk majd idézni  a látottakat. Az biztos, hogy ezek a kiállítások erősen ízlésformálók, de megadják a döntés szabadságát, vagyis kinek, mi tetszik, szép az annak..... Persze azért szorítottunk egy kis időt  arra is, hogy Milánóban kicsit körülnézzünk. A Dóm gyönyörű, ha fura is a kövekről így nyilatkozni, de olyan a kidolgozása a falaknak, mint a csipke, monumentális, az ilyen épületeknél érzem az emberi  kicsiséget, szinte elvész az ember a hatalmas méretek között.....A vasárnap a miénk volt, a cégünk  irodájához átutaztunk Pesaroba, és a délutánt  a tengerparton csavargással töltöttük, sok régi emléket felidézve, hiszen kb 10 éve ott nyaraltunk . Gyárlátogatással és programbemutatóval folytattuk a munkás hétköznapokat, természetese több száz kilométer utazással, de igazán jól éreztük magunkat. Vendéglátóink nagyon kedvesek voltak, finom kajákkal is kényeztettek, szóval, ha úgy vesszük egy hétig tartott a szülinapom, mert még az olasz kollegák is felköszöntöttek tört magyarsággal. Nagyon  aranyosak voltak, jól esett a kedves gesztus. Nagyon vidám volt ez a hét, és mégiscsak kiléptünk a szokásos taposómalomból, volt egy csomó újdonság......Hálás vagyok a főnöknek a meghívásért!!!!! Persze már nagyon örültünk a hazatérésnek is, mert ugye mindenhol jó, de legjobb OTTHON.....pénteken már dolgoztam, szombat-vasárnap pedig takarítás, mosás, vasalás és a gyermekeim vendéglátása, sütés, főzés. A szülinapi ajándékom megint egy rakás virágpalánta a kertembe, azt még délután, mikor már elmentek az unokák is, még elültettem, meglocsoltam, szóval jó dús program volt, de ezt is élveztem. Szerencsésnek érzem magam, hogy  mindennek úgy tudok örülni. Még annak is, hogy bírom a munkát, büszke vagyok rá, hogy mindent el tudtam végezni, hiszen azért én egyedül vagyok, senki nem segít nekem. Sajnos a szomorúság  a szomszéd kislány halála miatt azért ott ül a házban, sokat beszélünk róla, nagyon mélyen érint. Szerdán volt a temetés, ugye én még nem voltam akkor itthon, de jobb is, mert szegénykét  menyasszonyi ruhában temették el nyitott koporsóba volt felravatalozva, és a nagymamája szerint nem igazán volt jó látvány, nagyon szívettépő lehetett az egész....Egyetlen reménysugár, hogy a szülők képesek lesznek feldolgozni ezt a tragédiát, hogy az anyuka mélyen vallásos és talán ez segít elfogadni az isteni döntést....Bár ilyenkor a hit kicsit meginogni látszik ....Nagyon együttérzek velük.....Teljesen más! Visszatérnek a hétköznapok....Pénteken egy elég nagy eladásom volt, nagyon örültem is neki, mert a vásárló házaspár már többször is járt itt és nehezen döntöttek......Az örömben az üröm: kollegám másnap felhív, hogy ezek az ő vevői voltak, tehát az eladás az övé....Most mit mondjak? Nem az ő hibája, nem az enyém, a vevők nem értik meg, hogy ha valakivel elkezdünk foglalkozni, akkor a vevőnek annál az eladónál kellene kitartaniuk.....De hát ezt nem lehet erőltetni, szóval az üzlet a kollegámé lett. Passz!!!!! Nem jó indítás, dehát nem tudok m it tenni....Szóval vannak rendkívüli világnapok és van a hétköznap, és sajnos ebből van több!!!!!!!De majd lesz másik eladás!!!!!!Bizakodom!!!!!!Közben figyelem a virtuális barátnőm blogját, és látom, hogy megint teljesen felfordult az élete, hát nem tudom, nehéz követni, elég zajosan él....Na, előbb vagy utóbb csak megállapodik????Egyelőre dióhéjban az elmúlt hét...Halihó mindenkinek, aki esetleg olvassa!!!!