Szívemből, ésszel.....

Annak ellenére, hogy ma vasárnap van, kevesen jönnek az üzletbe....Pedig a hétvégi napok jelentik a reményt, hogy valaki vásárol is valamit.  1óra, és még szinte semmi.....Már reggeliztem, e-mailokat néztem, most majd folytatom a tegnapi konyha elemlistájával, de egyelőre kilátás sincsen arra, hogy eladjak valamit. Tegnap megint a düh, hogy az általam előkészített eladás a kollegámé lett, mert a tetű kliens nem mondja, hogy velem már mindent megbeszélt, a kollegám meg örül, hogy milyen ügyes.....Nagyon elégedetlen vagyok folyamatosan, hiába próbálom a régebben bevált természetes viselkedéssel, kedvességgel, szolgálatkészséggel, szakmai tudással behálózni a vevőjelöltet, valamiért ez mostanában nem működik....Lehet, hogy tényleg az is számít, hogy nem vagyok szép és fiatal???????Na, de bocs, két éve sem voltam az......Otthon ,mindig jól érzem magam, a környezetem tiszta, rendezett, barátságos, elegáns, jól főzök, imádok olvasni, ezek a dolgok , beleértve a háztartási munkákat is, jól működnek. A beinvesztált fáradság, szorgalom, hozzáértés MINDIG!!!!!! meghozza a gyümölcsét. Itt benn a munkahelyemen pedig feleslegesnek érzem magam, trónfosztottnak, kijátszottnak, elveszettnek, magányosnak. Gondoljátok el....10 órát ülni /állni, döglődni a hátfájás miatt/ egyedül, senkihez sem szólni - a vevő az nem ugyanaz... Igen, lehet, hogy itt volna az ideje a valódi nyugdíjas létnek, csakhogy 76000.-Ft-ból nemhogy megélni nem lehet, de a rezsit sem tudom kifizetni.....11 éve, mikor ezt az üzletet megcsináltam Paolónak, azt hittem "alkottam" valamit. Tényleg volt 7 jó , 1 közepes, és most már a harmadik szar évem....A barátom /férfi barát, de tényleg, mert egyébként "más", vagyis meleg/ szóval kár volt őt idehozni.....50 %-ban nekem köszönhet mindent,/nyilván a másik 50 % a saját egyénisége, tudása, szorgalma, jó természete, stb.../ Csakhogy a barátot ezáltal elvesztettem, kapcsolatunk már nem ugyanaz, mint régen/ s még igazi jó kollegát sem nyertem általa, kvázi szép lassan kitúr a lehetőségekből....Ezt nem tudatosan teszi /legalábbis remélem/ csak úgy alakultak a dolgok, hogy ő került nyeregbe, ő "itthon" van ebben az üzletben én pedig kényszerből kerültem ide, mivel a másik nem működött.S bár nem miattam, mégis én iszom a levét....Napi 5 óra utazás, 10 óra munka, vagy legalábbis jelenlét, felelősség, és majdnem semmi sikerélmény....Borzalmas......
Na, most az agyam azt súgja: Tessék optimistának lenni, mint régen!!!!!!-de nem nagyon megy... Na ennyi elég is a mai sirámból, nem tudok mit kezden i ezzel, majd lesz valahogy.... Más:   Olvasom dá blogját és - bár kedvelem a csajt, mert intelligens, kedves és  hihetetlenül őszinte- mégis sajnálom jó édesanyját....Borzalmas lehet látnia, hogy a lánya 32 évesen képtelen társat találni, jószerivel alkoholista, s az erkölcs sem az erőssége....Ő ugyan azt mondja, csak úgy él mint a férfiak, abszolute külön tudja választani a szexet és a szerelmet, de szerintem a normálisabb férfiak azért nem hinném, hogy díjazzák túlzottan, ha egy  lány összefekszik fűvel-fával virággal, rendre lerészegedik, s teljességgel kiszámíthatatlan helyzetekbe keveredik.....Vagy tényleg megöregedtem???? Dá-ról átváltottam néhány blogra, hogy lássam, miket ír az ifjúság, hááát, elképesztő......Jótollú lányok blogjaiban ugyanez a partravetettség, keresik magukat, de erősen nem találják...Nincs jövőképük, nem találják a társukat,  önpusztítók, nincs rendszer az életükben....Lehet, hogy én egy szerencsés emberke vagyok????Végülis, ha gallyra is ment a házasságom, egyedül is boldogultam valamilyen szinten, felneveltem a fiúkat, váltottam a munkámban /hülye pedából kvázi hülye üzletasszonnyá avanzsáltam, s csak az utóbbi 2-3 év alakul meglehetősen negative.../ Imádom az unokáimat, bár már érzem előre  a majdani veszteséget, amikor a mama már nem tud olyat adni, amiért fontos lehet a számukra....Ez is egyértelműen benne van a pakliban.....Murphy törvényei szerint , ami elromolhat, az tuti el is romlik..... Már kísérleteztem, listát csináltam "jó" és "rossz" tulajdonságaimról, hogy kicsit gatyába rázzam az önértékelésemet, de nem sikerült a dolog. Azok az értékeim, melyeket az égiektől kaptam, devalválódtak az évek során.....Már senki nem örül annak, hogy jól énekelek könnyen tanulok,zongorázom, rajzolok, legfeljebb néha én picit jobban érzem tőle magam....A tanult jótulajdonságaim, mint kitartás, akaraterő, szorgalom, segítőkészség, empátia, nyíltság, őszinteség, jó időbeosztás, pontosság, valamennyire könnyítenek az életemen, de senkit nem érdekelnek, sőt, olykor érzem, mások számára  némelyik irritáló.....A hibáim pedig überelnek mindent, mert az élettapasztalataim azt mutatják, hogy teljesen feleslegesen hoztam millió áldozatot, mondtam le sok mindenről mások, a gyerekeim, anyám, barátaim javára, semmivel sem vagyok jobban szeretve, mint azok az ismerőseim, rokonaim, akik a felét sem tették életükben másokért....Valami nagyon el van cseszve, és valószínűleg én cseszem el, de a gáz az, hogy nem tudom, hogyan?????? És igazából soha senki nem mondta meg, mi a baj velem....Szóval, az általam tudott hibáim, szerintem, hogy nehezen viselem a velem közvetlen kapcsolatban lévő  mások lustaságát, szétszórtságát, igénytelenségét, butaságát, s az érzéseimnek olykor hangot is adok, máskor csak meglátszik rajtam a véleményem...Háááát, nincs egy pókerarcom, az igaz!!Valószínűleg ezzel függ össze, hogy türelmetlen vagyok, s ennek a hibámnak többszörösen szenvedő alanya vagyok, mert képtelen vagyok kikapcsolni, akkor érzem csak jól magam, ha hasznos dolgokat teszek, s maximum a jól elvégzett dolgok után adok magamnak is "jutalmat" egy kis csöndet, vagy olvasást, vagy  egyéb kikapcsolódást.....Mostanában jutottam el oda, hogy hagyni kell a dolgokat "történni" de ez csak a tehetetlenség kényszere.....Úristen, mennyi hülyeséget írok itt össze-vissza...De jól esett...Vajon olvassa-e valaki, amiket írok?