Szívemből, ésszel.....

Aggódom....Dá, mint kiderült járt pszichiáternél, és ahogy a blogjából kihámoztam antidepresszánst kap, ami mellett inni öngyilkosság......és még csak 32 éves...Okos, csinos, különleges, de ha nem hagyja abba az önemésztést, tönkre fogja tenni magát, és én nem tudok ebben segíteni, mert csak virtuálisan tartottuk a kapcsolatot, s nem avatott be részletekbe, hogy miért így reagálja le az élete problémáit...Nem merek anyáskodni felette, de nagyon sajnálom, hogy nem lehetek a tanácsadója.....Kéretlen jótanácsokat pedig nem adok, mert azt  szerintem mindenki útálja....És akkor patt helyzet....

Juci, az igazi barátnőm szétesik, már-már ő is az önpusztítás útjára lép...És én nem tudom, mit tegyek? Eddig mindig mellette álltam, és drukkoltam, hogy boldog legyen, de belül sokszor éreztem, hogy iszonyatosan sok hibát követ el, és ezeknek a játékainak nem maradhat el a rossz következménye....Most tele van félelmekkel, döntésképtelen, bizonytalan, talán most döbbent rá, hogy mi is vár rá, s emiatt az idegösszeroppanás határán lavíroz. Hogyan segíthetnék rajta??????Szerintem csak úgy, hogy ha szüksége van rám, mindig rendelkezésre álljak, de a problémáját neki kell megoldani....És most felhívom  telefonon, mert este már nem hívott vissza és én félek.....
MIÉRT?????????Vajon van-e olyan ember, aki rám gondol, és szeretne nekem segíteni????Szerintem nincs.....MIÉRT?????