Szívemből, ésszel.....

Hétfőn laborba kellett mennem, a doktornő rájött, hogy egy éve nem voltam vér-és vizeletvizsgálaton.....Pillanatok alatt elintézték a szurkálódást, de utána az egész szabadnapomon olyan kókadt voltam, ugyan főztem is vasaltam is, de amikor nem , akkor el-el bóbiskoltam, pedig ez rám egyáltalán nem jellemző....Ma reggel egy lehetséges klienshez mentem konyha méretet venni, s útközben hívtam a doktornőt az eredmények miatt: A cukrom 7,2, ami nagyon magas és szerinte gyógyszert kellene elkezdeni szedni.....Genetikai örökség, édesanyám is  17 éven keresztül viselte ennek a betegségnek a szövődményeit is, és számomra ez borzasztóan félelmetes.....Tudom, hogy kövér vagyok, le kellene fogynom, viszont ehhez óriási önfegyelemre van szükségem....Az első döbbenet és rémület után a második gondolatom rögtön az volt, hogy megpróbálok a doktornővel beszélni, hogy még adjon egy kis haladékot, ha nem veszélyes, hogy megpróbáljak orvosság nélkül javítani a cukorszintemen, már gondolatban azon jár az eszem, hogy hogyan fogom kialakítani az újfajta táplálkozási szokásaimat, mert  NEM AKAROK BETEG LENNI!!!!!!/Mintha ez csak elhatározás kérdése lenne......./Nagyon remélem, hogy a pillanatnyi realitás, a cukorbetegség fenyegető réme talán segít a fejemben eldönteni, hogy megpróbáljak még visszafogottabban étkezni. Ehhez hozzátartozik, hogy meglehetősen kevés fizikai örömérzésre van lehetőségem, s valószínűleg ezt kompenzálom évek óta a jó ízek, finom ennivalók szeretetével, hát most erről is le kell mondani, vagy legalábbis csökkenteni kell nagyon.....Ugye lesz erőm, nem mondok csütörtököt???????Régóta mondom, az egészség a legfontosabb, minden csak utána jön, mert ha nem vagy egészséges, akkor nem tudsz úgy élni, ahogy szeretnél, nincs annyi energiád, nem tudsz felnőni a feladatokhoz, és az apró örömk sem találnak annyira meg, ha rossz a közérzeted, vagy tele vagy félelmekkel!!!!!!!Furcsa ez az érzés, ami most bennem van- félelem és remény keveréke, remélem a remény és az akarat győz!