Szívemből, ésszel.....

Próbálom törölni az agyamból a negatív dolgokat és csak arra figyelek, hogy minél több "jót" paszírozzak ki magamból....Azt hiszem a koranyári olaszországi  utazás talán összejön, mert kollegám szó nélkül beleegyezett. Nyilván, amikor majd ő megy, akkor én fogok itt dekkolni...Viszont: jövő héten - pont a születésnapomon megyünk Milánóba a bútorkiállításra, utána pedig a konyhabútoros céghez a rajzolóprogram megtanulásához. Szerintem 23-án jövünk haza. Biztosan szép idő is lesz. De régen voltam Olaszországban Istenem.....Hát most szép szülinapom lesz!!!!!!!A gyerekek majd akkor köszöntenek, ha hazajöttem, már a házbeli tragédia miatt is, lehet, hogy inkább én megyek hozzájuk, hogy ne zavarjuk a szegény  kis családot a vidámságunkkal....Hjaj Istenem, csak nem tudok ettől a dologtól szabadulni....Szegény  kis anyukája a kis  agyhalottnak még bízik valami CSODÁBAN....Óh bár történne, hiszen úgyis annyira fájt, amikor a szomszédasszony átkozódott, hogy hol van az Isten, hogy ilyen történhetett azzal a szegény kisgyerekkel.....Természetesen hallgattam, nem vitatkoztam, hiszen a fájdalma érthető....De  semmiképpen nem így kell az "Isten" kérdést elintézni! Na, mindegy nem kezdek itt hitvitát. Mindenki úgy gondolkodik, ahogyan ő helyesnek tartja, én nem ítélem el. Szóval vissza a vígságokhoz: akkor irány Olaszország!!!!!Majd, ha hazajövök, mesélek!!!!!!!!!