Szívemből, ésszel.....

Ahogy itt böngészek, beleolvastam egy blogba, ahol megemlítik az elmúlt hét tragédiáit. A két középiskolás, aki lelkiismeretfurdalás nélkül, előre kitervelten  megölte "nagyképű" osztálytársát... Ezt a hírt is döbbenten fogadtam az újságból, tv-ből is. Hogy létezik az, hogy egy 17 éves gyereknek nem fejlődött ki a lelkiismerete, hogy  lehet, hogy nem fogja fel ésszel, hogy elvette az élet lehetőségét egy másik embertől?????? Mi történik az ifjúsággal, hogy jutnak el arra a szintre 17 évesen, hogyha nekem valaki nem rokonszenves, akkor "meg kell büntetni" , sőt, akár el kell pusztítani? Tébolyult világ ez a mienk...Kb 10-15 éve, mikor még tanítónéniként "valósítottam meg" magam, emlékszem, hogy elszörnyedve néztem az amerikai középiskolásokról szóló filmeket, akik a legcsekélyebb figyelmet sem tanúsították az óra alatt, hiába szeretett volna a tanár átadni, tanítani, nevelni, látszólag lepergett róluk minden...Olyan volt, mint egy rémálom.....Most pedig itt nálunk is halljuk, látjuk megverik a tanárt, megverik egymást, sőt ölnek is....Sokszor teszem fel magamban a kérdést: -Hol rontottuk el? Miért nincs tekintélye a pedagógusoknak, miért nem hiszik el a gyerekek az alapvető értékeket, miért nincs hitele a "jó ember"-ségnek, miért hódított tért az erőszak ilyen nagy mértékben - mert régen is voltak túlkapások, de nem ennyi - szóval miért romlott el a világ?????Mennyiben vagyunk mi magunk felelősek ezért? Hogyan lehetne ezen változtatni? Csupa kérdés és nincs válasz....Szomorú!!!!!!!!