Szívemből, ésszel.....

Hjaj, 2 cm-re lebegek a Föld fölött....Pedig igazából semmi rendkívüli nem történt. Egyszerűen jól éreztem magam a régi "fiúval". 5-kor találkoztunk a Batyin, s mivel gyönyörű volt az idő, megkérdeztem: ahelyett, hogy beülnénk valahova, nincs-e kedve inkább sétálni egyet???Volt..Felsétáltunk a Várba, rengeteget beszéltünk múltról, jelenről, sokat nevettünk, picit azt hiszem mindketten visszavedlettünk kamasszá....Később mégis beültünk még egy órára az Angelikába, s búcsúzáskor kaptam két puszit a számra, de tényleg csak puszi volt, mégis a szívem csordultig volt örömmel.Eszembe is jutott Kovács Kati régi száma: "Találkozás a régi szerelemmel" c. száma: ..."Könnyes mosollyal búcsút int az ember, s közben érzi, sírni volna jó...." Kíváncsi leszek, hogy milyen hamar jelentkezik újból????? Van értelme? Ha normális korlátok közé szorítjuk ezt a kapcsolatot, és nem lépjük át a határt, akkor azért sok kellemes percet adhatnánk egymásnak, és senkinek nem  okoznánk rossz érzést, vagy fájdalmat. De nem tudom, hogy van-e értelme???????? Mindegy...Tegnap volt egy jó estém...Én végülis szabad vagyok, ő pedig a felesége tudtával találkozik velem....Én nem kezdeményeztem semmit, nincs egy csepp bűntudatom sem.....Lehet, hogy megint hónapok telnek majd el, mire újra  látjuk egymást, és akkor tényleg csak barátság  van köztünk...Az pedig nem bűn....

Alapvetően jó hangulatban vagyok. 1./ Kiszedték a varratokat, kicsit fájt, mert a doki  kvázi kitépte a "kötelet" a sebből, de túléltem....Persze a szövettan eredm énye még nem jött meg, mondta hívjam pénteken. Ha az orvosok tudnák, hogy mi játszódik le az emberben, ha egy ilyen eredményre vár......Reggel 8-tól délután 3-ig kb 50-szer próbáltam, nem sikerült vele beszélni. A hülye agyam elkezdett körözni, már készültem a lábam levágására, stb....Persze 3-kor, mikor megmondta, hogy egy teljesen jóindulatú daganat volt, egy másodperc alatt eltűnt a félelmem, és már pörögtem is , végeztem az otthoni dolgaimat és
tök jó kedvem lett. 2./ Régi iskolatársam, gyermekkori szerelmem már megint megkeresett, találkozni akar velem...Miután házasságban él és  én magamat nem tartom a 86 kg-ommal annyira "kívánatosnak" nem hiszem, hogy ilyen irányú az érdeklődése, nincs is ezzel semmi baj, de mégis csiklandoz valami, hogy vajon ő milyennek lát most engem mint nőt? Igazából nincs valós képem sajátmagamról, mert a tükör az nem ugyanaz...Barátnőm szerint - dehát ő elfogult - koromhoz képest csinos vagyok, még a sok-sok kiló ellenére is, mert ez a súly  valóban egyenletesen oszlik el rajtam, s most már a pocim sem olyan  nagyon nagy. Olyan az öltözködési stílusom, hogy eltakarja a nemkívánatos részleteket, s igyekszem ápoltsággal, rendezett frizurával, sok mosollyal javítani a természet által adott külsőmön. Igazából sosem foglalkoztam karcsúbb koromban sem a külsőmmel, én úgy gondoltam, a belső értékek szá-
mitanak elsősorban. Ma már látom, hogy ez nem feltétlen így van...Tegnap a Nők Lapja Cafén szörfözve kezembe került  /Nem rossz....virtuálisan kezembe kerül, hahaha.../egy kis cikk, Egy férfiú panaszkodik Somának, hogy a barátnője felszedett néhány kilót, s a kis narancsbőrös popsi nem kelti fel a vágyát, ezért kérdezi, hogy mit tegyen, hiszen eddig hiába mondta el  a barátnőjének, hogy fogyjon le....Soma a maga "karcsúságával "és mérhetetlen önbizalmával le is savazza a leányzót, merthogy egy nőnek mindent meg kell tennie, hogy karbantartsa magát, és évek után is vonzó legyen a párjának, lám maga Soma is  jógázik, tornázik, stb, stb.Hát szerintem ezek mind ilyen féligazságok...Végülis elhiszem, hogy egy pasinak nem működik a "szerszáma,"  ha nem plakátcsaj a párja hamvas bőrrel, plasztikázott cicivel, kemény popsival, de kérdezem , a férfiak saját magukkal szemben is ilyen igényesek???Gondolnak-e arra, hogy a kocsmaillat, dohányfüst íz a szájban, a büdös zokni vajon mennyire ébreszti fel a nők libidóját?????Iszonyú sok nő  magányos, s ha nagyon fontosnak tartja azt, hogy párkapcsolatban  éljen , óriási kompromisszumokat köt, s így a férfiaknak piszok jó dolga van, mindig találnak maguknak nőt. Igenám, de a párkapcsolat nemcsak a szexről szól.....A közös célok együttes megvalósítása, a kedves, szeretetteljes, gondoskodó nővel együttlakás, a gyermekek "létrehozása" és nevelése, stb, stb is iszonyú fontos kellene, hogy legyen, és én azt hiszem, az a férfi, akinek a társa olyan  egészségesen gondolkodó, kedves , intelligens nő, nem  veszítheti el a szexuális érdeklődését sem a szeretett nővel kapcsolatban, csak azért, mert 2-3 kg plusz van rajta. Az ilyen férfi egyszerűen nem szeret!!!!!!!Lehet, hogy a kövér nők éppen a férfiak viselkedése miatt kezdenek el "bánathájat" növeszteni, mert nem kapják meg azt a szeretetet, amit talán megérdemelnének, , vagy elvárnának. Azt hiszem, ha őszinte vagyok magamhoz, nálam is ilyesmi volt a helyzet....Az egészséges életmód valóban nagyon vonzó, de elég nehezen élhető, ha az embernek egy család minden gondját a saját  hátán kell cipelni....Ha nincsen társa a feladatok megoldásában, s ha úgy érzi, neki kötelességei vannak, amelyeket a szeretett gyermekeknek és férjnek a kényelméért, jó közérzetéért meg kell tennie. És akkor az evés lesz egy olyan boldogságforrás, amivel éppen azt éri el, hogy meghízik, és kevésbé lesz vonzó....Hát itt a kérdés, hogy ezt hogyan tudják mások okosabban csinálni??????? Jellemző rám, hogy megint elmélkedem a múlton, ami visszafelé már nem változtatható meg....Előre  kell néznem. .....Na és most vissza a gimnáziumi szerelemhez: Miért akar velem megint találkozni????Azért mert most is tetszem neki, vagy azért, hogy az ellaposodott, de azért jó házasságát egy kicsit feldobja, hogy mással is találkozik? Vagy tényleg csak beszélgetni szeretne velem? Végülis ez egy kellemes  program, na de 38 év után, háát nem tudom......
Mindenesetre a lelkemnek jól esik, hogy még kíváncsi rám, és ez mindenképpen pozitív.Kedden találkozunk, majd kiderül, hogy mi a mozgatórugó.../Bár ősszel sem  láttam, hogy igazából mi mozgatja felém...../
3./ Pici fiam ugye a 30. évét tapossa, és még  - a kis művészlélek - nem igazán teremtett egzisztenciát magának. Az utóbbi hetekben többször is  kellemetlenül reagált minden  megjegyzésemre, és majdhogynem az jött le , hogy miattam rosszul érzi magát a bőrében, merthogy én nem veszem észre, hogy ő már felnőtt, és ne kérjem számon, hol jár, mit csinál, és hogy én  állandóan  kritizálom őt. /Sajnos van miért.../ Magamba szálltam századszor, megállapítottam, hogy a szeretetem - nem először életemben - fordított reakciót váltott ki belőle, kvázi gyökeres változásokra van szükség. Most hagyom őt....Nem telefonálok rá, hogy hol van, nem sündörgök kérni tőle, hogy hozza le a szennyest, nem  rohanok főzni, ha hazavárható, próbálom elengedni őt is, mint a másik szerencsésebb csillagzat alatt született gyermekemet, de belül nagyon fáj, hogy ezt kell tennem. Nem tudom, hogyan fog alakulni, ha neki ez jobb, legyen!!!!Szívesen beszélgetnék hasonló cipőben járó jó szülőkkel, akik más látószögből tudják elfogadni ezt a fajta "leválást". Szóval próbálom az "eszemet" használni a szívem helyett, de nagyon nehéz....
Hááát, ritkán írok mostanában, de akkor nagyon
4./ A munkahelyemen kezd javulni egy kicsit a helyzetem, már megint sikerült egy többmilliós eladást csinálnom, s kezd visszatérni az önbizalmam, próbálom - talán sikerrel visszafogni az írigységemet, hogy a barátomnak jobban megy, végülis a helyzetről nem ő tehet, s 10 évvel fiatalabb mint én, tehát ő most van a csúcson, 10 évvel ezelőtt nekem is jobban mentek a dolgok, energikusabb voltam....Most is jöttek utánam régi vevők, éppen most adtam el kiegészítőt a régi konyhájukhoz, amit pár éve csináltam, s azt mondják, imádják.....Szóval nekem is vannak sikereim....
5./ Születésnapom után megyek Milánóba, a bútorkiállításra 17-től 20-áig. Remélem, jó idő lesz, és kellemes  időtöltés. Na...Mára ennyi...Már sok is.

Megint lement 1,5 kg. Felvettem a tavaszi kosztümömet, ami tavaly szét akart durranni rajtam, most lazán begombolom, és lötyög....Olyan nagyon örülök, pedig még csak  4 -4,5 kg ment le, de ez nem akupunktúra, nem gyógyszer, hanem "mérsékelt energiabevitel, és még egészségesebb táplálkozás eredménye, pici győzelem....Na, majd meglátjuk, mit mutat a laborvizsgálat, változott-e valami jó irányba???? - Más !!!! - Hétvégén végre a kertben is tevékenykedtem, levágtam körben a sövényt, fúúú, a két karom!!!!!Olyan izomlázam van mint állat...Reggel ébredéskor összeszorított foggal nyújtóztatom ki a végtagjaimat, s halok meg, hiába: "Nem szokta a cigány a szántást..."Azért a sövénnyíró gép nem 5 dkg......
Szerda, csütörtök szabad leszek, ha nem esik, talán sikerül szépen összegereblyézni a levágott gallyakat, megtisztítani a virágágyásokat a téli mindenfélétől, amit a szél odahordott. Mi emberek olyan hülyék vagyunk, hogy folyton valami nagy dologra áhítozunk, pedig - függetlenül az izomláztól - olyan isteni volt a kertben, ragyogó napsütésben tevékenykedni, nem cseréltem volna el semmi mással. Egymilliomodszor veszem észre, hogy mennyi dolog tud boldoggá tenni, anélkül, hogy  rettenetes nagy anyagi áldozatokat kéne érte hozni. Ha szerencsém van, akkor már a virgámagok egy részét is elültetem, és esküszöm május közepére, megint gyönyörű lesz a kert. Talán idén több időm is lesz élvezni a kert áldásait, a csöndet, a madárfüttyöt, a fenyő- és virágillatot, a békét és a változatos színeket. Tavaly, hogy 5 napot dolgoztam egy héten de mindig 10-10 órát, nem nagyon maradt időm lemenni a kertbe és csak élvezni a nyugalmat. Mindig a takarítás, mosás, vasalás, főzés töltötte ki a szabadnapjaimat. Most, hogy ugyan jóval többet kell utaznom, de jobban alakítottuk ki a munkarendet, otthonra sokkal több időm marad egy kis relaxációra is. Lám-lám ott fenn mindig tudják, mi a jó nekem....Nem először érzem meg az isteni gondviselést....Kezdetben nagyon el voltam kenődve, hogy ilyen istentelen messze kell mennem dolgozni, ma már látom, hogy így a legjobb.....Csütörtökön színházba megyek a fiammal, meg a barátnőjével, meghívtam őket a Játékszínbe a "Gyilkos" c darab premier előtti előadására.../Ezt nem egészen értem, mivel a főpróba az szerdán van, akkor mitől más a csütörtöki előadás mint a pénteki premier????? Nnnna, Zsuzsi ne kötözködj!!!!!/ Lehet, hogy még megyek a János kórházba is, mert most aktuális az évi nőgyógyászati szűrés, én mindig elmegyek, sose lehet tudni....Olyan borzalmas dolgokról írtak az Interneten, egy hölgy egy újfajta mellrákbetegség tüneteire hívta fel a figyelmet, hogy nehogy későn vegyék észre....Mikor ilyeneket olvasok - még ha kellő kritikával  fogadom is, de mindig megborzongok, mennyi szörnyű betegség leselkedik ránk. Az ember legalább éljen  a megelőzés lehetőségeivel, nem???Megint van egy konyhám, aminek az első terveit elkészítettem, el is küldtem a vevőnek, reménykedem, hátha.....Ma a kollegám nevében eladtam 1,3 m szövetet - röhej 20.000.-Ft-ért A lakberendező partnerem a klienseiből inkább klasszikus bútorokat nézett ki, de úgy látszik, más az ízlésük, mert ez nem kell nekik. Szombaton, vagy vasárnap ő is bejön, hogy akkor megnézzük, mit lehetne ajánlani nekik a modernebb design bútorokból. Remélem, megint összejön valami, de azért még tudom, hogy nagyon sokat kell dolgoznom. De "lelkes" vagyok, /szerintem örök gyermek maradok ezzel a nagy lelkesedéssel..../Bár a kisebbik fiam  egy csöppet örökölt volna a természetemnek ebből az "akaratos" megnyilvánulásából!!!!!!!!Megint gondunk van, bár ő azt mondja, ő már felnőtt, ne foglalkozzak az ő problémájával...Khm, ő nagy graffitis, ahogy már utaltam rá, amolyan "művészlélek", kis "anarchista", és bizony  szombaton hajnalban, hogy az orra előtt elment a HÉV, dühében valami kis "légypiszkot" firkált a vastag tollával a Margit-hídi HÉV állomás lépcső oldalára,  ...- ezután valaki megkopogtatta a vállát, "Segíthetek?" Hm, egy rendőr volt...Mondjam tovább????Néhány órára bekasztlizták valami fogdába, , s miután felvették a jegyzőkönyvet, útjára eresztették....Kb 1 éve volt egy hasonló esemény...Akkor 50.000.-Ft-omba került gyermekem "művészi" megnyilvánulása...Most azonban erős fogadalmat tettem, hogy nem folyok bele, ha nem tudja a bírságot kifizetni, közmunkával, vagy tudomisén hogyan dolgozza le!!! Hátha végre tanul ebből, hogy csak az "úgynevezett legál helyeken" bontakoztathatja ki művészi hajlamait, és nem  lehet a közvagyont rongálni!!!!!!Hjaj!!!Mikor nő már fel ez a gyerek??????????? Remek dolog, hogy én pedagógus voltam, az exem pszichológus, de úgy látszik mégsem tudtuk elég jól nevelni a gyermekünket....Tudjátok suszternek lyukas a cipője....... Emiatt mondjuk a vasárnapom nem volt annyira happy, de - ez is  újabb észrevétel - hála istennek, nemcsak a jó dolgok múlnak el , hanem a rosszak is...Hátha ez a rossz arra lesz jó, hogy kölyköm picit megkomolyodik!!!!???? Na, asszem jó sokat locsogtam, de most jó a kedvem.....Szóval nagyon ÉLEK!!!!!!

Meglehetősen jó a kedvem. A hétfő-keddi szabadnapomon megint suvickoltam a konyhát: hihetetlen, hogy annak ellenére, hogy rendes vagyok otthon, de azért a főzésnek mindig vannak nyomai. Leszedtem a fűszertartót, csempét, mindent, üvegeket lesikáltam, csillog-villog minden, na de meddig???? Jó, persze élünk a lakásban, de tényleg a házimunka sziszifuszi dolog, befejezed az egyiket, kezdheted a másikat. Na nam baj, most nagyon örültem az eredménynek. Kivasaltam  mindent , bevásároltam, gyalogoltam egy jót, aztán megint szintetizátoroztam végkimerülésig.Más! Én nem értem, hogy hogy lehet, már lötyög rajtam a nadrág, de a mérleg  még mindig 87-88 kg között mutat.Most egy kicsit még  szigorúbbra veszem a diétát: áprilisra, a szülinapomra meg akarom  lepni magam valami új ruha félével, mert most már kicsit unom a tizenéves ruhatáramat. Igaz, hogy sok holmim van, és nagyon vigyázok is rá, de azért örülnék már valami újnak...Bár, ha sikerülne megint jobban lefogyni, akkor  arra a súlycsoportra is vannak kedvelt darabjaim, amiket már évek óta nem tudtam hordani, ezért szerencse, hogy nem a divatot követem, hanem van egy saját stílusom, ami mindig jól mutathat, nincs "Trend"-hez kötve, legfeljebb a kiegészítőkkel, táska, sálak, stb. lehet feldobni.Na, a végén egészen nőcisre sikeredett a szövegem...Nem ismerek magamra - talán ez a tavasz lehe?????Tegnap eladtam egy nagy konyhát, biztos vagyok benne, hogy nagyon szép lesz, a vevő szeretni fogja. Magával hozta a kis 7 hónapos babáját, hát meg lehetett zabálni olyan kis barátságos, mosolygós, kis kedves volt, meg nagyon vicces az elöl 2 szem fogacskájával, ahogy vigyorizott...Olyan jól esik a lelkemnek, hogy az ilyen kis ösztönlények mindig kedvelnek, ők, mint a kis állatok megérzik a belőlem érkező szeretethullámokat  és viszonozzák is...Na, most nekiugrom a konyhagépes katalógusoknak, hogy ajánljak a leányzónak mindent , amire a konyhában szüksége lehet. Szép napot mindenkinek. Várok néhány levelet a régi fiúktól, kíváncsi vagyok mit írnak magukról?

Nincs rosszkedvem, de mégis arra gondolok, nem fölösleges időpocsékolás ez a blogírás?Hiszen senkit sem érdekel, legfeljebb saját magamat _ mondjuk nem is másoknak írom, hanem magamnak, néha jó is visszaolvasni, bár ennek tükrében eléggé unalmas életet élek.....Otthon megint nagyobb munkákba vágtam bele, úgymint könyvespolc takarítás az egyik szobában. Minden könyvet áttöröltem, portalanítottam, s bár látszólag semmi változás, mondjuk kicsit nagyobb glédában állnak a könyveim, mégis olyan öröm töltött el, amikor végignéztem a munkám eredményén. Csütörtökön rámtört a gyakorolhatnék, és kb 50-szer játszottam el a szintin Balázs Fecó szépséges dalát: "Amikor vége....Maradj velem címűt. Istenem, micsoda ajándékot  kaptam az égiektől....Amikor  szép harmóniák jönnek össze, annyira jó érzés....Megint sikerült egy nagyon szuper könyvet kiolvasnom 3 nap alatt. A csokoládé folytatása, eszméletlen jó könyv, ez az írónő nagyon különleges stílusban alkot. Kicsit ugye boszorkányos a történet, de épp ez az izgalmas, hogy "mese", de mégsem....Jajj nagyon tetszett. Most meg egy , az inkákról szóló többkötetes könyvvel kezdtem foglalkozni, kíváncsi vagyok, hogy tetszik majd, mert ilyen jellegű könyv régen volt a kezemben./Talán a Passuth László "Esőisten siratja Mexikót" című volt ilyen, de arra már részleteiben nem emlékszem.../ Tegnap este kedves  Éva barátnőm szülinapját ünnepeltük a szokott társasággal, éjjel 1-re értem haza, kicsit táncikáltam, de nem volt az igazi. Drága barátosném igazán jó születésnapot mondhat a magáénak, lánya épp egy héttel ezelőtt védte meg a doktori disszertációját, fia nagyon jól van a munkahelyén, elismerik, sikeres, a családtól mosogatógépet, sütőt kapott a konyhába, ő maga nagyon csinos, egyáltalán nem látszik rajta az 56 év, szóval örültem, mert boldognak, kiegyensúlyozottnak, elégedettnek láttam, s azt hiszem meg is érdemli.
Sütöttem egy lavórnyi túróspogácsát, valószínűleg ízlett a társulatnak, mert az utolsó szemig elfogyott. Azt vettem észre, hogy a többiek, bár 8-10 évvel fiatalabbak mint mi "öregek" nagyon  öregesre vették a dolgot, alig-alig táncoltak, beszélgetni is érdektelen témákat vettek elő, szóval  nem volt egy nagy durranás. De azért mégis legalább nem otthon punnyadtam.- Voltam a doktornéninél, és  észrevette, hogy fogytam egy kicsit, nagyon megdícsért. Remélem, ha legközelebb megyek, megint sikerül 2-3 kilóval kevesebbnek lennem, aztán nyárra már egészen emberi formám lesz....Örülnék neki....
- Ma megint a munka frontján, de nem sokan vannak még az üzletházban. Talán majd délután....Reménykedjünk... Nnna, uff , én beszéltem

Olyan jókedvem lett....Egy gyermekkori szerelmem megtalált az iwi-n. Nagyon kedvesen írt, meg is hatódtam .Aztán az ő ismerősei között rátaláltam egy másik  régi fiúra....Írtam neki 2 sort, s hosszú választ kaptam. Még emlékszik a negyven évvel ezelőtti csókra, pontosan leírta hol, hogyan, mikor történt, esküszöm megkönnyeztem....Nagyon érdekes így utólag rádöbbenni, hogy akikkel valamiféle kapcsolatom volt így vagy úgy ennyi év után is  szívükben hordanak, nem felejtettek el, tavaly is jelentkezett egy régi diákszerelmem, s egy éve egy olasz férfi is, akiben állítólag szintén mély nyomot hagyott 3 éves kapcsolatunk.Lehet, hogy kevés az önbizalmam?????Ezt a szerencsétlen elvált exem nek köszönhetem, aki sikeresen beledöngölt  a földbe azzal, hogy  nem tudott jól szeretni, s azt hittem, nem vagyok elég jó nő, barát, ember, azért nem szeret. Mindenesetre nagyon jót tesz a lelkemnek, hiszen - még ha az emlékek olykor meg is szépülnek, de ezek a férfiak igazán minden érdek nélkül közölték , amit fontosnak tartottak, és azt akarták, hogy tudjam, hogyan emlékeznek rám szeretettel. Hogy ifjúkoruk egyik meghatározó személye voltam, tudtam olyan érzéseket kiváltani belőlük, amik egy életre is szólnak. Hát most ettől picit megint boldogabb vagyok, még ha a múlt vissza nem is hozható.....

Isteni volt ma reggel állni a napsütésben, s a símogató sugarak úgy kényeztettek, mint egy jó szerető.....Már azért is gondolom, hogy jön a tavasz, mert, hogy ilyen hasonlatok jutnak eszembe....Pedig a hormonjaim már biztosan nem működnek  úgy mint régen....De azért talán még van valami bizsergés...Nnnna!!!Zsuzsi viselkedj!!!!Tök jó kedvem van - teljesen indokolatlanul már megint. Hétfőn, kedden szabad voltam, hétfőn a szokásos  otthoni takarítok, mosok, főzők, bevásárolok program működött. Viszont kedden mentem a könyvelőhöz, utána pedig elmentem -ha már úgyis a közelben voltam - a Szépművészeti Múzeumba, és megnéztem a Medici kiállítást. Firenze maecenasai mindig is nagy figyelmet fordítottak a kultúra és a művészet felvirágoztatására. Érdekes volt a kiállítás, persze sok ismerős kép is volt, amelyek amúgyis a Szépművészeti Múzeum tulajdonában vannak. /Az Eszterházy Madonna, stb./ Mindenesetre megállapítottam, hogy szívesen éltem volna az 1500-as években Firenzében.../asszem most is szívesen élnék ott!!!!!/Ami a ruhákat illeti, kicsit nehéz lehetett mozogni bennük, de gyönyörű csipkék, bársonyok, érdekes szabásvonalak voltak divatban.Érdekes, hogy a francia nők ebben a korszakban nagyon  kitették a ciciket, az olaszok ezzel ellentétben, inkább zárt, a mellet kicsit megnyomorító felsőket hordtak. Hja a keresztény erkölcsök....Mindenesetre a festők fénykép hűségű , hatalmas, ember nagyságú , fínoman kidolgozott műveikben örökítették meg a felső tízezer prominens személyeit.Egyébként mindig is nagyon tetszettek a makettek, no a firenzei dóm kupolájáról is bemutattak egyet, meg néhány részlet lekicsinyített mását is megnézhettem. Szóval kellemesen és értelmesen telt a kora délután. Otthon  mindig jó, elvittem a függönyanyagot megvarratni, meg az ágyterítőt, hétvégére készen is lesz. Jönnek a gyerekek, unokák vasárnap ebédre, már előre örülök. Amúgy uszodában még mindig nem voltam. Nehezen veszem rá magam, hogy fürdőruhában mutatkozzam, még mindig szégyellem, hogy dundi vagyok, pedig már 3 kg-ot fogytam, de még vagy 20 kg-ot kellene......Jaj, jaj, de nehéz ez!!!!Pedig, ha úsznék, az biztosan segítene is a fogyásban....Mindig mondom, hogy erős akaratú vagyok, de azért sajnos nem mindenben!!!! Na, ha jön a jobb idő, és túl leszek a kis műtéten a lábamon, akkor tényleg nekiugrom...Becsszó!!!!Majd annyiszor szidom magam, hogy már szégyelljem, s akkor talán felbátorodom....Nevetséges nem? De hát az vesse rám az első követ, aki mindig minden elhatározását 100 %-osan teljesíti! Hah!!! Na, mára csak ilyen kis unalmas napló sikeredett, nem baj. Magamnak írom.

Ja, nem is írtam a múlt szombati unokákkal közös programról....Hát a  Hundertwasser kiállítás már végetért, a menyem egy rézkarcokat bemutató kiállításra akart  menni a gyerekekkel. Ugye már írtam arról, hogy 20 évig tanító néni voltam, tehát nekem kellett volna arról gondolkodnom, hogyan válhatna értékes emlékké a gyerekek számára ez a kiállítás, de én a 7 és 8 éves unokáimnak ezt még abszolute korainak tartottam, így egyszerűen elfogadtam ezt a lehetőséget, hogy együtt lehessek velük. Persze azért a magánvéleményem megvolt a dologról. Vettek két kis "munkafüzetet", amiből a menyem is , meg a gyerekek is olvastak egy-két dolgot, megkerestek egy-két képet, rajzoltak valami baromságot, de láthatóan nem nyűgözte le őket a kiállítás - Abszolute nem nekik való volt. Nekem viszont tetszett....Már megtanultam, ha a menyem kitalál valami roppant "intelligens" dolgot, ki se nyitom a számat, még csak megjegyzést sem teszek, hiszen ő a gyerekek anyukája, úgy neveli, oktatja őket, ahogy ő jónak látja. Még az is lehet, hogy jól csinálja, hiszen én is vittem annó a gyerekeket múzeumba, képtárba, legfeljebb próbáltam az érdeklődésüknek és koruknak  megfelelő  helyeket választani. Először a Közlekedési Múzeumban jártunk, aztán a Mezőgazdasági Múzeumban, ahol a magyarországi állatvilágot mutatták éppen be. Később, ahogy már a tanulmányaikban előjöttek történelmi események, akkor látogattuk meg a Nemzeti Múzeumban a Honfoglalástól kezdődő, különböző korszakokat bemutató kiállításokat, majd a Szent István -tól  kezdődő  és valahol a XVIII századig terjedő tárlatokat. És mindig csak egy kicsit, hogy ne legyen unalmas....Egy kisgyereknek ezek a rézkarcok semmit sem jelenthettek, hiszen az ábrázolt bibliai témákról semmit sem tudnak, a buja meztelenséggel ábrázolt képeket pedig nem értik....Na, mindegy Fő, hogy velük lehettem, foghattam a kezüket és szerethettem őket...
A két Balázsnak holnap lesz a névnapja, s mivel én dolgozom, ezért a múzeum után elmentünk ajándékot vásárolni......Tiszta anyagi csőd, de nem baj, nem sajnálom tőlük....Fő, hogy örömet tudtam szerezni!!!!!!! Utána még - egyedül - este elmentem moziba, és megnéztem az "Amerikai  gengszter" című filmet Denzel Washington főszereplésével. Annak ellenére, hogy nem szeretem az öldöklést, a vért  és az erőszakot mégis nagyo n tetszett a film...Egy ember nem csak fehér, vagy fekete, jó vagy rossz, hanem sokféle tulajdonságból van összegyúrva, és néha a legnagyobb csirkefogóban is vannak tiszta és mély érzések, szeretet, felelősségtudat, esetleg valamiféle "tisztesség".Végülis remek nap volt,  nagyon jó hangulatban értem haza....Csak ennyi volt, amit úgy éreztem, még le kell írnom.

Nagyon jó a kedvem, bár nem tudom miért....De sokkal jobb ilyen  hangulatban lenni, mint nyíkni....Én sem szeretem, ha valaki folyton panaszkodik, hát akkor nekem sem szabad ilyenformán szadizni másokat. És különben is....A  hét elején itt volt a tulajdonos, szerencsére nagyon kevés időt töltött itt, s nem is vitatkoztunk igazából semmin. Sőt az évvégén elfelejtett félhavi fizetésünket is megkaptuk, ami igen jókor jött - mindig , amikor a legnagyobb szükség van rá....hja az isteni gondviselés!!!!! Szerdán rengeteget - 4 mosásnyit - vasaltam, de azt is abszolute jókedvvel. A szomszéd Évivel egy jó nagyot sétáltunk, kellett a friss levegő, meg egy kis mozgás. Isteni, hogy nálunk még jó a levegő, szinte harapni lehet, és tényleg felfrissültem. Valahogy  "tavasz" szaga volt a vidéknek.Persze lehet, hogy ez csak projekció, mert kezd elegem lenni a télből....Csütörtökön takarítás, főzés olvasgatás, traccsolás, nagy lazaság. Pénteken pedig fodrász, utána a Bricostore-ban költöttem egy kis pénzt. Megvettem a tapétát az előszobába, függönyanyagot, és ágytakaróhoz valót gyönyörű bordó színben a hálóba, és még két bordó, gyönggyel hímzett párnahuzatot. Remélem valaki beszegi a széleket, egyébként nagyon feldobja a hálót. Annyira tetszik,  így minden úgy van, ahogy elképzeltem. És egyáltalán nem sok a bordó!!!!!Nagyon finom, meleg kuckós a szoba, pont ahogyan én szeretem....Vajon, ha lenne férjem, engedné-e, hogy ennyit foglalkozzam a lakással????És vajon örömet szereznék-e vele????Lám a szingliségnek is vannak előnyei......
Más...Ami a cukorbetegségemet illeti két hete nem ettem cukortartalmú ételt, jóval kevesebbet kajálok, de eléggé megvisel időnként a tudat, hogy ezt sem ehetem, meg azt sem....Szerintem kb 2,5 kg-ot fogytam, amit a nadrágomon is érzek, sőt a fodrászom, aki csak másfél havonta lát, észre is vett. Örülök neki, de nem bánnám, ha kicsit jobban csökkenne a súlyom...Istenem, hogy ez a dolog is már vagy 25 éve téma, pedig példát vehetnék a barátnőimtől, mert egyik sem túlsúlyos, jobban vigyáztak magukra, de hát eső után köpönyeg....Sajnos /?/ imádok főzni és enni is!!!!!  Pénteken gulyáslevest csináltam a gyyerekeknek , de én nem nagyon eszem belőle . Ma például megint valami Norbi kaja lesz ebédre, délután pedig salátát fogok enni párizsival, kemény tojással, és este otthon már semmit, vagy maximum egy narancsot. Már gyűlik is a számban a nyál, mint Pavlov kutyájának. Hát ez a baj, de azért ez is ténylegesen egy örömforrás....
Megint más: Hétfőn elmegyek úszni Csillaghegyre, megnézem, mik a lehetőségek, szauna, esetleg masszázs van-e? Kíváncsi vagyok mennyit tudok majd úszni egyhuzamban? Remélem, nem lesz senki ismerős, aki előtt zavarban lennék a dundiságom miatt...Az idegenek meg le vannak......Ja, megint elkezdtem szintetizátorozni, újra gyakorlom az akkordokat, mert szeretném a tudásomat fejleszteni. Lehet, körül is nézek a neten, hátha van valaki, aki okítja a szinti használatát, mert sok dalt tudok, igazán jól, de szeretnék sokkal profibb lenni, és nem csak a nosztalgia-dalokat játszani, hanem a jelenkori kedvenceimet is szívesen énekelném. Jó lenne egy mikrofon is, majd egyik szintis haveromnál rákérdezek........Szóval  valami energia túltengés van bennem, biztosan jön már a tavasz.......Olyan jó lenne szerelmesnek lenni, még ha ez teljesen irreális  vágy is, de annyira tele vagyok  vitalitással, nem is tudom miért??????Na, mára ennyi.....Puszilom a világot!!!!!!!

Nahát!!! Ma reggel csupa jó dolog volt. Kényelmesen elkészültem, Juci barátnőm várt a Batthyányin, hogy odaadja a lottószelvényeit, mert jövő héten síelni mennek. Ő is felszabadult, mert a CT semmi rosszat nem mutatott. Én mondtam neki, hogy így lesz. Egyértelmű, hogy a lelki nyavajái miatt vannak a szédülései, meg a fogyása is. Amíg rendbe nem teszi a pasi-dolgait és el nem dönti végérvényesen, hogy kivel akar élni, addig nem is hiszem, hogy javulni fog a közérzete. De azért zárójelben, írigység nélkül, azért csak könnyebb elviselni a nehézségeket, ha közben egyhetes síelésre utaznak  Ausztriába....Mondjuk oldalkocsi is van, mert a pasijának a huszonéves skizofrén lánya is megy velük, hűűűű de happy lesz....../Na ezt sem írigylem!!!/ Milyen kár, hogy sosem volt bátorságom próbálkozni a síeléssel, bár ez a szórakozás amúgy sem az én pénztárcámhoz való..../Valószínűleg az utóbbi hozta  az előbbit..../ A villamoson átmentem süketbe, a fülemben a CD szólt, George Michel, imádom a pasit....A Kosztolányi téren várakozva a ragyogó nap felé fordítottam az arcomat, és igen kellemes volt érezni, hogy már van egy kis melege....Talán még el is mosolyodtam az élvezettől, s akkor vettem észre, hogy egy 45 körüli /!!!!!/ pali többször is rámnéz, elsétál előttem, visszafordul. Picit zavarba jöttem, végigvizslattam magam tetőtől talpig, nem szakadt-e el valamim, nem lettem sáros, nem kenődött-e el a szemfesték, stb. Milyen hülye az ember, már teljesen elszoktam attól, hogy valakinek esetleg szimpatikus lehetek, esetleg valaki úgy néz rám mint egy NŐ-re. Pedig ez most  az volt, biztosan, mert még fel is szállt a 72-esre, rámmosolygott, én elpirultam, de egy félénk visszamosolyt azért megkockáztattam. A Maxiban dolgozó lányok közül kettő is odaült, üdvözöltek, kérdeztek, s így már a pasi nem mert  bepróbálkozni, a következő megállónál le is szállt, de még visszanézett és mosolygott.....Lehet, hogy semmi különös, mégis felpezsdült  egy picit a kedvem. Lehet, hogy mégiscsak jön a tavasz??????

Sajnos a doktornő mindenképpen fontosnak tartotta, hogy elkezdjem szedni a gyógyszert. Érdekes módon olyan nagyon nem lombozódtam le. Van bennem elhatározás, hogy amennyire csak tudom, betartsam a diétát, cukros dolgokat ne egyek, minél több zöldség, gyümölcs, hús, de csak módjával...Egyszerre fele annyit szabad csak ennem, mint általában szoktam. Reggelire eszem teljes kiőrlésű kenyeret, aztán többet nem  egész nap, csak husi, fözelékféle, vagy zöldség, vagy NORBI Update kaja és estefelé egy kis túró, vagy sonka, vagy sajt kenyér nélkül. Sajnos az orvosság fog, vagy amiatt, hogy kevesebbet eszem van kis gond , nem tudom....Hétfőn voltam a János kórházban, van egy kis csomó a bokámnál, a főorvos úr szerint valami ízületi csomó, tavasszal, ha már nem kell csizmában járni, kioperálja. Remélem  nem lesz gond ezzel sem... Barátnőm tegnap ment CT-re a fejét vizsgálják a szédülései miatt, aggódom érte, de bizakodom, hogy neki sincsen komoly baja. Együtt voltunk tegnap délután, nagyon jót beszélgettünk, Megint megállapítottam, hogy azért nem véletlenül választottam őt barátnőmnek, mert a pasi-ügyei ugyan tragikusak, de egyébként egy rendkívül jó lélek. Együtt látogattuk meg a kórházban a 96 éves apósát, hát egyszerűen bámulatos volt az a szeretet, kedvesség, ahogy  gondoskodott róla, megetette, átöltöztette, rendbe szedte az ágyát, tiszta holmit hozott neki, szóval elismerésre méltó egyszerűséggel, kedvesen  törődött az öreggel, aki láthatóan  örült a  figyelemnek.
Ebből is látszik, hogy alapvetően egy nagyon jó ember Juci, de hát mindannyiunknak vannak zűrös dolgai, kinek mi...Sajnos nem vagyunk tökéletesek, hiszen emberből vagyunk.
Más....Tegnap este váratlanul felhívott a kisunokám, meglepően beszédes volt, és  még a gyomrom is  reszketett az örömtől, hogy milyen szeretettel beszélgetett velem. Annyira imádom ezt a kislányt. Hétvégén a fiamékkal, gyerekekkel együtt elmegyünk a Hundertwasser kiállításra, jó kis program lesz, s így együtt lehetek velük, közös élmény , dupla öröm.... Otthon jól kifárasztottam magam, mert kimostam az ülőgarnitúra fehér huzatát, kivasaltam és visszahúztam. Hát elment vele a délelőtt. Utána vásárlás, fözés, de azért maradt időm pihenni is, és annyira élvezem az otthonomat. Egyre jobban szeretek otthon lenni, és már előre örülök, hogy tavasszal a garázst és a kazánházat is rendbehozom, mert nagyon sok kacat van lenn, és selejtezni kell, meg a padlózatot megcsináltatni. Fogalmam sincs, hogy mibe kerül, de szeretném, ha ott is olyan tisztaság és áttekinthető rend lenne, mint fenn. Pont tegnap láttam a tv-ben egy design csatornán egy lakást, ahol olyan káosz volt, hogy borzalom, és a lakberendező meggyőzte a tulajdonosokat, hogy a m ár nem használt, de még jó dolgokat vagy próbálják eladni a bolhapiacon, vagy adják oda ilyen szeretetszolgálatoknak, hogy mások esetleg tudjanak örülni bizonyos tárgyaknak. Óriási változást jelent, ha mindennek van helye és nem egy "szemétdomb"  valakinek az otthona. Egyre inkább igényem a rend, akkor érzem jól magam, ha minden helyiség olyan, hogy bárkit nyugodtan beengedhetnék. Persze nem sokan járnak nálam, de ez nem is  másoknak szól, hanem magamnak!!!!! Ma lesz sok tennivalóm, úgyhogy abba is hagyom, mindenesetre kicsit pozitívabb mostanában a közérzetem. Talán a Jóistenbe vetett végtelen bizalmam, hitem  miatt érzem magam jobban, mert remélem, hogy segítséget kapok fentről a kis céljaim eléréséhez, és az egészségem visszanyeréséhez. Szép napot Nektek is!

Hónapok óta foglalkoztat a gondolat: én pozitívan vagy negatívan gondolkodom-e???
Alapvetően mindig is optimista voltam - bár az élet nem annyira igazolta  optimizmusomat, de az biztos, hogy nagyon értékeltem mindig is, hogy a Jóisten egészen mostanáig egészségben tartott, s amikor itt-ott látok, hallok beteg emberekről újságcikkeket, tv-riportokat, bizony ezredszer is hálát adok az égieknek, hogy 57 év alatt nem kellett sokszor nyomnom az ágyat, vagy szenvedni különböző fájdalmas betegségek miatt. Be is látom, hogy talán a legfontosabb dolog ez az életben, és minden egyéb csak ezután jön...De az is igaz, hogy igyekeztem viszonylag egészségesen élni, nem iszom, nem dohányzom, és 15 éve  nincsenek
méltatlan , kicsapongó kapcsolataim /erre ugyan nem vagyok büszke, de nem is szégyellem..../Az élet így hozta....Sok olyan  újságcikket, tv riportot, blogot  láttam, olvastam, hallottam, ahol az emberek a pozitív gondolkodásról úgy beszélnek, hogyha Te úgymond pozitívan gondolod a dolgokat, akkor bejönnek, az álmaid megvalósulnak, megtalálod a társad, kilábalsz a bajaidból, betegségedből...Azért ez nem egészen így van....Hiszen mikor úgy érzed sok gond van körülötted, akkor megpróbálsz tenni valamit, hogy helyére tedd a dolgokat, segíts magadon - Isten is megsegít, de van egy pont, ahonnan már  nem tudsz tovább lépni, megáll a tudomány, és hiába lennél pozitív, nem történik semmi változás. Csak egy, személyes példa: Nagyobbik gyermekem informatikus, vezető beosztásban, jó helyzetben, sikeres, boldog családapa. Vele minden rendben van. A kisebbik fiam is értelmes, okos, de mégis valami átok ül rajta. Pár éve elvesztette az állását, és nem képes kilábalni ebből a helyzetből. Pár hónapig már boldogok voltunk, mert felvették egy céghez internetes moderátornak, de amikor a próbaidő lejárt, elküldték. Ilyenkor nem kötelesek megindokolni, miért? Látszólag nem volt a munkájával semmi gond....Ő teljesen maga alatt van, azt mondja, nem képes 29 évesen elmenni tanulni, nem is tudja, mit szeretne csinálni. Nagyon jól ért felhasználói szinten a számítógéphez, grafikákkal foglalkozott a régebbi munkahelyén, s azóta sokat fejlődött. e papírja nincs erről, meg a jelentkezéseit szinte mindig elutasítják. Nos itt hiába a pozitív gondolkodás, egyre reménytelenebb a helyzet, olykor alkalmi munkákkal keres pár ezer forintot, de szerintem az önbecsülése valahol a béka feneke alatt van, ugyanakkor nincs benne elég erő , a "csakazértis megmutatom" érzés abszolút hiányzik belőle, csak a letargia van, és a struccpolitika, hogyha nem beszélünk a kérdésről, akkor nincs is olyan nagy baj.....Én pedig egyre jobban rettegek: mi lesz, ha én már nem tudok majd dolgozni, hogyan fogom fenntartani a lakásunkat, és őt személyesen. Mert ugye amíg énnekem lesz egy szelet kenyerem, addig neki is lesz egy fél, hiszen a gyermekem, na de neki élni kellene a normális életet, család, gyerekek, saját otthon......Mi lesz vele, ha én nem tudok már annyit összeszedni, hogy kettőnknek is elég legyen? Kihez forduljak? Ki tudna segíteni? Nem is nekem, hanem neki??????? Hát most hogyan gondolkodjak pozitívan??????



 

Hétfőn laborba kellett mennem, a doktornő rájött, hogy egy éve nem voltam vér-és vizeletvizsgálaton.....Pillanatok alatt elintézték a szurkálódást, de utána az egész szabadnapomon olyan kókadt voltam, ugyan főztem is vasaltam is, de amikor nem , akkor el-el bóbiskoltam, pedig ez rám egyáltalán nem jellemző....Ma reggel egy lehetséges klienshez mentem konyha méretet venni, s útközben hívtam a doktornőt az eredmények miatt: A cukrom 7,2, ami nagyon magas és szerinte gyógyszert kellene elkezdeni szedni.....Genetikai örökség, édesanyám is  17 éven keresztül viselte ennek a betegségnek a szövődményeit is, és számomra ez borzasztóan félelmetes.....Tudom, hogy kövér vagyok, le kellene fogynom, viszont ehhez óriási önfegyelemre van szükségem....Az első döbbenet és rémület után a második gondolatom rögtön az volt, hogy megpróbálok a doktornővel beszélni, hogy még adjon egy kis haladékot, ha nem veszélyes, hogy megpróbáljak orvosság nélkül javítani a cukorszintemen, már gondolatban azon jár az eszem, hogy hogyan fogom kialakítani az újfajta táplálkozási szokásaimat, mert  NEM AKAROK BETEG LENNI!!!!!!/Mintha ez csak elhatározás kérdése lenne......./Nagyon remélem, hogy a pillanatnyi realitás, a cukorbetegség fenyegető réme talán segít a fejemben eldönteni, hogy megpróbáljak még visszafogottabban étkezni. Ehhez hozzátartozik, hogy meglehetősen kevés fizikai örömérzésre van lehetőségem, s valószínűleg ezt kompenzálom évek óta a jó ízek, finom ennivalók szeretetével, hát most erről is le kell mondani, vagy legalábbis csökkenteni kell nagyon.....Ugye lesz erőm, nem mondok csütörtököt???????Régóta mondom, az egészség a legfontosabb, minden csak utána jön, mert ha nem vagy egészséges, akkor nem tudsz úgy élni, ahogy szeretnél, nincs annyi energiád, nem tudsz felnőni a feladatokhoz, és az apró örömk sem találnak annyira meg, ha rossz a közérzeted, vagy tele vagy félelmekkel!!!!!!!Furcsa ez az érzés, ami most bennem van- félelem és remény keveréke, remélem a remény és az akarat győz!

Jellemző!!!!!!!!A szemét BKV piszkosul megemelte a tarifáit, közel 20.000.-Ft a Pomáz-Békásmegyer - Batthyányi tér- Törökbálint-ra vonatkozó bérletek ára. A Bp-en kívüli részre egyszerűen megszüntették a nyugdíjas bérletet. Ezzel szemben a járatokat ritkítják, ha este nem érem el a 21.05-ös HÉV-et, ott kell ülnöm 35 percet, hogy haza tudjak menni....A törökbálintra menő 72-es buszt nem fűtik, kicsit sem. Az egész város - bár már egy hete mondja a meteorológia, hogy  lesz ónos eső, meg enyhülés, ami után estére lefagynak a tócsák, stb, - korcsolyapálya, mondjuk én is szívesen leszúrnék egy dupla Rittbergert, de valahogy mégsem annyira vidám a dolog. A templomból kijőve két 75 körüli bácsi, néni bottal félelmetes látványt nyújtott....A nénit elkísértem a villamosmegállóig, kétszer majdnem magával is rántott, a villamosmegálló a sínek felé lejt, esküszöm halálfélelmem volt......Sószórás? Minek? Hiába van ott a láda sós homokkal, senkit nem érdekel a BKV-től, hogy a hülye, munkába menő utasok hogyan balettoznak. Senki nem intéz semmit, vasárnap van, na haszte, legfeljebb többen kerülnek kórházba, és akkor mi van???Baleset  esetén még a vizitdíjat sem kell fizetni a parasztnak, igaz? Elszomorító az érdektelenség, sem a közterület-mit tudomén nem foglalkozik az ilyen jellegű problémákkal, sem a BKV. Abszolute szervezetlenül mennek a dolgok. Ugyanúgy a MÁV-nál is, lásd a szerdai 10 cm-es hó hatását a munkakedvükre....Számomra érthetetlen, hogy senki nem felelős semmiért, nem akarok demagóg lenni, de azért európai fővárosban mégsem kéne ilyen áldatlan állapotoknak lenni, csókoltatom a "kedves" Demszky urat.....Kíváncsi leszek, hogy emellett az időjárási viszontagságok mellett hány látogató lesz az üzletben?????Már előre rettegek az estétől, hogy a sötétben hogyan fogunk csúszkálni hazafelé?????? Hát akkor most ennyi....meg egy bambi....

 Nagyon régen jutottam a számítógép közelébe, a karácsonyi készülődés és néhány nem várt kellemetlenség miatt. Most már elkezdődött az Új Év, s próbálom visszaidézni, hogyan is zajlott az év vége...?Kollegámmal úgy állapodtunk meg, hogy mivel rengeteg szabadságom van még benn, szívesen nem jönnék egy héttel karácsony előtt, hogy szép kényelmesen, jókedvűen tudjak készülni a legkedvesebb ünnepünkre....Hááát mit mondjak, ember tervez, munkaadó végez....Már 19-én be kellett jönnöm, mert őrült makedón főnökasszonyom, - pont a lányom lehetne -  éppen aktuálisnak talált egy olyan szállítást, s annak levámoltatását, és kiszállíttatását, amihez tulajdonképpen semmi közünk, de így nekik könnyebb, ha rajtunk keresztül adódik el az áru....Délután 3-ra derült ki, hogy a vásárló ahelyett, hogy ígérete szerint bejött volna az üzletbe fizetni, éppen valamelyik bíróságon b...ta a rezet, persze se telefon se bocsánatkérés. Egy nap elcseszve. 20-án hosszas kavarások, rossz szájizű telefonok, és én otthonról navigálom a kamiont, a vámosokat, a főnöknőmet, a vevőt, izgulok, hogy még azelőtt kifizesse az árut, mielőtt a raktárához ér, mert mi van, ha nem fizet...????Ez ment egész nap, este 5 és 6 között végre  befizette a pénzt, az áru megérkezett, minden rendben volt, de én addigra már teljesen készen voltam...Közben  kora délután megérkeztek az unokák, velük sütit sütöttem, de ötpercenként csörgött a telefon, vagy nekem kellett valakit hívni, szervezkedni, szóval nem volt egyszerű. Este úgy  6 óra körül megint telefon, a kisebbik fiam, aki velem lakik: Anya, gyere fel /a tetőtérbe/ nagyon szarul vagyok....Rohanás fel, orvost hívtam, 39,3 a láza, arcüreggyulladás, unokákkal taxiba, ügyeletes gyógyszertár, orvosság haza, aggódás.....Másnap karácsonyi ajándékkészítés a gyerekekkel a szülőknek, mégcsak nem is nagyon lelkesedtek eleinte, aztán szerencsére azért tetszett a feladat, szépen meg is csinálták, mivelhogy szerettem volna ráébreszteni őket /nevelési célzattal/, hogy ajándékot adni is jó, nemcsak kapni....Közben rohangálás fel a fiamhoz, lázmérés, orvosság beadás, infralámpázás, stb, mert egy 29 éves gyerek is "gyerek", ha szarul érzi magát és beteg.... Mikor este elvitte a menyem a kicsiket, akkor  kezdtem kicsit jobban érezni magam, de a kölyöknek még 2 napig pokoli fájdalmai voltak, s ilyenkor egy anya lelke jobban fáj, mintha saját nyavalyája lenne.....23-án délelőtt utolsó nekifutás, vásárlás, este a kollegákkal kis karácsonyi összeröffenés......Hál isten 24-ére már teljesen láztalan volt a kölyök, és már kezdett megjönni az étvágya is, de rengeteget aludt, mindig fel kellett ébreszteni a gyógyszer vagy a lámpázás miatt. Közben karácsonyfa felállítás, díszítés, halászlé főzés, ajándékok csomagolása. Este 6 körül aztán "Jézuskáztunk" kisfiamtól színházjegyet kaptam, dupla öröm, mert vele fogok menni majd....A karácsonyi angyalka egy félórára átrepült az otthonunk felett, de bevallom nem éreztem azt a boldogító feelinget, ami a régi karácsonyokat jellemezte.....Addig igazán szépek a karácsonyok, míg gyerekek vannak a családban....Picit írigylem is a nagy fiamékat, mert nyilván náluk teljesen másképpen zajlott a készülődés is, meg a szenteste is. Jövőre ki kellene találni valamit, hogy velük lehessek, majd felajánlom, hogy segítek a főzésben, csak együtt lehessünk Karácsonyeste....25-én hála istennek a főzőcskézés elterelte a figyelmemet a magányosságomról, kacsacombokat sütöttem és két nagy csülökből isteni "csülök Pékné módra" kerekedett, természetesen párolt lila káposzta is dukál hozzá, a kacsához még krumplipüré,  elkészült egy lavór "Tiramisu", szóval minden elkészült estére, 26-án már csak apró kis feladatok, s délre jött a kis család, plusz az exem a lányával, meg a kisebbik fiam barátnője, úgyhogy 9-en voltunk.   Jézuska osztás, hálisten mindenki örült az ajándékoknak.  Gyönyörűen megterítettem a fele társulat az étkezőben, a másik fele a nappaliban  fogyaszthatta el a" tudod anyu, biztosan azért tudsz olyan fini kajákat csinálni, mert a szívedet is beleteszed" című ebédet..... Ebéd után társasoztunk, beszélgettünk, újabb angyal szállt át felettünk, az egész Karácsonyban ez ér a legtöbbet, az a szeretet, ami ilyenkor szinte tapintható.....Szerencsére mi máskor is nagyon nagy szeretetben élünk, csak kevés időt tölthetünk együtt, messze lakunk egymástól, más a munkarendünk, stb, stb.... Este 9 körül mentek el, utána vagy két óra volt, hogy "szoba- és konyharend legyen újra.... A 27-e, 28-a mosással, vasalással telt, hiszen  összegyűlt egy csomó szennyes. 29-30-án dolgoztam - inkább "pihentem" sajnos, mert nem nagyon jöttek  vevőjelölt látogatók...31-én eldöntöttem, nem megyek sehova buliba, pedig két helyre is hívtak, de csak csöndes, nyugis papucsos, öreges szilveszterre vágytam, nem lett volna kedvem megint kajákat csinálni, amit viszek a buliba, nem akartam  sem enni  sokat, sem inni nem kívántam, és még a táncolás sem vonzott annyira, kimerítettek a karácsony körüli események.....Így volt jó, a gyerekem már egészen tűrhetően érezte magát, jött a kis barátnője is, egy darabig velem voltak, aztán felmentek a saját részükbe, éjfélkor vissza, koccintottunk, boldogabb évet kívántunk egymásnak, ennyi.....Sok telefon, sms jött én is hívogattam a szeretteimet, küldtem "jópofa" üzeneteket, 2-kor pedig lefeküdtem. 1-én templom, utána lencseleves, sült hús, saláta, süti, pihizés, olvasás, szomszédolás, szóval abszolut lazaság.. 2-án orvosnál, a vérnyomáscsökkentőimért, de a doktornő laborba is küld, mert nézni kell a cukorszintemet, meg a koleszterint.....Nem nagyon örülök, mindig félek, hogy egyszer valami rosszat mutatnak a számok. Beutalót kaptam a J. kórház sebészetére is, van a lábomon egy csomó, annak is utána kell járni....Hát ettől sem  élvezek el, nagyon félős vagyok..3-án aztán elegem lett a semmittevésből, nekiálltam megint  takarítani, vasalni, átrendeztem  egy kicsit a szobáimat, íróasztalt, szekrényt tologattam, az eredménnyel nagyon elégedett voltam..Én biztosan nem vagyok normális, mert egyből jobb  és bizakodóbb lett a hangulatom, hogy kitűztem egy célt, és azt jól megcsináltam, ettől rögtön jobban is éreztem magam. Hát igen, sikerült magamat abszolute "sikerorientálttá" nevelni....Nem biztos, hogy ez annyira jó, mert ritkán tudok "kikapcsolni" állandóan, és kényszeresen csinálnom kell valamit......Viszont utána akkor elfog a "pozitív életérzés" és feltámad bennem a remény, hogy talán majd megoldódnak a gondok lassanként.....Furcsa egy állat az ember.....Hát ennyi volt a két hét dióhéjban, most jönnek a dolgos hétköznapok, meg a gondok, de azért vagyun k, hogy a problémákat jól kezeljük, s lassacskán megoldjuk.....Reménykedem!!!!!!..

Nem tudom, mit gondoljak magamról......Itt rinyálok a barátságok lelazulásáról, kételyeim merülnek fel a barátságaim mélységéről és ekkor, - csodák csodája - jön egy telefon:
Szia! Ibolyának 11-én van az 50. szülinapja, este megyünk szerenádozni, ugye Te is jössz????Hát persze, hogy megyek....Némi kis visszapillantás: A baráti kör régi pedagógus kollegáim és csatolt részeikből alakult ki a 80-as években. Ebből a "szívbéli" egyik barátnőm az "igazi", de a többieket is szeretem, csak sajnos bővült a kör, és a nagy csapat már nem olyan könnyen működik, olykor óriási politikai, szemléletbeli különbségek zavarják meg az amúgy idilli és sokak által írigyelt összhangot. Én is hibás vagyok, hogy nem tudom a munkám miatt már velük járni az országot, vizitúra, gyalogtúra, "hülye túja" , ahogy az egyik kisded annó megjegyezte /azóta is idézzük az elfáradt kiskorú dühös reagálását/Szóval megint összejön a CSAPAT....Közös ajándék, bár a csapat egyre kevésbé engedhet meg magának plusz költségeket, de azért az 50 éves szülinap az mégis különleges. És a szerenád...Már legalább 10-15 éve csináljuk, hogy este 8-9 között az ünnepelt házához gyülekezünk, gyertyafénynél/a forró viasz összeégeti az ujjunkat, mert megint nem gondoltunk az alátétre..../és jön a "Dalárda" Újra itt van, újra itt van a nagy csapat, Üüdv rád és házaad népére, Azért vannak a jó barátok, Nemcsak a 20 éveseké a világ és Boldog-boldog-boldog születésnapot.......És jönnek a nagy beszélgetések, az emlékezések előző nagy szülinapokra és egy pár napra megint helyreáll a lelkünk, mert együtt voltunk és nagyon jó volt együtt.....Plusz kérés nélkül értem jöttek, utána hazavittek, nem kellett bumlizni sárban, latyakban, szóval törődtek velem, kedvesek voltak hozzám, valakik szerettek...És ettől most megint jobban érzem magam.Hiába, na Ádvent van....várjuk a kis Jézust, úgylátszik sokunknak telik meg újra és újra a szíve reménnyel, szeretettel, és ez még ebben az elvadult, hajszolt világban is örömet ad...Mégiscsak szép az élet!!!!!!

A telefonálás megtörtént. Barátnőm a legutóbbi két alkalommal teljesen maga alatt volt, tényleg nagyon aggódtam érte. Most pedig teljesen hideg fejjel elmesélte az eseményeket, hogyan próbálkozott a férjével, hogy visszamenjen hozzá, de a pali nem úgy reagált, mint ahogy várta, innentől kezdve 180 fokos fordulat. Mégis visszamegy a szeretőjéhez, akit eddigi saját bevallása szerint már nem is szeret, és azt  mondja "más világ" fog következni, csak a saját érdekeire fog koncentrálni. Úgy érzem, most már sokszor nem mond igazat, a szívem mélyén szomorúság is van, mert összevissza kavar, és nekem pedig mást mond, aztán elfelejti, hogy mit mondott és új helyzeteket talál ki, szóval magam sem tudom, barátnőm-e még? Velem mindig kedves, szeretetteljes, de hát miértis ne lenne, viszont a sok hazudozás megkérdőjelezi a kapcsolatunk minőségét.Édes Istenem, de furcsa ez az egész.....Vajon ő a szívében legbelül hogyan vélekedik a már  negyedszázados barátságunk jelenlegi helyzetéről?????? Most megint  arra gondolok, hogy én a barátaimnak sohasem hazudok, tényleg 100%-osan őszinte vagyok, sosem szépítem a dolgokat, ha jó, ha rossz rám nézve, a valódi arcomat mutatom. Annyi róható fel, hogy nem mindig mondom meg az őszinte véleményemet a dolgaikról, mert nem akarom bántani őket . Nekem furcsa az, hogy összevissza csalják a férjeket, szeretőket, és még csak különös lelkiismeretfurdalásuk sincsen. Lavíroznak a  férfiak között, és mindenkiből kihúzzák azt, ami számukra kedvező. Ezért cserébe olykor a testüket, olykor a lelküket adják, de vigyázva arra, hogy  egyik kapu se legyen végleg bezárva. Én sohasem tudtam volna így élni.  Én, amikor rádöbbentem, hogy tönkrement a házasságom, és nem sikerült rávennem a férjemet, hogy dolgozzunk rajta, akkor elváltam, és vállaltam a kockázatot, hogy nem lesz könnyű egyedül, de nem kavartam összevissza, hanem a válással tiszta helyzetet teremtettem, és azóta sem  bántam meg, sőt így tudunk egymással normálisan beszélni, a gyerekeket sem befolyásoltam, nem hangoltam ellene, a kapcsolatuk olyan, amilyet ő kialakított velük. Nem vagyok a volt férjemre féltékeny, mert a fiúk tartják vele a kapcsolatot, így normális.  Lehet, hogy ezek a barátságok nem is érnek semmit??????Csak én akartam, én ragaszkodtam ezekhez az emberekhez??????Nem, azért ez nem így van....Csak most  valahogy nem az igazi....

Aggódom....Dá, mint kiderült járt pszichiáternél, és ahogy a blogjából kihámoztam antidepresszánst kap, ami mellett inni öngyilkosság......és még csak 32 éves...Okos, csinos, különleges, de ha nem hagyja abba az önemésztést, tönkre fogja tenni magát, és én nem tudok ebben segíteni, mert csak virtuálisan tartottuk a kapcsolatot, s nem avatott be részletekbe, hogy miért így reagálja le az élete problémáit...Nem merek anyáskodni felette, de nagyon sajnálom, hogy nem lehetek a tanácsadója.....Kéretlen jótanácsokat pedig nem adok, mert azt  szerintem mindenki útálja....És akkor patt helyzet....

Juci, az igazi barátnőm szétesik, már-már ő is az önpusztítás útjára lép...És én nem tudom, mit tegyek? Eddig mindig mellette álltam, és drukkoltam, hogy boldog legyen, de belül sokszor éreztem, hogy iszonyatosan sok hibát követ el, és ezeknek a játékainak nem maradhat el a rossz következménye....Most tele van félelmekkel, döntésképtelen, bizonytalan, talán most döbbent rá, hogy mi is vár rá, s emiatt az idegösszeroppanás határán lavíroz. Hogyan segíthetnék rajta??????Szerintem csak úgy, hogy ha szüksége van rám, mindig rendelkezésre álljak, de a problémáját neki kell megoldani....És most felhívom  telefonon, mert este már nem hívott vissza és én félek.....
MIÉRT?????????Vajon van-e olyan ember, aki rám gondol, és szeretne nekem segíteni????Szerintem nincs.....MIÉRT?????

Jaj, hogy milyen egyszerűnek tűnik néha boldog pillanatok elérése: Tegnap este szokásosan 10 óra körül értem haza. Sajnos nem tudtam ellenállni a csábításnak, s a gyomrom korgásának és megvacsoráztam, persze a cicának "Cincikének" is adtam enni, a kis drága az utcasarkon már várt rám....Na, jó, egy kicsit tv-ztem, de már bevallom nem is emlékszem, mi volt a műsor, nagyon elálmosodtam, fogmosás, és indultam a hálóba. Hát a látvány, ami elémtárult, hangos kacagásra késztetett: Cincike az ágy baloldalán levő kisebb párnára hajtva fejecskéjét BETAKARÓZVA!!!!egyik mancs kinn a szemét  takarja, édesdeden alszik. Hát annyira vicces volt a látvány!!!!!!!Persze a lámpagyújtásra felriadt, de aztán , mikor végre ágybabújtam, a szokásos pozitúrában a paplan tetején a térdhajlatom mélyedésében bevackolta magát és nyugodtan aludt tovább....Nem volt szívem kidobni....Lehet, hogy nem egészséges, de nagyon remélem, hogy mivel tiszta cica, nem történik semmi baj....Kis hálótársam!!!!!

Kivételesen jó két estém volt, s mindkettőt Váry Évának köszönhetem. A "Rose" című monodráma és a "Piaf" c. darab interpretálása  kathartikus élményekkel ajándékozott meg. A darabok gondolatai és a művésznő játéka olykor megríkatott, olykor mosolyra, sőt kacagásra késztetett. Ezekért az élményekért és a szép zenéért is érdemes volt színházba menni. Ünneppé változtatott 2 hétköznapot. Köszönet a művésznőnek, aki szerintem semmivel sem kevesebb Tolnay Klárinál, vagy  Ruttkainál, s szerintem egyre népszerűbb a közönség körében. Már készülök a következő előadásra: Harold és Maud, remélem ott sem fogok csalódni.Nem iszom, nem dohányzom, nem kávézom, nem nőzök, nem pasizok:  Színházba járok!!!!!!!

Annak ellenére, hogy ma vasárnap van, kevesen jönnek az üzletbe....Pedig a hétvégi napok jelentik a reményt, hogy valaki vásárol is valamit.  1óra, és még szinte semmi.....Már reggeliztem, e-mailokat néztem, most majd folytatom a tegnapi konyha elemlistájával, de egyelőre kilátás sincsen arra, hogy eladjak valamit. Tegnap megint a düh, hogy az általam előkészített eladás a kollegámé lett, mert a tetű kliens nem mondja, hogy velem már mindent megbeszélt, a kollegám meg örül, hogy milyen ügyes.....Nagyon elégedetlen vagyok folyamatosan, hiába próbálom a régebben bevált természetes viselkedéssel, kedvességgel, szolgálatkészséggel, szakmai tudással behálózni a vevőjelöltet, valamiért ez mostanában nem működik....Lehet, hogy tényleg az is számít, hogy nem vagyok szép és fiatal???????Na, de bocs, két éve sem voltam az......Otthon ,mindig jól érzem magam, a környezetem tiszta, rendezett, barátságos, elegáns, jól főzök, imádok olvasni, ezek a dolgok , beleértve a háztartási munkákat is, jól működnek. A beinvesztált fáradság, szorgalom, hozzáértés MINDIG!!!!!! meghozza a gyümölcsét. Itt benn a munkahelyemen pedig feleslegesnek érzem magam, trónfosztottnak, kijátszottnak, elveszettnek, magányosnak. Gondoljátok el....10 órát ülni /állni, döglődni a hátfájás miatt/ egyedül, senkihez sem szólni - a vevő az nem ugyanaz... Igen, lehet, hogy itt volna az ideje a valódi nyugdíjas létnek, csakhogy 76000.-Ft-ból nemhogy megélni nem lehet, de a rezsit sem tudom kifizetni.....11 éve, mikor ezt az üzletet megcsináltam Paolónak, azt hittem "alkottam" valamit. Tényleg volt 7 jó , 1 közepes, és most már a harmadik szar évem....A barátom /férfi barát, de tényleg, mert egyébként "más", vagyis meleg/ szóval kár volt őt idehozni.....50 %-ban nekem köszönhet mindent,/nyilván a másik 50 % a saját egyénisége, tudása, szorgalma, jó természete, stb.../ Csakhogy a barátot ezáltal elvesztettem, kapcsolatunk már nem ugyanaz, mint régen/ s még igazi jó kollegát sem nyertem általa, kvázi szép lassan kitúr a lehetőségekből....Ezt nem tudatosan teszi /legalábbis remélem/ csak úgy alakultak a dolgok, hogy ő került nyeregbe, ő "itthon" van ebben az üzletben én pedig kényszerből kerültem ide, mivel a másik nem működött.S bár nem miattam, mégis én iszom a levét....Napi 5 óra utazás, 10 óra munka, vagy legalábbis jelenlét, felelősség, és majdnem semmi sikerélmény....Borzalmas......
Na, most az agyam azt súgja: Tessék optimistának lenni, mint régen!!!!!!-de nem nagyon megy... Na ennyi elég is a mai sirámból, nem tudok mit kezden i ezzel, majd lesz valahogy.... Más:   Olvasom dá blogját és - bár kedvelem a csajt, mert intelligens, kedves és  hihetetlenül őszinte- mégis sajnálom jó édesanyját....Borzalmas lehet látnia, hogy a lánya 32 évesen képtelen társat találni, jószerivel alkoholista, s az erkölcs sem az erőssége....Ő ugyan azt mondja, csak úgy él mint a férfiak, abszolute külön tudja választani a szexet és a szerelmet, de szerintem a normálisabb férfiak azért nem hinném, hogy díjazzák túlzottan, ha egy  lány összefekszik fűvel-fával virággal, rendre lerészegedik, s teljességgel kiszámíthatatlan helyzetekbe keveredik.....Vagy tényleg megöregedtem???? Dá-ról átváltottam néhány blogra, hogy lássam, miket ír az ifjúság, hááát, elképesztő......Jótollú lányok blogjaiban ugyanez a partravetettség, keresik magukat, de erősen nem találják...Nincs jövőképük, nem találják a társukat,  önpusztítók, nincs rendszer az életükben....Lehet, hogy én egy szerencsés emberke vagyok????Végülis, ha gallyra is ment a házasságom, egyedül is boldogultam valamilyen szinten, felneveltem a fiúkat, váltottam a munkámban /hülye pedából kvázi hülye üzletasszonnyá avanzsáltam, s csak az utóbbi 2-3 év alakul meglehetősen negative.../ Imádom az unokáimat, bár már érzem előre  a majdani veszteséget, amikor a mama már nem tud olyat adni, amiért fontos lehet a számukra....Ez is egyértelműen benne van a pakliban.....Murphy törvényei szerint , ami elromolhat, az tuti el is romlik..... Már kísérleteztem, listát csináltam "jó" és "rossz" tulajdonságaimról, hogy kicsit gatyába rázzam az önértékelésemet, de nem sikerült a dolog. Azok az értékeim, melyeket az égiektől kaptam, devalválódtak az évek során.....Már senki nem örül annak, hogy jól énekelek könnyen tanulok,zongorázom, rajzolok, legfeljebb néha én picit jobban érzem tőle magam....A tanult jótulajdonságaim, mint kitartás, akaraterő, szorgalom, segítőkészség, empátia, nyíltság, őszinteség, jó időbeosztás, pontosság, valamennyire könnyítenek az életemen, de senkit nem érdekelnek, sőt, olykor érzem, mások számára  némelyik irritáló.....A hibáim pedig überelnek mindent, mert az élettapasztalataim azt mutatják, hogy teljesen feleslegesen hoztam millió áldozatot, mondtam le sok mindenről mások, a gyerekeim, anyám, barátaim javára, semmivel sem vagyok jobban szeretve, mint azok az ismerőseim, rokonaim, akik a felét sem tették életükben másokért....Valami nagyon el van cseszve, és valószínűleg én cseszem el, de a gáz az, hogy nem tudom, hogyan?????? És igazából soha senki nem mondta meg, mi a baj velem....Szóval, az általam tudott hibáim, szerintem, hogy nehezen viselem a velem közvetlen kapcsolatban lévő  mások lustaságát, szétszórtságát, igénytelenségét, butaságát, s az érzéseimnek olykor hangot is adok, máskor csak meglátszik rajtam a véleményem...Háááát, nincs egy pókerarcom, az igaz!!Valószínűleg ezzel függ össze, hogy türelmetlen vagyok, s ennek a hibámnak többszörösen szenvedő alanya vagyok, mert képtelen vagyok kikapcsolni, akkor érzem csak jól magam, ha hasznos dolgokat teszek, s maximum a jól elvégzett dolgok után adok magamnak is "jutalmat" egy kis csöndet, vagy olvasást, vagy  egyéb kikapcsolódást.....Mostanában jutottam el oda, hogy hagyni kell a dolgokat "történni" de ez csak a tehetetlenség kényszere.....Úristen, mennyi hülyeséget írok itt össze-vissza...De jól esett...Vajon olvassa-e valaki, amiket írok?

Bár napok óta halálos fáradtsággal esem az ágyamba 11 óra körül, hogy reggel 1/2- 6-kor újra kezdjem a napot, mint egy robot, de azért a háttér tv-zés során csak figyelemmel kísértem sikeres úszónőnk Kovács Ági "kalandját" a pisivel.....Gusztustalan, amit a média és az igazságszolgáltatás csinál...Először még én is majdnem megsajnáltam "szegény kislányt", de csak addig, amig egy cseppet el nem gondolkoztam a "dolgokon"...Mert ugye egy olimpiára készülő sportolónak és edzőjének pontosan tisztában kell lennie jogaival és kötelességeivel.....Ami pedig  a sportvilág dopping-ügyeit illeti, túl sok a ki nem derülő csalás....Ha Ágikánk ebben nem érintett, akkor jól felfogott saját érdeke annak a kis pisinek  a kipréselése, hogy megdicsőüljön általa, hogy ő nem.....Ha pedig igen, akkkor  nem szabad kimosni belőle, mert sokkal rosszabb lesz, ha majd az olimpián kérdőjelezik meg teljesítményét. Ebben az országban annyi a hazugság, és olyan hiteltelen az igazságszolgáltatás, hogy tulajdonképpen, ha valaki  megkapja a jól megérdemelt büntetését, már el is kezdjük sajnálni, hogy na, ő nem úszta meg, vajon kinek csípte a szemét?????Attól tartok fejétől bűzlik a hal....Amíg az ország vezető politikusai büntetlenül hazudhatnak, lophatnak és csalhatnak, addig sem a kultúra, sem a sport, sem bármi más területen nem lehet bízni a vitás ügyekben született döntések igazságosságában.  És ez elszomorító....

Na, megint itt vagyok....Ugyan senkit nem érdekel, amit irogatok, de úgy csinálok mint a "Macskafogó" Teufel-je, a bloggal kiengedem a fejemből a "gőzt"....Tegnap szabadnapos voltam, s végre majd 4 hónap után újra látogatóba jött  kedves barátnőm. Ebéd közben kölcsönösen kifejtettük, hogy nem azért nem találkoztunk  4 hónapja, mert kevésbé kedvelnénk egymást, hanem valahogy az élet, és a mi életünk sem kedvez az emberi kapcsolatoknak, pedig talán soha olyan nagy szükség nem volt arra, hogy barátaink, megbízható, hűséges barátaink legyenek, mint a mai  zavaros, igazságtalan, gondokkal és félelmekkel terhes időkben....Végig"lapoztuk" közös barátaink, ism,erőseink életének könyvlapjait, s sajnos  SENKIT! nem találtunk, akik ne küzdenének komoly gondokkal....Pl. Két pedagógus házaspár barátunk jövedelme, mondjuk 240.000.-Ft , van három nagykamasz fiúk, egy közülük Sopronban a Faipari Egyetemre jár, a költségeiről ne is beszéljünk, napi 3 liter tejet fogyasztanak, az havi 18.000.-Ft , a rezsi kb 80.000.-, az albérlet Sopronban 30.000.-Ft, ebédbefizetés az iskolákban kb.40.000.-Ft, az otthoni étkezésre minimum 60.000.-Ft elmegy, ruházkodás, a kis autójuk költségei, itt  a vége fuss el véle....Kérdezem én, két jó pedagógus nem érdemli meg, hogy annyit keressen, hogy nyomorgás nélkül fel tudja nevelni a 3 gyermekét?????A barátnőm férje remek mérnök. 58. évében van mint én, ő is elmegy nyugdíjba, és utána még ígéretet kapott, hogy egy évig dolgozhat. Most kb 250.000.-Ft a nettó fizetése, a nyugdíja kb 170.000.-Ft lesz, a házukl 140 m2, el kell majd adniuk, mert nem fogják tudni fentartani ebből a nyugdíjból, az én nyugdíjam 74600.-Ft /!!!!!!!/ 39 évi munka, ebből 20  év pedagógus, a többi a kereskedelemben - minimálbérért.......Ezt érdemlem......A lakásom rezsije kb. 80.000.-Ft. Tehát, hacsak nem nyerek a Lottón, kizárt, hogy a nyugdíjból meg tudnék élni, pedig végigdolgoztam az életem, felneveltem két fiúgyereket egyedül, s majd a végén  el kell adnom az otthonomat, hogy valami kis lyukban elvegetáljak a pénzecskémből.....Vagy az lenne a legjobb, hogy mint édesapám, 63 évesen meghaljak, állambácsi erre kalkulál, lelökni a nyugdíjasokat a Tajgetoszról, minek él, ha már nem tud dolgozni, de, ha tud, akkor sem kell, inkább felveszünk egy fiatalt kevesebbért..... Hát, majd odafent elrendezik.....Én csak reménykedem, hogy sosem voltam lusta, talán kipattan valami isteni szikra, hogy hogyan tovább, ha már nem dolgozhatom. A másik baráti család szintén alakalmazott + pedagógus 3 gyermekkel, van egy pici vállalkozásuk, de az most nagyon nem megy, ruhákkal próbálkoznak jópár éve, de most csak viszi a pénzt: bérleti díj, fizetés, járulékok....5 ember eltartása 200.000.-Ft-ból szinte lehetetlen....És így tovább.....Ha nem vagy sikeres vállalkozó, mindent elveszíthetsz nagyon gyorsan.....Miért hagytuk, hogy így legyen????? ..........Aztán este a barátaim hazamentek, elmosogattam a tányérokat, a poharakat, visszatettem a whisky-s  üveget a szekrénybe, a kajamaradékot  a hűtőbe, beültem a kényelmes fotelbe, olvastam egy jó könyvet, és azt mondtam: Mi a fenének görcsölök, hogy mi lesz jövőre????Ma jó volt....Legyek happy!!!!!!!!

Már az 58. évemet taposom, és még mindig nem tanultam meg, hogy NE HÁBORODJAK FEL  az apróbb visszásságokon, ne bosszantson az emberi butaság, fogadjam el, hogy senki sem tökéletes, még én sem......DE....Helyszín  a Batthyányi téri aluljáró, cipész és kulcsos üzlet....Éppen útba esik jövet, menet, ez jó hely lesz a cipőim "restaurálására". 1. cipő: sarkalás 1400.-Ft. OK. Kifizetek 1000.-.Ft-ot, a 400-at majd, ha készen van, mondom. Két nap múlva kész a cipő. Fizet, megköszön. Másnap csizma sarkalás: 1400.-Ft. Ok. Fizetek 1000.-Ft, ha kész, fizetem a további 400-at. Jó, de ez az utolsó eset!  - mondja a srác!- Hogyhogy!? - Látja, ki van írva, előre fizetendő!!!!Na, de bocsánatot kérek, mióta fizetünk valamiért, amit még nem csináltak meg? Azért fizetem az ezret szó nélkül, mert megértem, hogy Önök is be akarják biztosítani, hogy ne maradjon a nyakukon esetleg egy 1000 Ft-os cipő, amit nem visznek el. A csizmám kb. 20.000.-Ft-ot ér, kifizettem ezret, mi a kockázatuk? _ De ezt nem lehet, a "szabály, az szabály" Ühüm! Én meg több cipőt nem viszek ehhez a céghez. Lehet, hogy mégis ők járnak jobban, hiszen csak én vagyok úgy látszik ilyen "kötözködős"....

Más! Kedves fiatal párnak nagyon tetszik a kiállított ülőgarnitúra. Másodszor járnak itt, s alakul a dolog. Kapnának kedvezményt is a kiállított bútorra...Fiatalember: Jó, én kifizetem az 5/6-át most, a többit december /!!!!!!/ elején, de kérem, hogy csomagolják be, és vigyék a raktárba, hogy senki se ülhessen már bele. Tudathasadás. Szeretnék eladni, hiszen ebből élek, DE. Milyen pofátlanság, hogy nem fizetik ki az árut, de követelőznek. Nemet mondok. Közben arra gondolok, vajon mennyi idő alatt tudok ülőgarnitúrát hozatni, hogy ne legyen üres a helye, ha mégis.....Otthon dühöngök, hogy miért is nem adtam el?????De hát kettős a felelősség: 1 magamért, hogy pénzt keressek -meg a cégnek is jó, 2 gondolnom kell az üzlet kinézésére is. Csalódott és szomorú vagyok, hogy nem jól oldottam meg a dolgot....Ma e-mail: Sikerült-e új döntést hozni az ülőgarnitúra ügyében? Felemelem a telefont: Olaszország!!!!!Helló Főnök! Tudsz valami ülőgarnitúrát gyorsan küldeni, hogy ne legyen üres az üzletben a helye, mert valaki itt nagyon akarja.....Ok, add el nyugodtan, találunk valamit.... Telefon 2. -Üdvözlöm fiatalember! Nos kössünk kompromisszumot! Ma érkezett kamionunk /IGAZ!!!!!/ Tele a raktárunk!!!/IGAZ!!!/ Kb 2 hét alatt tudjuk kiüríteni úgy, hogy be tudjuk raktározni Önöknek a garnitúrát...._OK! Megbeszélem a párommal!!!!S valószínűleg holnap jönnek és befizetik az 5/6- részt....Talán a kecske is jóllakott, a káposzta is megmaradt, és talán így mindenki örül!!!Zsuzsu ügyi vagy!!!!!!

Üdvözlet mindenkinek, akit érdekel......Az elmúlt félévben egy másik fórumon már vezettem blogot. Akkor úgy gondoltam, általa tisztább képet lehet alkotni rólam, jobban megismerhetővé válok, s nem titkolom, párkereső szándékkal tettem ezt....Az eredmény lesújtó....De remélem, a hiba nem az én készülékemben van.A blogírás tetszik, de az előző periódusnak azért vannak  tanulságai. Ami bizonyos, hogy továbbra is  úgy írom a naplómat, ahogyan szeretem: SZÍVEMBŐL, kiegészülve az agyam kontrolljával, vagyis ÉSSZEL..../Na, ne nagyarcoskodjam, igaz?/  Nem hiszem, hogy mindennapos naplóírás lesz ez, mint régebben, hiszen az én kis életem egyszerű, nem történnek velem egetverő dolgok, inkább csak, ha erős késztetésem van, valamilyen tetsző, vagy éppen visszatetsző esemény kapcsán , akkor adok majd hangot a véleményemnek. Még annyira új lesz itt a blogírás, hogy azt sem tudom, lesznek-e olvasóim, és én olvashatom-e mások írásait?????Röviden magamról csak annyit: 57  éves "szőke nő" vagyok, aki  bútorkereskedőként   /olasz bútorok/ élem napjaimat , 20 éves pedagógus múlttal. Két felnőtt gyermekem van, s 2 tündéri unokám, akiket  imádok, sok jó cimborám, s 2 igazi barátnőm segítenek a mai rohanó életben valami folyamatosságot és biztonságot adni, hogy az élet még szép is lehessen!!!!!!Elsőre ennyi: folyt. köv. ölelem az emberiséget: Zsuzsi